Futballszerelem a mecseki bányászvilágban

Jócskán ránk esteledett már, mire Taszárról indulva Dombóvár, Mágocs, Bikal, Egyházaskozár és Tófű érintésével bekerekezünk a Mecsek keleti lábánál fekvő valamikori bányásztelepülésre, Szászvárra. Biciklinket meglátva messziről integet és összetéveszthetetlen futballistajárással siet ki kertkapujához Bocz János, a szászvári labdarúgás jeles alakja, az egykori csapatkapitány, csapatvezető, későbbi csapatkrónikás. Hátul, a verandán apró termetű asszony tipeg 74 éves ura után – Bocz Jánosné, vagy ahogy errefelé ismerik, Csiri néni. “Futballszerelem a mecseki bányászvilágban” bővebben

Rohanó évszázadok – beszélgetés Mocsai Tamással a felsőmocsoládi kastélyban

„Mi nem helyszínt biztosítunk, hanem vendégül látunk, hogy a látogató is el tudja felejteni ezt a rohanó századot” – hirdeti honlapján az 1814-ben épült felsőmocsoládi Bánó Mária Kastélyszálló, amelyet az államosítást követő évtizedek után, a kilencvenes években visszavásárolt a család, ma már gyönyörűen felújított állapotban idézi a hajdan virágzó uradalmi központ hangulatát. Anyai ágon a valamikori kastélytulajdonosok leszármazottja Mocsai Tamás, a korábbi 119-szeres magyar válogatott kézilabdázó, a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémia ügyvezetője, a 390 lakosú Felsőmocsolád polgármestere. Miután kisétálunk vele az immár csapat nélküli futballpályához, a patinás épület főszárnyában kínál minket hellyel. “Rohanó évszázadok – beszélgetés Mocsai Tamással a felsőmocsoládi kastélyban” bővebben

A Bene család titkai

Marcalit útba ejtve felkeressük Bene Józsefet, a 76-szoros válogatott csatár, Bene Ferenc testvérét. Az Újpesti Dózsa nyolcszoros bajnok csatára, az 1964-es tokiói olimpia bajnoka a Marcali MEDOSZ-ban kezdte pályafutását, de a családban volt kitől tanulnia a futballszeretetet: bátyjai közül az 1931-ben született László és a nála két évvel idősebb, 1942-es József is futballozott. “A Bene család titkai” bővebben

A buddhista láma, aki focizni vágyott Zalaszántón

Abban a reményben tekerünk fel a Zalaszántó fölötti Világosvár-hegyen magasodó buddhista sztúpához, hogy megismerjük az ott élő két szerzetes tanítását, gondolatait a labdarúgásról. A találkozás felülmúlja várakozásainkat: a több mint egy évtizede Magyarországon élő Jigmet láma magyarul mesél a Himalája csúcsai között megélt gyermekkori futballélményeiről, és azt is elárulja, hogy bár húzta a pályára a szíve, végül miért nem állt be futballozni a zalaszántóiak közé.

 

Miért dobta le melltartóját Zalacsányban a kezdőrúgó lány?

Nagy port kavart 2013-ban a zalacsányiak idénynyitóra szervezett meglepetése: a megyei bajnoki mérkőzés előtt félmeztelen lány vezette pályára a csapatokat, majd a közönség általános derültsége közepette a kezdőrúgást is ő végezte el. A Facebookra felkerült fényképeket átvette a zalai média is, a falusi futballközegben is merész kezdeményezés hátteréről azonban semmilyen információ nem derült ki. “Miért dobta le melltartóját Zalacsányban a kezdőrúgó lány?” bővebben

Puskásék földre söpörve – gombfocidráma a kaszárnyában

Kehidakustányon a világ egyetlen magyar eredetű hagyományos sportága, a gombfoci a témánk. Nem mernénk állítani, hogy a fürdőjéről híres település a nemzetközi gombfociélet központja, ám ahogyan az igazi labdarúgásban is a hátsó füveseket járjuk a csillogó arénák helyett, úgy a Kossuth utcai ház mögött található garázst is örömmel kerestük fel a vidéki futballkultúra eldugott kincseit kutató biciklis országjárásunk során. Mert bizony a téglával rakott falon nem mindennapi házi gyűjtemény látható. “Puskásék földre söpörve – gombfocidráma a kaszárnyában” bővebben

Tévét látni vagy meccset nézni? – egy zalai kisfiú emléke a falusi kultúrházból


 Szájról szájra terjedt a hír Pethőhenyén 1966 nyarán, hogy a kultúrba tévét hoztak. Nem hagyta nyugodni a szenzáció a nyolcéves kisfiút sem, aki addig győzködte édesanyját, míg végül felkerekedtek, hogy megnézzék a csodát. A füstös helyiségben minden tekintet a készülékre szegeződött, a tömeget futballmeccs ejtette bámulatba: éppen Magyarország verte Brazíliát a világbajnokságon. N. Pál József irodalomtörténész és sportesszéíró emlékezése az érdeklődését meghatározó gyermekkori élményről – a Hátsó füves stábja zalai otthonában kereste fel az egyetemi tanárt.

“Ferdék a vonalak, vagy csak ki vagy ütve” – erre a dalra vonul pályára Őrimagyarósd

 

“Kiérsz a színre, a pálya kihintve, ferdék a vonalak, vagy csak ki vagy ütve / Az edző is tintás, ne törődj most ezzel, énekeljük együtt magyarósdi szívvel…”

Őrimagyarósdon érdemes csak igazán pályára vonulni – mámoros csapatinduló hajtás után. ““Ferdék a vonalak, vagy csak ki vagy ütve” – erre a dalra vonul pályára Őrimagyarósd” bővebben