Massimo Ambrosini

Massimo Ambrosini - AC Milan

nemzetisége:
olasz
23/0
születési hely:
Pesaro
ideje:
1977.05.29.
pozíció:
védekező középpályás
magassága:
182 cm
súlya:
72 kg
korábbi klubjai:
Cesena, Vicenza
sikerei:
BL-győztes (2003), olasz bajnok (1996, 1999, 2004), Olasz Kupa-győztes (2003), európai Szuperkupa-győztes (2003), olasz Szuperkupa-győztes (2004), 14-szeres U-21-es válogatott, Eb-ezüstérmes (2000)

Massimo Ambrosini, a Milan válogatott középpályása a 2003-2004-es szezonban teljesen kiszorult a csapatból a Seedorf-Pirlo-Gattuso-trió miatt, pedig az olasz válogatottban is számolt volna vele Trapattoni szövetségi kapitány. Aztán 2004 tavaszán egy nagyon látványos csukafejessel hozott három pontot csapatának a Lazio elleni bajnokin, s meg is jegyezte a kommentátor, hogy de jó egy olyan csapatnak, ahol a vízhordó, védekező középpályás (ráadásul az 5. számú! - tegyük hozzá) ilyen látványos gólokat tud fejelni! Ezzel rá is tértünk szakmájára: Massimo egy rendkívül hajtós, szorgalmas és kemény védekező középpályás, aki megbízható játékos, de a csapat irányítását nem igazán bízzák rá...

Ambro már 17 évesen a profik között játszott a 2. ligás Cesenában, ráadásul a tanulás mellett - no de nem lehetett lámpalázas, lévén már 15 éves kora óta a nagyokkal edzett. Első szezonjában máris alapember lett, s végül a 8. helyen végeztek Lugaresi elnök legényei, így a tehetséges középpályásra felfigyeltek a nagycsapatok is. A licitgyőztes a Milan lett, s igazolta le az érettségin éppen csak túleső fiút, aki első szezonjában a Cagliari elleni debütáló mérkőzés után még hétszer kapott lehetőséget, no de hát ne tegyünk neki szemrehányásokat, hogy nem sikerült 18 évesen kiszorítania Albertinit, Donadonit vagy éppen Desaillyt, hogy Lentiniről, Eranióról, di Canióról, Sordóról, Roby Baggióról, Locatelliről vagy éppen Bobanról már ne is beszéljünk...

Következő szezonjában - bár több mérkőzést és játékpercet kapott, egyre inkább kiszorult az alapcsapatból, ezért kölcsönadták a Serie A-s Vicenzának erősödni. Itt Zauro és Baronio mellett olyan jól játszotta végig a szezont a 20 éves fiatalember, hogy visszahívták a vörösök (eredménye egy bajnoki cím) és a következő szezonra a csapatban ragadt, sőt, a válogatottban is bemutatkozhatott a horvátok ellen, a fantasztikus év lezárásaként nyáron alapember volt a 2000-es EB-n ezüstös olasz squadra azurrában is! De ezután - amikor sínen lett volna karrierje - sokat bajlódott fájós és sérülékeny térdével, 2000-2002 között mindössze 25 bajnokin futballozhatott, igaz, 2002 első felében 9 mérkőzésén 3 gólt lőtt, de a 2002-es VB-t sérülés miatt ki kellett hagynia, pedig lett volna helye a keretben....

2003-ban BL-arannyal és kupagyőzelemmel tért vissza, s a nemzeti csapatban is pályára léphetett, de mivel a helye jelenleg a Milanban sem biztos, Trap nem vitte magával az EURO2004-re, bár néhány selejtezőn pályára lépett. 2004 nyarán nagyon kapacitálta Real Madrid, ám ő maradt Milánóban és felkötötte felkötnivalót: ha pályára küldte Ancelotti, legszebb napjait idézve szűrte az ellen támadásait. 2005 elején felröppent a pletyka, hogy Massimo Ambrosini a nyáron elhagyhatja az AC Milant és a Juventus játékosa lehet. A középpályás az időben meglehetősen ritkán szerepelt a bajnoki cím védőjénél, képviselői pedig megerősítették a sajtónak, hogy a torinóiak szívesen látnák őt soraikban.

"Massimo több lehetőséget érdemelne a csapatában, és nem biztos, hogy az idény végén úgy fog dönteni, hogy továbbra is marad Milánóban" - nyilatkozta tavasszal Moreno Roggi, az érintett menedzsere. "Az a fajta játékos, akit Fabio Capello nagyon szeret, és nem tagadom, hogy a Juventus is érdeklődött nálam az utóbbi hetekben." Ambrosini mindent meg is tett hogy felhívja magára a figyelmet: a PSV Eindhoven elleni BL-elődöntő visszavágóján először Bouma lövésénél tisztázott utolsó emberként, majd a hajrában továbbjutást érő gólt szerzett, de a Lecce elleni bajnokin szenvedett combsérülése miatt az isztambuli finálét ki kellett hagynia. A vesztes BL-döntő után az idényt 6-os átlaggal záró védekező-specialista némi meglepetésre bejelentette, hogy 2006-ig marad Milánóban s megpróbálja beverekedni magát a kezdőcsapatba.

2003-ban BL-arannyal és kupagyőzelemmel tért vissza, s a nemzeti csapatban is pályára léphetett, de mivel a helye jelenleg a Milanban sem biztos, Trap nem vitte magával az EURO2004-re, bár néhány selejtezőn pályára lépett. 2004 nyarán nagyon kapacitálta Real Madrid, ám ő maradt Milánóban és felkötötte felkötnivalót: ha pályára küldte Ancelotti, Ambro legszebb napjait idézve szűrte az ellen támadásait. 2005 elején felröppent a pletyka, hogy Massimo a nyáron elhagyhatja az AC Milant és a Juventus játékosa lehet. A középpályás az időben meglehetősen ritkán szerepelt a bajnoki cím védőjénél, képviselői pedig megerősítették a sajtónak, hogy a torinóiak szívesen látnák őt soraikban.

Ez komoly sérülései miatt nem sikerülhetett neki, hosszú szünet után csak 2006 márciusára vallhatta magát teljes értékű harcosnak, így lemaradt a világbajnoki címről is (előtte mindössze egyetlen selejtezőn szerepelt). A következő idényben a Pirlo-Gattuso-Seedorf-trió első számú cseréjeként egyre több szerepet vállalt, a Sampdoria ellen igen fontos, három pontot érő gólt lőtt - s az a megtiszteltetés érte, hogy amikor Donadoni behívta őt a válogatott keretbe, neki adta a csapatkapitányi karszalagot is!

Andrij Sevcsenko egy nyilatkozatában rámutatott a szőke vízhordó fontosságára: "Lehet, hogy Ambrosini csak nyolc-tíz percre áll be a mérkőzés végén, de azzal tudunk nyerni, hogy ő megerősíti a védekezésünket az utolsó percekre".