Szombat délután, háromnegyed négy. Az első telefonáló. Korábban csörgetett a hirdetettnél, de sebaj. A magyar válogatottért szorítók türelmetlenek voltak. Várták, nagyon várták már a magyarlengyelt. Hiába, sorsdöntő összecsapás volt ez, s ez alkalommal arra kértük olvasóinkat, "forródrótunkon mondják el véleményüket az öszszecsapás előtt, alatt és után&

A találkozó után meglehetősen parázs hangulatú sajtótájékoztatóra került sor. Hiába nyert a lengyel válogatott, az őket elkísérő újságírók is csöndben néztek maguk elé, nem is beszélve a sajtó hazai képviselőiről.

"Ezt a Lisztest le kellene cserélni&; "Ez a Lisztes egy isten!  ez a két mondat egy percen belül hangzott el egy fiatalember szájából, aki közölte a szomszédjával, ha most hamarosan infarktust kap, akkor a két gyereke örököl mindent.

A lelátóról úgy tűnt, és számos szakember is állítja: Dragóner Attila mindkét lengyel gól előtt hatalmasat hibázott. Dragóner Attila azonban másként vélekedik.

Húsz perccel a lefújás után szétnéztünk a stadionban, és a lengyel szurkolókon kívül egyetlen embert sem láthattunk a lelátókon. A magyar drukkerek már rég hazamentek az újabb csalódás után&

"Hetes mezben a Manchester Unitedet kivégző, öt válogatott meccsén öt gólt szerző Szabics Imre  üvölti a világba a hangosbemondó, és ebben a pillanatban őrületes ovációban tör ki a publikum.

Ne szépítsük, Halmai Gábor régen, nagyon is régen rúgta azt a gólt, küldte a labdát Thomas Ravelli hálójába. Emlékezetes találat volt, nekünk, magyaroknak mindenképpen az. Hiszen mást sem csinálunk, mint kapaszkodunk az emlékekbe, és beszélünk, egyre többet beszélünk a régi szép időkről.

Nehéz lesz!  mondták szinte egytől egyig az elmúlt három évtizedben a szövetségi kapitányi poszton emlékezetes munkát végző szakemberek, amikor azt tudakoltuk tőlük: a mai, lengyelek elleni Eb-selejtező mérkőzésen mire számíthatunk.

Parádés győzelmet aratott a magyar válogatott a lengyelek ellen 1987. május 17-én. A Népstadionban 15 ezer néző előtt Európa-bajnoki selejtezőn 11-es félidő után 53-as hazai siker született.

Nagy meglepetés aligha érheti a hatóságot, bár nem árt felkészülni egy apróságra: a lengyel csoportok nagy létszámuk miatt jóval vadabbak a magyar ultráknál, sajnos arrafelé nem ritka a haláleset sem.

Ébresztő!Hála istennek, nem a nézőtér zúgja ezt, hanem Eisemann László. A válogatott gyúrója szombat reggel fél kilenckor száguldott végig a Thermál szálló szobáin.

Kardos József és Zombori András korábbi válogatott labdarúgóink, újságunk kollégái arról írnak: vajon a magyar futballistáknak milyen csatákat kell megvívniuk a lengyel játékosokkal?

Hét mérkőzés, hét pillanat, hét játékos  és eddig tizenegy szerzett pont. Majd minden találkozónak volt magyar hőse, s talán a sorsdöntő szombati összecsapás előtt érdekes lehet, hogyan vélekednek a játékosok a korábbi jó teljesítményükről