– Mennyire más most edzőnek lenni, mint a kilencvenes években, amikor még játszott?
– A legnagyobb különbség talán az, hogy a mai fiatalok már egy digitális korban nőttek fel, a videó az életük, így mi is sokkal több videofelvételt használunk a felkészüléskor, mert ez áll hozzájuk a legközelebb. De abban nincs változás, hogy továbbra is az a legfontosabb egy edző számára, hogy hogyan tud bánni az emberekkel, mennyire találja meg a kulcsot a játékosai személyiségéhez, mennyire képes megérteni és motiválni őket.
–Mindennap látja a világ legjobb játékosát, Sidney Crosbyt munka közben – számára extra motivációt jelent, ha egy másik szupersztár szerepel az aktuális ellenfélnél, mondjuk mint a csodagyerek Connor McDavid az Edmontonban, amelyet kedden hosszabbításban győztek le 2–1-re?
– Sid azért tart ott, ahol, mert mindig a legjobbat akarja kihozni magából, bárki is legyen az ellenfél. Ugyanakkor mindennap ő akar lenni a legjobb, vagyis biztos, hogy különösen motiváló számára, ha hozzá hasonló kaliberű játékossal kerül szembe, de ez természetes is egy ilyen sportembernél. Támadásban és védekezésben is odarakja magát, és ez igazán különlegessé teszi – nemcsak gólokat, gólpasszokat tesz hozzá a sikerhez, hanem a saját kapuja előtt is felveszi a versenyt a legjobbakkal is.
– Mit gondol arról, hogy egyre több a kiemelkedően tehetséges fiatal klasszis a ligában, mint McDavid mellett mondjuk a torontói Auston Matthews vagy a winnipegi Patrik Laine?
– Az ő megjelenésük nagyon jót tesz az NHL-nek, az pedig főleg, hogy közben az egy fokkal idősebbek is itt vannak, s összemérik magukat a trónkövetelőkkel, húzzák egymást felfelé. Nem szabad továbbá elfelejteni, hogy miközben sorakoznak a fiatalok, Sidney Crosby is még csak harmincéves, és jobb mint valaha, most van a pályája csúcsán. Odafigyel az egészségére, vigyáz magára, egyáltalán nem látszik rajta, hogy már a tizenharmadik szezonját tapossa.
Crosby legjobb megmozdulásai az előző szezonban:
