Nemrégiben megénekeltük az angol klubfutball fénykorát és az angol válogatott ehhez képest meglepő szerény teljesítményét. Az 1980-as csapat sem sok sót evett meg az Eb-n, a háromoroszlánosok egyik legjobbja éppen egy olyan játékos volt, aki klubjával nem volt részese a BEK- és KEK-sikereknek: a Crystal Palace-tól éppen akkor az Arsenalhoz igazoló, 22 esztendős Kenny Sansom.
Aki korán a nők, a szurkolók és a női szurkolók kedvence lett, összesen 86-szor szerepelt a válogatottban, nyolc évet játszott az Arsenalban, majd futballozott még a Watfordban, az Evertonban, a Brentfordban, a Coventry Cityben, a Queens Parkban és a Newcastle Unitedben. Az 1982-es és az 1986-os világbajnokságon is remekelt, utóbbin közvetlen közelről nézhette az isteni Diego Maradona góljait.
„Az Eb-finálé Olaszországban volt, akkor az olasz futballt tartottam a legjobbnak az egész világon. Az egymás elleni meccsünkre Admiral tréningruháinkban jöttünk ki, az olaszok meg fantasztikusan lebarnulva, hihetetlen jégkék selyem melegítőben jelentek meg, és menő napszemüveg volt rajtuk – máris úgy éreztük, egy nullára vezetnek. Mexikó? Édesanyám a torna után nagyon meg akarta verni Maradonát…” – nyilatkozta Sansom, aki játszott az angolok összes 1988-as Eb-mérkőzésén.
Kiváló karrierjét 1994-ben zárta le, 36 évesen, innentől kezdve élvezhette volna az életet, miként volt Eb-s csapattársai, ő is menedzser, technikai vezető, médiaszemélyiség, vagy mint Glenn Hoddle, énekes lehetett volna, esetleg mint a Liverpool ásza, Craig Johnston, üzletember, feltaláló (lásd Adidas Predator!), szoftverfejlesztő és fotós[F1] ; netán postás és sofőr, mint Neil Webb.
Vagy lehetett volna picit szemfülesebb, mint Steve Hodge, aki Mexikóban mezt cserélt Maradonával, és ezt a relikviát később 7.1 millió fontért adta el.
Ám Sansomnak mást szánt a sors, és ő más sorsot szánt önmagának.
A legendás futballista, aki nem rúgta fel a szólózó Maradonát, az alkohollal nem bírt, nem mellékesen szerencsejáték-függő lett. A 2010-es évek elejére minden értelemben tönkrement, válása után hajléktalanná vált, 622 fontos nyugdíjból tengődött (ennek fele a volt feleségéé, akit egy alkalommal komolyan bántalmazott), és az öngyilkosságon gondolkodott, mint később elárulta. Állványozóként és kiszolgálóként kereste a kenyerét, szerencsére volt klubjai, a játékos-szakszervezet és az angol szövetség a hóna alá nyúlt; és Tony Adams rábeszélte az elvonóra. Ezt követően Sansom dolgozott a Crystal Palace és az Arsenal TV-jénél, több csatorna is alkalmazta szakértőként, túravezetőként is felbukkant az Emirates Stadiumban, és miután kisebb visszaesések után összekapta magát, tagja lett pár öregfiúk-csapatnak.
Ám kiderült, még egy utolsó nagy csata vár rá: 2020-ban a demencia egyik változatát diagnosztizálták nála. Sajnos több egykori csapattársa is ezzel küzd vagy küzdött, többen a fejelések és az ütközések következményének tekintik ezt. David Watson, Terry McDermott, Ray Kennedy és Paul Mariner is hasonló cipőben járt vagy jár.
A zseniális kapus, Peter Shilton is szerencsejáték-függő volt, de ma már egy olyan kormányprogramban dolgozik, amely éppen ennek a függőségek a veszélyeire hívja fel a figyelmet. Ray Wilkins, Tony Adams, Kerry Dixon, Chris Waddle, Terry Fenwick és Graham Rix is megküzdött a maga démonaival, és bizony nem mindig nyertek.
Fura az élet, vékony pallón járnak a legnagyobb ikonok is…
Ha segítségre van szüksége, a nap 24 órában hívhatja az ingyenes, anonim lelki elsősegély-szolgálatot a 116-123-as telefonszámon! Ha öngyilkossági szándéka van, hívja a 112-t! További segítséget talál ide kattintva.
Népsport: Igaza lett Alf Ramsey-nek
