FFT: „Olaszországban a futball munka, Angliában játék”
Ízelítő a nagyinterjúból:
Mi az ördög vitt arra, hogy a frissen BL-győztes Juventusból a Middlesbrough-ba igazolj 1996 nyarán?
Craig Wijckaans, Twitter
Azért esett a választásom a Middlesbrough-ra, mert izgalmas kihívásnak tűnt. Valami volt a levegőben. Nem sokat tudtam a helyről, mielőtt odaköltöztem volna. Tudtam, hogy ipari város, mégis tetszett, és könnyen beilleszkedtem. Az első, amit megláttam, egy hatalmas olasz zászló volt, és a szurkolók állva énekelték a nevem. Mind a fejükre húzták a pólóikat. Majd az első meccsemen a Liverpool ellen összehoztam egy mesterhármast. Tökéletes volt. Az egyetlen keserű emlékem a kiesés. De még ennek ellenére is csodálatos évet töltöttem ott, jó formában voltam. Több mint harminc gólt szereztem.
Igaz, hogy átfaxoltattál egy edzéstervet a Juventustól a Boróhoz, mert annyira gyengének találtad az edzéseket?
Luke McLaughlin, e-mail
Igen, ez igaz. Kezdetben a tréningek messze nem olyanok voltak, mint reméltem. Nem készültünk rendesen, nem volt étrendünk. Az a helyzet, hogy még egy normális edzőpálya sem volt. Így aztán megkértem a Juventus egyik edzőjét, hogy küldjön egy személyemre szabott tervet, amihez igazodhatok a hétköznapokon, legyen benne sok kondi- és fitneszmunka. Vialli ezt úgy fogalmazta meg, hogy Olaszországban a futball munka, Angliában viszont játék. Tényleg nagy a különbség.
Angliában a labdarúgók kimozdulhatnak este, normális életet élhetnek. Olaszországban nem. Nálunk a foci elég stresszes meló. És ez rendjén is van. Csak profi munkával lehet eredményeket elérni.
Nagy edzők keze alatt dolgoztál: Lippi, Sacchi, Eriksson, Trapattoni, Zoff. Melyikük volt a legjobb?
Maia Okoro, e-mail
Sacchi messzemenően a legjobb volt, mert tudta, hogyan kell a játékosokból és különösen belőlem kihozni a legtöbbet. Ő a futball nagymestere.
A Ravanellivel készült teljes interjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n,IDE KATTINTVA!
