TALÁLATOK A(Z) interjú CÍMKÉRE

A TV2 időjárás-jelentője, Barta Sylvia az úszóemlékeiről, a legrövidebb tévés műfajról és a születésnapi tortával induló karitatív munkáról.

A Liszt-díjas, kiváló művész a jövő táncművészeit oktatja, és szívesen emlékszik a műkorcsolyasportban eltöltött évtizedére.

A legutóbb a testületbe került magyar tag a bírák kiválasztásáról, az ítélkezés menetéről és a költségek alakulásáról is beszélt.

Viszonylag későn ért bele a felnőttek mezőnyébe, 2013 óta azonban kirobbanthatatlan a csapatból.

Egy kézzel húzódzkodott, csődört szelídített, és naplója szerint a 2–1-es magyar–szovjet adott lendületet Latinovits-gyászverse megírásához.

„Sokkal inkább figyeltem a szurkolók arcát. Milyen érzelmeket vált ki belőlük egy gól, egy kimaradt helyzet, vagy éppen az, amikor összevesznek valamin.”

Az operaénekes-műsorvezető fut, vitorlázik, szereti a kézilabdát, de népszerűsített már dartsversenyt is.

„Már nincsenek álmaim, mert tudom, milyen rossz tud lenni az ébredés. Ezért a mában élek.”

Békéscsabán kezdte, hogy aztán Amerikán át a BVSC versenyzőjeként búcsúzzon három olimpiával és jó néhány világversennyel a háta mögött.

A Feyenoordnál máig nem feledik a legendát, a hétvégén Kiprich-napokat rendeznek a tiszteletére.

A rockénekes-musicalszínész első operaházi fellépéséről, a röplabda vonzerejéről és Mister Mefisztulész elsuttogott daláról.

A korábbi Magyar Kupa-győztes edző szerint Izlandnál jobbak vagyunk.

„A tuniszi verseny nem a világbajnokság és nem az olimpia volt, nem értékelném úgy ezt az elődöntős vereséget, hogy akkor mostantól számomra lehúzták a redőnyt.”

2016 egyéni világbajnoka kicsit fájó szívvel ugyan, de elégedetten fejezte be, hiszen úgy érzi, mindent elért a sportban.

Miért kell egy magánszínháznak mindig nyernie?

„Magunk között azt érezzük, a kötődés az országhoz, a bajnoksághoz, a városhoz, a klubhoz mindig erősebb a magyar játékosban, mint a külföldiben.”