Amikor a vb második napján Julia Peternain célba ért a női maratonin, fogalma sem volt arról, hogy éppen történelmet írt. A 25 éves atléta csupán élete második maratoniját futotta le, 2:27:23-as teljesítményével mégis bronzérmes lett, ezzel első uruguayiként állhatott fel a dobogóra a vb-k történetében.
„Teljesen meg voltam rémülve, mert azt hittem, még van hátra négyszáz méter, de az egyik versenybíró szólt, hogy vége van, célba értem” – mondta a verseny után az újságírók gyűrűjében Julia Paternain.
A története jóval többről szól, mint egy sima bronzérem.
„Három útlevelem és egy zöld kártyám van. Mexikóban születtem, a teljes családom uruguayi, én pedig kétéves koromtól kezdve Angliában nőttem fel. Az U23-as Európa-bajnokságon még Nagy-Britanniáért futottam, de most már Uruguay színeiben versenyzem. A vérem uruguayi, ezért nem volt kérdés, hová húz a szívem.”
Fiatalként tehetséges volt, de ez nem hozott neki kiemelkedő sikereket. Az amerikai Penn State Egyetemre azért felvették, majd Arkansasban is tanult. Sohasem volt az egyetemi bajnokság legjobbjai között, a karrierje elég zavarosan alakult. A változást a Covid-időszak hozta meg neki, ekkor rövid időre felhagyott a futással.
Aztán egyszer egy barátját ment meglátogatni az arizonai Flagstaffbe, ami pont az amerikai közép- és hosszútávfutás egyik központja. Néhány nappal később már a helyi közösségben találta magát, futócipővel a lábán. Innen már egyenes út vezetett neki az elitbe. Márciusban 2:27:09-et futott, amivel kvalifikált a vb-re, ahol csak a kenyai Peres Jepchirchir és az etiópiai Tigst Assefa bírták nála jobban a hőséget és az elképesztő párát.
Amikor a Japán Nemzeti Stadionban a befutót követően felnézett az eredményjelzőre, az arcán a világbajnokság talán legőszintébb érzelmeit láthattuk.
„Csak próbáltam a saját versenyemet futni, az éremről egyáltalán nem gondolkodtam. Csak futottam, amíg bírtam.”
Uruguay a szabadtéri világbajnokságok történetének a 107. országa, amely feliratkozott az összesített éremtáblázatra.