Anglia: a 6:3 egy birodalom végét jelezte - megemlékezések

„Az 1953-as ébresztőt még mindig figyelmen kívül hagyja Anglia” – írja az Independentben Michael Calvin, felidézve a korabeli kritikákat, majd megjegyezve: „Amennyire változnak a dolgok, annyira változatlanok is maradnak. A korabeli meccstudósítások szövege elárulja, melyik találkozóról lehet szó, de a 60 évvel ezelőtti bírálatok ma is relevánsak lehetnek.” Calvin szerint az angol labdarúgás egésze a mai napig nem volt hajlandó levonni a következtetéseket a súlyos vereségből, melyet egy jobban passzoló, pontosabban lövő, gyorsabb, taktikailag érettebb magyar csapat mért rá.Independentben Michael Calvin, felidézve a korabeli kritikákat, majd megjegyezve: „Amennyire változnak a dolgok, annyira változatlanok is maradnak. A korabeli meccstudósítások szövege elárulja, melyik találkozóról lehet szó, de a 60 évvel ezelőtti bírálatok ma is relevánsak lehetnek.” Calvin szerint az angol labdarúgás egésze a mai napig nem volt hajlandó levonni a következtetéseket a súlyos vereségből, melyet egy jobban passzoló, pontosabban lövő, gyorsabb, taktikailag érettebb magyar csapat mért rá.

A skót Herald – mely a magyar labdarúgás egyik legnagyobb tanítójáról, a szintén skót Jimmy Hoganről is szót ejt – a 6:3 angol labdarúgás egészére gyakorolt hatásáról ír, felidézve, hogyan józanodtak ki a lapok és szurkolók egyaránt.

„Nem tudtunk Puskásról. A magyar játékosok neve semmit nem mondott nekünk, akár a Marsról is jöhettek volna. Azt hittük, megsemmisítjük ezt a csapatot. Anglia a Wembleyben? Mi vagyunk a tanárok, a vendégek pedig a kisiskolások. 3:0 lesz, talán 4, vagy 5. Aztán megláttuk, milyen briliáns technikával és képzettséggel játszanak. Megfojtották a WM-rendszerünket, lefutballoztak minket. A mérkőzés óriási hatással volt mindannyiunkra. Megváltoztatta a gondolkodásunkat” – mondta egy visszaemlékezésében a 2009-ben elhunyt angol edzőlegenda, Sir Bobby Robson a meccsről, amelyen húszévesen, szurkolóként maga is ott volt.

A Guardian a magyar szövetségi kapitány Sebes Gusztáv taktikai füzetének érdekességeit „tálalja”, a BBC pedig a Heraldhoz hasonlóan a magyar és angol futballkultúrára is nagy hatással levő Jimmy Hogan emlékezetével is összeköti az évfordulót. Hogan – aki nagyon kritikus volt az angol futball arisztokratikus elszigeteltségével kapcsolatban – maga is kint volt a londoni mérkőzésen.

„Hogan a saját maga által elkezdett munka tökélyre fejlesztésének tanúja volt. Az olimpiai bajnok, 32 meccse veretlen magyarok tökéletesen kipasszolták és lefocizták vendéglátójukat” – állapítja meg a cikk.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség is kiemelten foglalkozik az évfordulóval: a FIFA hivatalos oldala, a fifa.com vezető anyagában emlékezik a londoni 6:3-ra. Hatvan éve Anglia elveszítette a legyőzhetetlenség mítoszát Magyarországgal szemben, amely lehengerlő támadójátékkal rukkolt ki – írja a cikk. „Mintha igáslovak mérték volna össze az erejüket versenylovakkal – jellemezte a történéseket az összecsapást sérülés miatt kihagyó, de a budapesti 7:1-ben szenvedő szerepet vállaló Tom Finney. – Csodálatos volt őket nézni egy olyan taktikával, amit soha nem láttunk korábban. Csodálatos volt az a magyar csapat, ők a valaha volt legjobbak.”