Anelka rendkívül tisztán fejelhetett Jääskeläinen kapujába (Fotó: Reuters)

Nem sok jóra számíthatott a Bolton, tekintve, hogy már hazai pályán is beleszaladt egy négyesbe a Chelsea ellen az ősszel. Nem beszélve a Ligakupáról, ahol hasonlóan pórul járt...

A házigazdák csatársorában egyszerre kapott szerepet Kalou, Drogba és Anelka, ami csak azért volt érdekes, mert két utóbbi klasszisnak nem nagyon megy a játék, még inkább a góllövés, ha egyszerre vannak fenn a pályán. A mérkőzést mégis a Drogba, Anelka páros nyerte meg, de ne szaladjunk ennyire a történtek elé., haladjunk sorjában...

Az első percekben a Chelsea uralta a játékot, de kissé öregurasra vették a figurát, nem érződött rajtuk a mindent elsöprő lendület, így játékukban nem volt benne a gólveszély.

Ezt megérezve éledni kezdett a Bolton, és a vendégek is eljutottak Cech kapujáig. Ezt leginkább Zsirkov bánta, a hazaiak hátvédként funkcionáló szélsője Daviesszel fejelt össze, minek következtében felrepedt a fejbőre és csinos turbánnal folytathatta a találkozót.

A 25. percben Jääskeläinen védte Drogba tizenhatos csücskéről leadott szabadrúgását, de a labdát csak középre tudta ütni, szerencséjére azonban a berobbanó Kalouról nem a hálóba, hanem az oldalvonalon túlra pattant a labda. A kapu közelségét látva ez volt a „nehezebb"...

A hátralévő percek mezőnyjátékkal telítve peregtek, mindössze két kérdés merült fel: vajon mikor mutatkozik már meg végre a pályán a két csapat közötti papírforma különbség, mert amit láthattunk, az bizony abszolút egyenlő erők küzdelme volt. Hasonlóan izgalmas kérdés volt, hogy Zsirkov meddig bírja az egyre inkább véráztatta turbánnal a fején. A 38. percben beszaladt az öltözőbe is, de csere helyett az orosz légiós jött vissza, igaz már turbán nélkül.

Az első felvonás kritikája: a legnagyobb tapsot Zsirkov gyűjtötte be, nem játékával, hanem sérülése miatti helytállásával.

Aztán kicsit a semmiből vezetéshez jutott a házigazda. Zsirkov játszott Drogbához, utóbbi príma centerezését pedig a remek ütemben érkező Anelka bólintott be közelről a vendégek kapujába. (1–0)

A francia támadó hosszú gólcsendet tört meg: ezt megelőzően a bajnokságban január 30-án volt eredményes, akkor a Burnley ellen 2–1-re megnyert mérkőzésen szerzett gólt. De a szezonjára sem lehet túl büszke, most tart a negyedik találatnál...

A második felvonásban tovább szenvedett a Chelsea, a Bolton viszont nem olyan jó csapat, hogy ezt úgy igazából ki tudta volna használni. Talán ha a játékvezető nem hallgat partjelzőjére és Terry felsőkaros blokkolását büntetőnek fújja, akkor összejöhetett volna az egyenlítés. A játékrész közepén úgy tűnt, erőt vesz magán a házigazda és egy második góllal eldönti a találkozót, de lelkesedésük percek alatt kimúlt.

A hajrá egyértelműen a két lendületes cserével, Elmanderrel és Klasniccsal frissítő vendégeké volt – miért nem érkeztek előbb? –, de gólt nem sikerült szerezniük, hiába álltak közel hozzá. Tegyük azért hozzá, Cechnek azért nem kellett bravúrokat bemutatnia.

Újabb győzelmet aratott a Chelsea, de a közelmúlt gólfesztiváljai helyett ezúttal meg kellett elégednie egy kínkeserves győzelemmel. A „kékek" előnye a fordulót követően négy pontra nőtt a címvédő Manchester Uniteddel szemben, és a Stamford Bridge-en most alighanem ez a legfontosabb szempont. A Chelsea 24. győzelmét aratta a szezonban, tizenhetedik hazai fellépésén a tizenötödiket.

A Bolton a játék képe alapján rászolgált volna legalább egy pontra, bár ahhoz kapura veszélyesebben kellett volna játszaniuk, a rendezett védekezés önmagában kevés az eredményességhez. Az együttes a 18. vereségét szenvedte el, tizenhetedik idegenbeli fellépésén a tizenegyediket. Ami ennél is fájóbb lehet számukra, tovább folytatódott szerzett gól nélküli szériájuk: március 13-a óta nem szerzett gólt a Bolton, pedig már hat órát töltött pályán a csapat.