Ausztrália visszavághat Angliának a négy évvel ezelőtti vb-döntőért

Dél-Afrika, az 1995-ös világbajnokok az egyik meglepetés-csapattal csap össze: Fidzsi-szigetek válogatottjával játszanak Marseille-ben, miután utóbbiak hatalmas csatában Walest búcsúztatták. Ez fájó vereség volt a rögbinemzet számára, hiszen arra számítottak, hogy idén igazán jól szerepelnek majd. A meccs után Gareth Jenkins edzőt azonnal kirúgták, de az már csal eső után köpönyeg volt.

A házigazda franciáktól mindenki azt várta, hogy magabiztosan nyerik a csoportjukat. Ehhez képest a nyitómeccsen vereséget szenvedtek az argentinoktól és attól kezdve csak loholtak az eredmények után, nem ők irányították az eseményeket.

Hiába nyerték meg a következő három meccset, csak csoportmásodiként végeztek. Ez pedig azt jelenti, hogy megengedték maguknak a legnagyobb luxust, ami csak elképzelhető: annak idején a helyszínek kijelölése során egyetlen nyolcas döntő-meccset átengedtek Walesnek - és most éppen nekik kell Cardiffban, idegen pályán Új-Zélanddal játszaniuk!

A franciák formája amúgy sem túl meggyőző, ez a helyszín finoman fogalmazva sem túl kedvező nekik.

Az utolsó meccset Párizsban rendezik, itt a D csoport győztese Argentína lép pályára Skócia ellen. A skótok hátborzongató meccsen az olaszokat ütötték ki (18-16 arányban). A Pumák vb-n még sosem játszottak a Bogáncsokkal.

A csoportmeccsek nagy vesztesei az Írország, Wales, Tonga és Olaszország. Vigaszdíjuk, hogy automatikusan kvalifikálták magukat a 2011-es vb-re, Új-Zélandba.

A csoportmeccsek alatt Új-Zéland szerezte a legtöbb pontot (309) és ők vitték a legtöbb célt (46) is. Az All Blackst az ausztrálok (215 és 30), majd Dél-Afrika (189 és 24) követi). A franciák (188 és 24) hiába előzik meg ebben a két mutatóban Argentínát (143 és 16), a csoport élén utóbbiak végeztek, hiszen legyőzték a házigazdákat.

----
Nos, itt nem lehet vita: sokat ért a csoportelsőség a Springboknak. Persze akkor sem estek volna kétségbe, ha a walesiekkel küzdenek a negyeddöntőben, akár játszik Burger, akár nem. A Fidzsi-szigeteki válogatott (ki hinné?) harmadjára jut be a legjobb nyolc közé a világbajnokságon.

Korábban 1987-ben Argentínát és Olaszországot, 1991-ben Romániát és Kanadát előzték meg a csoportban. Most hatalmas meglepetésre verték Walest, talpra álltak az után is, hogy a brit gárda behozta nagy előnyüket. Érdekes módon a Fidzsi-szigeteki válogatottban kevesebb a nemzetközi sztár, mint Szamoánál, mégis gyakran érnek el jobb eredményt. Ennek titka a csapategység, a tolongás legalább annyit dolgozik a mérkőzésen, mint egy európai csapatnál. Meg is van az erejük hozzá! A táncoslábú futók pedig sok gondot adnak az ellenfeleknek.

A dél-afrikaiak a csoportjuk fölött úgy vonultak el, mint egy uszály. Nyugodtan, simán, kivéve talán a Tonga elleni mérkőzést, amikor esetleg nem hangolódtak rá a meccsre. Az angolokat hihetetlenül felülmúlták, ezen még azok is meglepődtek, akik nyáron látták játszani a Springbokot.

A Három Nemzet idei sorozatán ugyanis (bár csak harmadikok lettek) néha meggyőző játékot mutattak. Új-Zéland csak az utolsó percekben fordította meg a mérkőzést, az ausztrálokat pedig le is győzték otthon. Igaz, idegenben haloványabbak voltak, de ki alkotna fényeset Sydneyben vagy Wellingtonban?

Nagy ereje a csapatnak a két szélső. Haban vagy Pietersen nem azért került a válogatottba, hogy kiegyenlítsék a faji arányokat – ők elismert világklasszisok! A tolongásban pedig nagy erők feszülnek, itt is hemzsegnek a sztárok. Elég csak Matfieldre utalni, aki ezen a vb-n eddig a bedobások királya. A négy közé tehát nyitva az út, és ott vagy a skótok vagy Argentína lenne az ellenfél. Tehát nagy meglepetés volna, a Dél-Afrika nem lenne ott a párizsi döntőben. ----
Nem sokan gondolkodnának a tippmixszelvény kitöltésénél, kire fogadjanak a világbajnokság eddigi eredményeinek ismeretében. Hiszen a franciák otthon, a nyitómeccsen kaptak ki Argentínától. Hiszen az All Blacks 46 célt vitt eddig a tornán. Hiszen bárkit raknak a déli válogatottba, mind remekel.

Csakhogy: nyolc évvel ezelőtt Londonban, a világbajnokság elődöntőjében éppen a franciák parancsoltak megálljt a biztos esélyes új-zélandiaknak – egy kínos, sohasem elszenvedett második félidőben. Csakhogy: az előző tornán is számolatlanul hordták a célokat a déli harcosok, mégis simán kikaptak az ausztráloktól az elődöntőben. Ez mind figyelembe vehető, de vannak különbségek.

Nehezen hihető, hogy az All Blacksnél nem tartják eszükben a nyolc évvel ezelőtti eseményeket. Nem játszhatnak olyan nagyképűen, mint akkor, nem is fognak. Négy évvel ezelőtt pedig voltak olyanok is a gárdában, akik szertelen zsenialitásukkal nagy bizonytalansági tényezők voltak.

Mindenekelőtt Carlos Spencer, aki, ha lendületben volt, a lába között kiadott céllal alázta meg Dél-Afrikát, de adott célpasszt az ausztráloknak is, amivel elbukott csapata. Most nemigen látni hasonló egyéniséget; higgadt hóhérok, célhordó automaták játszanak a csapatban. Négy éve Wales nagyon a nyakukra jött a csoportmeccsen, idén a hasonló kaliberű skótoknak semmi teret nem adtak.

Ez a csapat a legmagasabb szinten játssza az immár évszázados új-zélandi taktikát: mindig érkezik valaki hátulról támogatni egészen addig, míg az ellenfél nem fogy el, és akkor szabad az út. Nem i számít különösebben az összeállítás, bárki jöhet a pályára. Persze egy kieséses szakaszban elég egy kihagyás, hanyag hozzáállás és kész a baj. A franciák formájuk alapján feljövőben, az íreket nagyon megverték, de az All Blacks nem ugyanaz a tészta. A franciákat csak az vigasztalhatja, hogy aki világbajnok akar lenni, annak Új-Zélandot le kell győznie!

Mindenesetre 1999-ben júniusban nem rossz csapatukat Új-Zéland otthon 54-7-re legyalázta, de négy hónap múlva jött az a bizonyos 43-31 – a javukra! Mégis: nagyon nagy meglepetés lenne, ha visszakerülnének Párizsba a folytatásban. ----
Talán a tavalyi labdarúgó-világbajnokság kudarca okozta, hogy Argentína új kedvenceket talált magának: a rögbi-válogatottat. A franciák, majd az írek legyőzése jó játékkal – nem kell a fentiekhez több magyarázat. Korábbi írásainkban is jeleztük, hogy milyen széles palettából keverik a játékot a Pumák. Szűk tolijátékot váltanak hirtelen futásra (ebben az All Blacks a példaképük), vagy eredményesen rúgják magasba a labdát. Ebben az irányító Hernandez a szervező.

Jó lenne statisztikát olvasni, mennyi területet nyert az ő elért rúgásaiból a csapat. Párizsi szurkolók már a vb előtt felhívták a figyelmemet arra, hogy az ő nemzetközi csapatukban Hernandez a legnagyobb klasszis. A francia fővárosban játszó különítmény (Borges, Corleto, Pichot) minden tagját elfogadná bármelyik csapat a világon. Pichot különösen jó formában van, a legjobbakat idéző, jó ritmusú nyitásaival könnyen lendül támadásba csapata.

Skócia nem mutatott semmi különöset a vb-n – csak éppen megbízhatóak. A legnehezebb rangadó az olaszok elleni volt, de ezt is megoldották. Sikerült annyiszor az olasz térfélen büntetőt kiharcolni, hogy Paterson a legjobb nyolc közé rúghassa őket. Argentína ellen viszont sokkal nehezebb dolguk lesz.

De bizonyára nem akarják elszalasztani azt a lehetőséget, hogy 16 év után az elődöntőbe jussanak. Ehhez néhány játékosnak formajavulással kellene segíteni csapatát. Mindenekelőtt Sean Lamontra számítanak a szurkolóik; vajon kihozza magából végre, amit tud? Mert akkor felzárkózik a többiekhez, és lesz esélyük Argentína ellen is. ----
Az angolok négyéves vesszőfutás után kerültek a legjobb nyolc közé. A világbajnoki cím után semmi látványos eredményt nem értek el, csak látványos vereségeket. Rekordarányban kaptak ki idén a Springboktól, tavasszal az írektől.

A dél-afrikai zakó után vigasztalhatták magukat, hogy az csak egy tartalékos gárda volt, de a vb-n most jobbal is alapos verésben részesültek. De azon a meccsen nem játszott Jonny Wilkinson. Igaz, akkor lecserélték sérülés miatt Robinsont. És most mindkét klasszis valószínűleg pályára lép.

Csakhogy a szigorú ausztrálok nem fognak velük kesztyűs kézzel bánni. Az angol válogatott a csoportmeccseken csupán a tolongásával tűnt ki, de velük is inkább csak Tonga és Szamoa ellen. Bármilyen jók is a szigetlakók, a Wallabik tolija azért szigorúbb elbírálásban részesíti majd angol ellenfeleit.

Az Elsom-Smith-Palu harmadik sor nem sok levegőt hagy a keverésre. És ha George Smith vagy Elsom elfárad, már készen is áll a bevetésre Phil Waugh...Amiben az angolok még gondba kerülhetnek, a vonaluk bizonytalansága. Az ausztrálok pedig éppen a gyors áttöréseikről híresek: Mortlock, Larkham, Tuqiri, Giteau nem sétálva közelítenek a célvonalhoz, Gregan pedig idén igencsak jó formát mutat.

A cserepadra is gyors emberek jutottak: a sérült Lyons helyett a háromnegyedes Turinuit hívták be a keretbe. És akkor még nem is szóltunk a bombaformában játszó Mitchellről, aki hét céllal áll a vb legjobb célhordóinak listáján az élen. Avagy itt a cseretízes, Barnes, aki a walesiek ellen Larkhamot feledtette – legalább egy félidőn át.

A negyeddöntőben a csapatot mégis valószínűleg a rögbitörténet legjobb sziámi ikrei, a Gregan-Larkham duó vezeti majd. 11 éve nőttek össze a klubban és a válogatottban. Egy ilyen összeszokott páros tud csak igazán rögtönözni, ha kell. Nyilvánvaló, hogy a címvédőt nem lehet eleve esélytelennek tartani bárki ellen szerepel is, de azért nagy meglepetés lenne, ha az ausztrálok nem vágnának vissza az előző világbajnokság döntőjében elszenvedett vereségért!