Érdekes párosítással kezdődött meg az angol élvonalbeli labdarúgó-bajnokság, a Premier League 2010–2011-es idénye. Az előző kiírásban negyedik helyen végző Tottenham Hotspur fogadta a nyári átigazolási szezonban rengeteg pénzt költő és nyíltan a legjobb négybe vágyó Manchester Cityt.

A „kékek” vezetői jó munkát végeztek az átigazolási piacon (érkezett Alekszandar Kolarov, David Silva, Yaya Touré, Jérome Boateng és Mario Balotelli), más kérdés, hogy tudnak-e majd a sok sztárból egységes csapatot formálni. Egy biztos, az új szabályok értelmében a klubok 25 játékost nevezhetnek a bajnokságra az átigazolási időszak lezárultát követően, és közülük nyolcnak „saját nevelésűnek” kell lennie (ami ez esetben azt jelenti, hogy 21 éves kora előtt legalább három idényt angol vagy walesi klubban kellett futballoznia).

Így várhatóan nem marad hely a City összes sztárjának a keretben, és többen már elégedetlenségüket is kifejezték emiatt: Craig Bellamy visszavonulással fenyegetőzött, Shay Given pedig kilátásba helyezte távozását.

A meccs első perceiben az ír kapus vélhetően tovább gondolkodott terve megvalósításán, ugyanis Joe Hart hatalmas bravúrokat mutatott be. Az angol válogatott újdonsült egyese előbb Jermaine Defoe ráfordulásból leadott lövésénél, majd Benoit Assou-Ekotto megpattanó távoli bombájánál védett nagyszerűen. A 30. percben már Hart is verve volt, de Gareth Bale éles szögből leadott lövése a bal kapufáról pattant vissza a mezőnybe.

A szünetet követően élénkebbnek tűnt a City, egy Shaun Wright-Phillips-lehetőséggel kezdődött a második félidő. A Spurs a további rohamok reményében frissítette támadószekcióját, és érkezett a Robbie Keane, Roman Pavljucsenko kettős, mégsem ők, hanem Bale előtt adódott a legnagyobb helyzet, de a középpályás ziccerben rosszul találta el a labdát.

A mérkőzésen a Tottenham állt közelebb a győzelemhez, de sok helyzetéből egyet sem tudott kihasználni, így meg kellett elégednie az egy ponttal.