Jannisz 44-et dobott a Lakersnek, megállíthatatlan a Phoenix

Philadelphia 76ers–Phoenix Suns 109–114

Ezt is megnyerte a  Suns. A listavezető a Chicagóban behúzott rangadó másnapján,  back-to-back lépett pályára, de Monty Williams továbbra is űzi-hajtja  játékosait és mindent kisajtol belőlük az alapszakasz során: most a  fáradtság (bár a délelőtti dobóedzés helyett alvást rendelt el a  csapatnak) ellenére Devin Booker 37, Mikal Bridges 41, Chris Paul pedig  42 percet töltött parketten. A nyolc és fél emberből álló rotáció  azonban végül ki is harcolta az újabb értékes sikert, ugyan nem dobott  jól (45% mezőnyből és alig 23% távolról), nem játszott könnyedén, de  fantasztikusan védekezett, héttel kevesebb labdát adott el, megnyerte a  lepattanózást és a záró etapban a maga javára döntötte el a találkozót. A  vendégek 14 pontos hátrányból álltak fel azok után, hogy egyetlen  triplát sem tudtak bedobni a harmadik negyedben: az utolsó felvonás  elején fordítottak, majd a végjátékot „természetesen” Chris Paul nyerte  meg nekik. A veterán irányító egymaga hat kulcsfontosságú pontot  szerzett, egy kihagyott büntetője után visszakerült hozzá a  támadópattanó és gyilkos triplát bombázott be, majd két percnél egy  clutch tempót is a gyűrűbe küldött – itt már hat ponttal vezettek és nem  is rontották el a hátralévő időt. A 35 egységig jutó Devin Booker  tökéletesen büntetőzött az utolsó pillanatokban, Mikal Bridges (23 pont,  9/14 mezőnyből) is jól mozgott, a padról dupla-duplával szállt be  JaVale McGee, így belefért az, hogy Jae Crowder 0/6-ot, Cam Johnson  pedig 1/8-at dobott mezőnyből és az is, hogy Deandre Ayton teljességgel  eltűnt Joel Embiid mellett. A Suns ezzel már 44–10-re javította a  mérlegét, holnap pedig hazai pályán megvívhatja a tavalyi nagydöntő  visszavágóját a Milwaukee-val szemben.
A vége hiányzott a  Sixersnél. A hazaiak sem voltak rosszak, a kisebb sérüléssel bajlódó  Matisse Thybulle végül ott volt a kezdőben, Joel Embiid (34 pont, 12  lepattanó, 3 gólpassz, 3 labdaszerzés) és Tobias Harris (30 pont, 13/18  mezőnyből) is kitett magáért és főleg a második negyedben tudtak a Suns  fölé nőni. A 14 pontos előnyük azonban nem tartott ki, csapatszinten túl  sok labdát adtak el és túl sok pontot kaptak ezekből (27-et), nem  tudtak visszarendeződni és átfutott rajtuk az ilyen helyzetekben  könyörtelen Phoenix, majd a hajrában több kulcsfontosságú hibát is  elkövettek. Paul kihagyott büntetője után Harris nem tudta megfogni a  védőlepattanót, abból kaptak egy triplát, az utolsó percben pedig Embiid  előbb csúnyán elrontott egy hármast, majd kidobta a labdát a pályáról  hárompontos hátrányban – keveset hibázott az este folyamán, de a  legvégén az ő keze is megremegett. Összességében az nyilván nem rossz,  hogy egylabdás meccset vívtak a liga legjobb csapatával, de otthon  minden esélyük megvolt a győzelemre is, ezzel most nem tudtak élni – az  újabb vereség után csak ötödikek Keleten, következőleg a Thundert  fogadják.
A 76ers legjobb dobói: Embiid 34/6, Harris 30/6, Maxey 14
A Suns legjobb dobói: Booker 35/9, Bridges 23/3, Paul 16/3
Atlanta Hawks–Indiana Pacers 133–112
Csak  a végeredmény volt kérdéses. Miután Caris LeVert elcserélését követően a  meccs előtti órákban Domantas Sabonist is „eladta” az Indiana, nem  nagyon lehetett kérdés, hogy mi lesz a találkozó kimenetele – csak azon  lehetett vitatkozni, hogy pontosan mennyivel is nyer az Atlanta. A  vendégek tették, amit tudtak, maradt nyolc bevethető emberük, akik közül  Chris Duarte (25 pont, 4 gólpassz, 8/16 mezőnyből) és Lance Stephenson  (24 pont, 9 lepattanó, 8 gólpassz) próbált élni a lehetőséggel, de a  Hawks nem tette meg azt a szívességet, hogy „elaludjon”: Nate McMillan  alakulata már az első negyedet 40–22-re nyerte meg és onnantól is végig  dominálni tudott. A 30 perces határt végül csak Kevin Huerter lépte át, a  Collins, Capela duó például alig 21-21 percet játszott, de Trae Young  így is remek statisztikákat gyártott: 34 ponttal, 11 gólpasszal,  13/20-as mezőnymutatóval és 6/9 triplával szállt ki a meccsből. Az  Atlanta végül 58%-os mezőnymutatóval, 51.5%-os triplázással, valamint 36  gólpasszal zárt és volt közte 35 pont is, mielőtt az utolsó negyedben  jelentősen kozmetikázott a helyzeten a Pacers. Nem történt semmi  meglepő, a szezont elengedő és az új embereit még nem bevető Indy ennyit  tudott, az utóbbi meccsek gyengébb eredményei után kötelező győzelemre  érkező Atlanta pedig igazolta a papírformát.
A Hawks legjobb dobói: Young 34/18, Collins 20/6, Okongwu 14
A Pacers legjobb dobói: Duarte 25/6, Stephenson 24, Brissett 15/3
Brooklyn Nets–Boston Celtics 91–126
Ezt  már rossz nézni. Sorozatban kilencedik vereségét szenvedte el a  Brooklyn, méghozzá rendkívül megalázó módon: nyilván B-kerettel állt ki a  csapat Harden, Irving, Harris, Durant, Aldridge és Claxton nélkül, de  akkor is botrányos, hogy hét perc után 28–2 (!) állt az eredményjelzőn a  Boston javára – valamint az is, hogy végül a teljes brooklyni  kezdőöötös összesen 21 (!) pontot tudott dobni az este folyamán. Steve  Nash vezetőedző csak annyit mondott, hogy nem kérhetik a cserecsapattól,  hogy partiban legyen egy olyan minőségi, jó formában lévő társasággal,  mint a Boston, azt viszont már csak mi tesszük hozzá, hogy a lélektelen,  érdektelen, akarat nélkül lézengésre mindez még nem magyarázat. A  Netsről meccsek óta azt írjuk, hogy padlón van, de minden egyes  mérkőzéssel további szintekkel löki magát mélyebbre a társaság – Nash  mindenesetre megerősítette, hogy nem fognak cserélni, azon dolgoznak,  hogy az alapszakaszt egy nagy futással zárják, amint mindenki egészséges  lesz.
Nem izzadt meg a Boston. A Celtics egyébként is kirobbanó  formában érkezett meg erre a találkozóra, de alig pár perc után  egyértelművé vált, hogy most sem kell megszakadnia a győzelemért. Ime  Udoka végül 22–28 percet adott a kezdőknek és mind a tizenhárom  benevezett játékosát pályára küldte, sőt, közülük csak Bruno Fernando  nem kapott legalább 12 percet – tulajdonképpen játszottak egy lötyögős  edzőmeccset Brooklynban, amit 28–2-vel kezdtek és megnyertek 35 ponttal,  erről szólt a kedd estéjük. Végül 55%-os mezőnymutatóval és 32  gólpasszal zártak, egyénileg Marcus Smart (22 pont, 6/13 tripla) és  Jaylen Brown (22 pont, 7 lepattanó, 9 gólpassz) élt legjobban a  csökkentett játékidővel, összességében pedig már hat meccsre növelték a  sikersorozatukat és vészesen közelítenek a keleti élmezőnyhöz – igaz,  következőleg a Denver ellen azért nehezebb dolguk lesz.
A Nets legjobb dobói: Carter 21/21, Johnson 17/3, Thomas 17
A Celtics legjobb dobói: Smart 22/18, Brown 22/3, Tatum 19/6
Memphis Grizzlies–Los Angeles Clippers 135–109
A  harmadik negyedben dőlt el. Már az első félidőben is a Grizzlies  akarata érvényesült, a hazaiak folyamatosan tudtak rohanni, leszedték a  lepattanókat, labdákat szereztek és azokból képesek voltak szétfutni a  Clipperst, így a nagyszünetben 70–55-re vezetett a gárda. A döntő pofont  aztán a harmadik negyedben vitték be, amikor 77–64 után állva hagyták  ellenfelüket és onnantól egy 27–10-es futással kiütötték a Los Angelest –  a játékrész végén már megvolt a közte harminc pont is, lehetett „csomagolni”. A Grizzlies összességében ellenállhatatlan és szokás  szerint látványos támadójátékot produkált, Ja Morant (alig 26 perc alatt  30 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz) és Jaren Jackson Jr. (szintén 26  perc, 26 pont, 11 lepattanó) vezetésével azt csináltak, amit csak  akartak, az 50% feletti mezőnymutatóhoz pedig 21 (!) támadópattanót  tettek hozzá. Leindításból végül 22–8-ra tudtak nyerni, a festékben  pedig 78–46-ra győztek, egy pillanatig sem okozott nekik nehézséget a  Clippers, így végül gálagyőzelemmel javították 38–18-ra a továbbra is  ligaharmadik helyet érő mérlegüket.
Vissza a védekezéshez. Az  rendben van, hogy Norman Powell és Robert Covington érkezésétől a  sokszor harmatos támadójáték feljavulását várták/várják Los Angelesben,  de a csapat eddig szinte kizárólag a kemény, fizikális védekezésével ért  el sikereket a szezon során – ehhez képest most 135, legutóbb pedig 137  pontot sikerült kapni, ha nem térnek vissza a védekező felfogáshoz,  akkor az igazolások sem tudnak segíteni rajtuk. Powell egyébként most  már ott volt a kezdőben Amir Coffey helyén és 23 perc alatt 16 pontot  dobott 50%-os hatékonysággal, valamint 2 blokkal, Covington 14 pontot és  szintén 2 blokkot hozott csereként, elsősorban nem rajtuk múlt a  kiütéses vereség, de csapatszinten nem voltak elég koncentráltak –  Tyronn Lue szerint sokat beszéltek arról, hogy hogyan kell megállítani a  Memphis gyors játékát, erre ugyanúgy szétfutották őket Moranték,  úgyhogy nem elégedett. A keménység végül csak Marcus Morris  kiállításában manifesztálódott, amikor az erőcsatár lemészárolta  Morantet egy betörésnél – rendezniük kell a soraikat, mert most már a  Minnesota is kezdi állva hagyni őket.
A Grizzlies legjobb dobói: Morant 30/3, Jackson Jr. 26/3, Clarke 18
A Clippers legjobb dobói: Hartenstein 19/3, Powell 16/3, Covington 14/3, Mann 14/3
New Orleans Pelicans–Houston Rockets 110–97
Jobb  volt a Pelicans. Ugyan a Rockets kezdett jobban és 12–4-es előnybe  került, de ezt követően átvette az irányítást a New Orleans, már az első  negyedben fordított és onnantól végig vezetett, egyszer sem volt még  csak döntetlen sem az állás. A hazaiak a nagyszünetben 11 ponttal jártak  előrébb és a fordulást követően szinte végig két számjegyű fórt  menedzselhettek, majd a záró etapban volt már közte 19 is, ott dőlt el  végleg az összecsapás. A Pelsnél még nem játszhatott a frissen  megszerzett CJ McCollum, de természetesen már nem léphetett pályára az  elcserélt Josh Hart és Nick Alexander-Walker is, akik viszont ott voltak  a nézőtéren és szurkoltak eddigi csapatuknak, Hart például egy Brandon  Ingram-mezben feszített – az aréna meg is tapsolta őket, amikor  megjelentek a kivetítőn. A New Orleans az összességében magabiztos,  kontrollált játékkal, szigorú védekezéssel és 50% feletti  dobóteljesítménnyel hozott kötelezővel sorozatban negyedik sikerét  aratta és stabilizálta tizedik helyét Nyugaton, McCollummal pedig  természetesen szeretne tovább kapaszkodni felfelé, míg a Rockets  továbbra is jelentős hátránnyal utolsó a konferenciában. A vendégeknél  ugyan 27 pontot és 7/12 triplát jegyzett Kevin Porter Jr., amivel a  meccs legeredményesebb játékosa lett, de csapatként csak 37%-kal  céloztak, büntetőből is kihagytak 11-et, 19 gólpasszukra pedig 21  eladott labda jutott – végig csak „követték” a New Orleanst, de nem  tudtak futást vezetni, nem volt reális esélyük arra, hogy fordítanak.
A Pelicans legjobb dobói: Ingram 26/3, Hayes 14, Marshall 14/6
A Rockets legjobb dobói: Porter Jr. 27/21, Wood 19/9, Green 12/6
Dallas Mavericks–Detroit Pistons 116–86
Doncic  villogott, simázott a Mavs. 21–21-ig tudott partiban lenni ezen az  estén a Pistons, utána a Dallas egy 15–5-tel zárta le az első negyedet  és ezt követően fokozatosan nyitotta szét az ollót – a nagyszünetben 14  pont volt közte, a harmadik játékrészben pedig végleg eldőlt a küzdelem,  amikor a 30 egységet közelítette már a texasiak előnye. Mindezt ezúttal  is Luka Doncic alapozta meg, aki hol a dobásaival, hol a passzaival  szedte ízekre a detroiti védekezést, Dwane Casey, a vendégek  vezetőedzője azt mondta, hogy szinte mindenkit kipróbáltak a szlovénen,  csapdázták is, de bármit tettek, azonnal megtalálta az ellenszert.  Doncic már az első negyedben 15 pontnál és 5 gólpassznál tartott (ebből  négyet is triplára váltottak a társak), végül pedig 33 ponttal, 7  lepattanóval és 11 gólpasszal zárta a találkozót – 9/18-at dobott  mezőnyből és 5/9-et távolról, ezúttal abszolút hatékonyan dolgozott.  Mellette Jalen Brunson (21 pont, 7/11 mezőnyből 26 perc alatt) és a  padról érkező Trey Burke (18 pont, 4/6 tripla) is jól mozgott, Maxi  Kleber visszatért és végül a Porzingis, Hardaway Jr. páros nélkül is  50%-kal céloztak mezőnyből, valamint távolról is. Újabb magabiztos  sikerükkel őrzik a nyugati ötödik helyüket, a héten még játszanak két  hazai meccset a Clippersszel, majd elindulnak egy öt állomást tartalmazó  idegenbeli túrára.
Pocsékul dobott a Detroit. A vendégek  vereségének fő oka Doncic és a Mavs minőségi támadójátéka volt, de azért  alakult ki ekkora különbség, mert a Pistons közben az óceánba se tudott  volna betalálni: a 38%-os mezőnymutatónál is csúnyább az 5/30-as,  16,7%-os triplázás. Az utóbbi időben több parádés meccset játszó Saddiq  Bey ezúttal borzasztó napot fogott ki, 1/11-et dobott mezőnyből és  1/7-et távolról, nagyon hiányzott a továbbra is sérült Cade Cunningham,  de Joseph és Hayes is eltűnt – nem volt érdemi playmakerük, a  pontszerzők (Bey mellett Grant is rengeteget hibázott) teljességgel  besültek, így nem lehetett reményük. Ezzel és a Magic sikerével viszont  újabb helycsere történt, megint Diallóék a sereghajtók az egész ligát  tekintve, jelenleg 12–42-es mérleggel szerénykednek.
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 33/15, Brunson 21/6, Burke 18/12
A Pistons legjobb dobói: Diallo 18/3, Grant 15/3, Stewart 14
Denver Nuggets–New York Knicks 132–115
Szétdobta  ellenfelét a Denver. A hazaiak szenzációs támadójátékot mutattak be,  különösen az első félidőben voltak elemükben és már ott meg is tudták  törni a New Yorkot. Michael Malone alakulata az első negyedben is dobott  40 pontot, de akkor még tartani tudta a lépést a Knicks, a második  játékrészben viszont már szétnyílt az olló: a Nuggets 43–24-re nyerte  ezt a 12 percet, így a nagyszünetben 83–60-ra, 23 ponttal vezetett. A  fordulás után nem is került már érdemi veszélybe a vendéglátó sikere, a  Knicks 13 pontnál közelebb nem tudott zárkózni és bár a denveri gépezet  érthető módon lassult a harmadik-negyedik negyedben, de így is tükörsima  győzelmet aratott a gárda. Nikola Jokics (21 pont, 11 lepattanó, 7  gólpassz) ezúttal magához képest nem is játszott extrát, de rajta kívül  Bones Hyland, JaMychal Green, Will Barton és Aaron Gordon is 19–22 pont  között zárt, csapatszinten pedig 51%-os mezőnymutatót, 40% feletti  triplázást és 31 gólpasszt hoztak össze. A teljes képhez hozzátartozik,  hogy a második negyedben nagyrészt a cseresor volt a pályán, amikor egy  22–2-es (!) futással átgázoltak a New Yorkon a hazaiak, főleg Hyland  látványos dobásai tüzelték a csapatot és az arénát – Malone érthetően  elégedetten értékelt, szerinte most nagyon jó a játékosok közötti kémia,  így bizakodó a folytatásra nézve.
Nem volt rossz a Knicks, de a  jó sem ilyen. Nagyjából így összegezhetjük Tom Thibodeau szavait, aki  szerint jól kezdték a meccset, a kezdők teljesítményével elégedett volt,  majd védekezésben megborultak és nehéz úgy mérkőzést nyerni, hogy 83  pontot kapnak egy félidő alatt – aztán a nagyszünet utáni időszakkal már  megint elégedett lehetett, szerinte megfelelő hozzáállással kosaraztak  játékosai. Julius Randle (28 pont, 10 lepattanó, 6 gólpassz) és Evan  Fournier (21 pont, 4/10 tripla) egyénileg is jól mozgott, de hiába,  ilyen csapatvédekezéssel valóban nem lehetett reális esélyük annak  ellenére, hogy a harmadik negyedre összeszedték magukat és nagyot  harcoltak azért, hogy vállalhatóra mentsék az estét. Ez utóbbi talán  sikerült Robinson és Noel hiányában is (centerposzton Taj Gibson  kezdett), de győzelmet nem értek az erőfeszítéseik, így zsinórban  negyedszer is kikaptak és egyre távolabb vannak a playinhelyektől.  Kemba Walker két pontját pedig csak lábjegyzetként említjük meg...
A Nuggets legjobb dobói: Hyland 22/12, Jokics 21, Barton 20/12, Ja. Green 20/6
A Knicks legjobb dobói: Randle 28/9, Fournier 21/12, Barrett 18/12
Los Angeles Lakers–Milwaukee Bucks 116–131
Most  megállíthatatlan a Bucks. Sorozatban negyedszer nyert a címvédő, mind a  négyszer teljesen simán, ebből az utóbbi három alkalommal a 130 pontot  is túllépve, abszolút ellenállhatatlan üzemmódba kapcsolt Mike  Budenholzer csapata. Ezen az estén sem volt kérdés, a vendégek már az  első negyedet 14 ponttal nyerték meg, a nagyszünetben pedig 22 egységgel  vezettek, nem adtak érdemi esélyt a Lakersnek, sőt, később kereken 30  pont is volt az előnyük – innen jött vissza egy óriási rohammal a Los  Angeles, hogy megpróbálja izgalmassá tenni a végét. A hazaiak 20–5-ös  futása azonban „csak” arra volt elég, hogy tíz egységre csökkentsék a  távolságot, ott viszont Bobby Portis triplájával elállította a vérzést a  Bucks és a folytatásban nem tudott tizenegy pontnál közelebb kerülni a  vendéglátó. Ugyan mindkét csapat 50% feletti mezőnymutatóval zárt, de  nem volt kérdés, hogy melyikük a jobb, a Lakers részéről csak  szépségtapaszt jelentett a felzárkózás – a Milwaukee a Heat mögött fél  meccsel lemaradva második Keleten, míg a Los Angeles 26–29-cel csak  kilencedik Nyugaton.
Jannisz pusztított. A domináló Bucksból is  ki kell emelnünk Jannisz Adetokunbót, aki egészen elképesztő  produkcióval szállította csapata győzelmét. A kétszeres MVP ugyanis  11/11-gyel kezdett mezőnyből és először a harmadik negyed hajrájában  hibázott dobást, végül 17/20-as (!) mezőnymutatóval zárta az estét,  bedobott 2/2 triplát és bár a büntetővonalról csak 8/13-mal célzott, de  ez is elég volt neki ahhoz, hogy 44 pontos performanszt tegyen le az  asztalra. Emellett leszedett még 14 lepattanót, kiosztott 8 gólpasszt és  2 blokkot is, így övé lett a játéknap legnagyobb egyéni teljesítménye,  ezzel elhomályosította Jrue Holiday dupla-dupláját, vagy a túloldalon  LeBron James (27 pont, 5 lepattanó, 8 gólpassz), illetve Anthony Davis  (22 pont, 9 lepattanó, 4 gólpassz, 3 blokk, 8/10 mezőnyből) játékát is.
A Lakers legjobb dobói: James 27/9, Davis 22, Monk 20/9
A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 44/6, Portis 23/15, Middleton 21/9
Portland Trail Blazers–Orlando Magic 95–113
Élt  a lehetőséggel a Magic. A Portland néhány órával a találkozó előtt  cserélte el CJ McCollumot, így Norman Powell és Robert Covington után  egy újabb kezdőt, sőt, egy éra meghatározó alakját küldte el, ezzel  egyértelművé tette, hogy indul a tankolás és az építkezés. Az Orlando  köszönte szépen az esélyt és sokkal motiváltabb játékot bemutatva  szállította a győzelmet, a vendégek már a nagyszünetben 15 ponttal  vezettek, majd a harmadikban volt közte 18 is, mielőtt a Blazers még  egyszer azért felszívta magát. A hazaiak visszajöttek egészen 95–90-ig  hat perccel a meccs vége előtt, de Chuma Okeke zsákolása újraindította  az orlandói gépezetet és a hátralévő időben nagyon simán lelépte  ellenfelét a vendégcsapat. Jamahl Mosley vezetőedzőnek tetszett, amit  látott, a Magic végül 49%-kal dobott mezőnyből, 50%-kal süllyesztett el  19 triplát, illetve 34 gólpasszt osztott szét, könnyedén, látványosan,  hatékonyan kosárlabdázott. Egyénileg Cole Anthony (23 pont, 7 lepattanó,  9 gólpassz) és Wendell Carter Jr. (18 pont, 8 lepattanó, 5 gólpassz, 3  blokk) emelhető ki leginkább, míg az alig 35%-kal dobó és 29%-kal  triplázó Blazersnél senki – tétje nem volt a meccsnek, egyik fél sem  lesz playoffban idén, de az Orlando legalább begyűjtött némi  sikerélményt és ellépett az utolsó helyről, mivel megelőzte a Detroitot.  Az egyetlen negatívum a vendégek számára Jalen Suggs sérülése volt, aki  az Achillesét fájlalta és végül hét perc játék után inkább ki is vette  őt a meccsből az edzői stáb, nem akartak vele kockáztatni.
A Trail Blazers legjobb dobói: Simons 19/3, Brown III 15/6, Nurkic 14
A Magic legjobb dobói: Anthony 23/9, Carter Jr. 18/6, Okeke 18/12
Sacramento Kings–Minnesota Timberwolves 114–134
A  második félidő a Wolvesé volt. Miután a Sacramento a meccs előtti  órákban elcserélte Tyrese Haliburtont és az érte kapott Domantas  Sabonisra értelemszerűen még nem számíthatott, így pláne kötelező volt a  győzelem az amúgy is magasabban jegyzett, remek formában lévő, teljes  kerettel érkező Minnesota számára. Az első félidőben azonban így is  tartotta magát a Sacto, a hazaiak De'Aaron Fox (29 pont, 7 lepattanó, 6  gólpassz), Damian Jones (18 pont, 6 lepattanó, 5 gólpassz, 2 blokk) és  Harrison Barnes (21 pont, 12/12 büntető) vezetésével csak hatpontos  hátrányban voltak a nagyszünetben, majd a Wolves bement az öltözőbe,  kijavított egy-két apróságot és sokkal hatékonyabb védekezéssel jött ki a  folytatásra – ennek köszönhetően pedig el is kezdett meglépni és végül  nagyon sima győzelmet aratott. A fordulás után csak 47 pontot engedtek  ellenfelüknek a vendégek az addigi 67 után, letisztultabb, fizikálisabb  játékot játszottak, az utolsó negyedet már 12 pontos előnnyel kezdhették  meg és a negyedik felvonásban erre még rá tudtak tenni egy lapáttal.  Kiemelendő, hogy a cseresor mekkora munkát végzett, ugyanis a kispadok  csatáját 72–32-re (!) nyerte meg a Wolves, ez volt az igazi döntő faktor – a kezdők csak 21–28 percet játszottak, mert több energia volt a  cserékben. Végül 34 gólpasszal és 22 (!) bedobott triplával zárt Chris  Finch csapata, amely a támadópattanózást is megnyerte 16–5-re, így  érvényesítette a papírformát – a Kings három meccsre van a nyugati 10.,  playint érő helytől, meglátjuk, hogy képes lesz-e ezt elérni.
Most  minden szép a Minnesotánál. Évek óta nem állt olyan jól a Wolves, mint  jelenleg, a Butler-szezon óta biztosan nem nézett ki olyan szépen a  csapat helyzete, mint most. A Minny ezen az estén is simán nyert,  összességében sorozatban ötödik sikerét könyvelhette el, 29–25-tel  hetedik Nyugaton és már három meccsel leszakította magáról a Clipperst,  valamint három és féllel a Lakerst, űzi maga előtt a Denvert, ott van a  jó nyugati csapatok között. Megvan a fiatal mag, akik talán-talán  kezdenek össze- és beérni, de a kiegészítők is kezdenek a helyükre  kerülni, csapatszinten képesek ritmust váltani meccseken belül is és ha  nem is mindig, de bizonyos periódusokban képesek a védekezésükre  támaszkodni. Chris Finch vezetőedző és Karl-Anthony Towns is nagyon  elégedetten értékelt, most maradnak Sacramentóban még egy meccsre, majd a  Chicago–Indiana back-to-backkel zárják le idegenbeli túrájukat  hétvégén. 
A Kings legjobb dobói: Fox 29/12, Barnes 21/3, Jones 18
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 25/6, Beasley 21/21, Russell 14/3		            








