A címvédő öngyilkossága: nullával egyenlő Inter-védekezés

Jellemző kép – totális sokk Diego Milito arcán (Fotó: Reuters)

Amikor Dejan Sztankovics a kezdőkörből szenzációs kapáslövéssel huszonöt másodperc után vezetést szerzett az Internek, nem úgy tűnt, hogy másnap rémálmot, szégyent és megsemmisítő vereséget emlegetnek az olasz lapok. Pedig ez lett a vége: a Schalke 04 pont azokkal a tulajdonságokkal (remek harci szellem, gyorsaság és keménység) verte meg 5–2-re az Intert, amelyek a címvédőből hiányoztak.

Az Inter-védelem és a vezetőedző Leonardo gyengeségei – amelyre a meccs előtt több német szakember is rámutatott, kiemelve a rossz csapatvédekezést – már az első félidőben kijöttek, a második játékrész elején pedig kulcsfontosságú pillanatok döntötték el a találkozót. A „királykékek" nagy mázlival megúsztak egy Diego Milito-ziccert, Samuel Eto'o helyzeténél pedig Manuel Neuer védett szenzációsan. Aztán jött Raúl, és egy remek befejezéssel növelte európai kupagóljainak számát, majd mielőtt az Inter ezt megemészthette volna, jött Ranocchia öngólja, majd a totális összeomlás. A meccs után Massimo Moratti elnök 0:40-ig ült az öltözőben a kétségbeesett Leonardóval, akit láthatóan teljesen sokkoltak a látottak.

„Borzalmas volt ez a hét. Fantasztikusan kezdődött a meccs, elképzelhetetlen volt, hogy ez lesz a vége. A Schalkénak hat vagy hét lövése volt, öt bement... [11 volt – a szerk.] Elméletben a csapat fel volt készítve a kontrák ellen, de a meccs közben elvesztettük a fonalat és az egyensúlyt. Nem realisztikus, ha abban gondolkodunk, hogy ezt az eredményt megfordíthatjuk, de kimegyünk minden mindegy alapon. A hozzáállásunk jó volt, de a második félidőben a két gyors kapott gól mindent szétrombolt" – értékelt.

„Totális kihagyás volt, nem értem, magamnak sem tudom megmagyarázni, nem hogy önöknek. Jól kezdtünk, aztán szétestünk. Tovább kell mennünk, a Serie A-ra koncentrálni és Németországban mindent beleadni" – lógatta a fejét az Inter csapatkapitánya, Javier Zanetti.

A német lapok a meccs előtt rengeteget emlegették a kilencvenes évek Schalke-sikercsapatát és annak vezérét, Marc Wilmotsot, azaz a „Csatamalacot" (Kampfschwein). Most a gelsenkircheni együttes ugyanazokat az erényeket mutatta, amelyek az akkori csapatra is jellemzők voltak, de a folyamatos zakatolást gyilkos hatékonyságú kontrákkal párosították – Raúl szerint tökéletes játékot mutatott a Schalke.

„Fantasztikus volt a teljesítményünk, egyszerűen tökéletesen játszottunk. Igen ritkán lehet olyan európai kupameccset látni, amelyen egy csapat idegenben öt gólt szerez, különösen a címvédő otthonában. A második félidő jelentette a különbséget, ekkor az Inter fölé nőttünk, és megszereztük a győzelmet. Azért óvatosnak kell lennünk a visszavágón" – kommentálta a meccset a nyáron a 34. születésnapját ünneplő Raúl, aki – annak ellenére, hogy nem játszotta végig a mérkőzést – a legtöbbet futotta a pályára lépők közül.

„Még nem vagyunk az elődöntőben, de most már nagyok az esélyeink. Még nekünk is meg kell emésztenünk ezt a diadalt, csak aztán tudjuk igazából értékelni, hogy mit hajtottunk végre. Chivu kiállításánál lettem biztos benne, hogy megnyertük, és még többet is szerezhettünk volna. Ha a meccs előtt valaki azt mondja nekünk, hogy Milánóban hárommal megverjük az Intert, akkor bolondnak nyilvánítjuk. Elemeztük a Milan elleni meccsét, és láttuk, hogy a Milannak mennyi tere volt a középpályán. Ezért raktuk a kezdőbe José Manuel Juradót, kellett a kreatív játékos, mert az Inter ellen csak a bajt kerestük volna az abszolút védekező taktikával. Az első félidő hihetetlen volt, akár öt öt is lehetett volna. A másodikban aztán döntöttünk, egyértelműen ez volt pályafutásom legnagyobb meccse. Edu tökéletesen megragadta a lehetőséget, amit Huntelaar sérülése miatt kapott meg. Ma jöhet az ünneplés, aztán készülünk szombatra" – nyilatkozta Ralf Rangnick, a Schalke edzője.

A VÉDELEM NULLA

Rangnick említést tett arról, hogy az Inter óriási teret hagy, és ezt ki lehet használni – mint az ábra is mutatta. Leonardónak már a 2009–2010-es idényben, az AC Milan edzőjeként is meggyűlt a baja mind a középpályás védekezés megszervezésével, mind a teljes csapatvédekezés összerakásával, most pedig még nagyobb a gond.

Erős ellenfelek – és elit edzők – ellen sem a Milannál, sem az Internél nem pozitív a brazil edző mérlege, és a Leonardo favorizálta igen támadó stílus a Bajnokok Ligájában látványosan visszaüt: a tréner egyik csapatával sem tudott még megúszni BL-mérkőzést kapott gól nélkül.

Olasz és európai élcsapatok ellen a kapott gólok száma mind 2009–2010-ben a Milannal, mind ebben a szezonnal az Interrel az 1.25-ös átlag fölött van. Nem véletlen a La Gazzetta dello Sport főcíme: Védelem nélkül – az Inter a Schalke ellen öngyilkosságot követett el. Lezárult egy ciklus?

Tény az, hogy Leonardo a Rafa Benítezzel a hangot nem találó csapatnál népszerű lett, és visszahozta az Intert a bajnoki versenyfutásba. Ugyanakkor az is tény, hogy ha a fontos mérkőzésen ennyire hagyja elrohanni csapatát, annak nem lesz jó vége – kérdés, hogy változtat-e a hozzáálláson.

A Gazzettának a ciklus végét emlegető címében is van valami: az Inter játékosainak egy része kifejezetten jóllakottnak és lelassultnak tűnik – minden bizonnyal vérfrissítésre van szükség.

Visszatérve a védekezésre: a csapatvédekezés kritikája, hogy az Inter védekező középpályásai – Thiago Motta és Cambiasso – együttesen nulla szabálytalanságot követtek el a mérkőzésen.

A milánóiak saját kapujuktól 40-60 méteren összesen két szabálytalanságot követtek el – mindkettőt a kiállított Chivu, aki egyszer középen, egyszer Zanetti helyére, balra kihúzódva faultolt –, míg a Schalke ugyanebben a sávban tizenegyszer állította meg a házigazdákat. Az Inter védelme nyitva állt a gyors kontrák előtt, és ezt a magasabb sebességfokozatban játszó, keményebb német csapat tökéletesen kihasználta. Alighanem elődöntőt ért.

Hogy edzőkérdés van-e a milánóiaknál a két kulcsfontosságú mérkőzésen elszenvedett súlyos vereség után? Egyelőre nincs – Moratti annyit mondott, hogy az eredmény ellenére nem változott meg véleménye Leonardóról.