AS MONACO–DEPORTIVO LA CORUNA 8–3
Az elmúlt évek során sok olyan csoportmérkőzés volt, amelyen alig vártuk a gólt, de a 2003–2004-es szezonból kiemelkedik egy találkozó. A később finalista AS Monaco a Deportivo La Corunát fogadta, és a spanyolországi 1–0-s vereség után fűtötte a revánsvágy. A visszavágás pedig olyannyira jól sikerült, hogy a horvát Dado Prso vezérletével a II. Lajos Stadion közönsége nyolc hazai gólt láthatott, és bár Diego Tristán, illetve Lionel Scaloni szépített, így is kiütéses, 8–3-as francia siker lett a vége.
FELEMÁS WERDER-EMLÉKEK, LYON-HETES
Listánk két következő összecsapása is a sokgólos kategóriába tartozik. A Werder Bremen-szurkolók számára gyönyörű és egyben fájdalmas emlékek következnek.
1993. december 8-án a németek a Weserstadionban fogadták az Anderlechtet. A belga bajnok 33 perc alatt elcsendesítette a hazai szurkolókat, ugyanis Danny Boffin duplájával és Philippe Albert góljával 3–0-ra elhúzott. Ami ezután jött, azt talán a lyoniak irigyelték meg közel tizenkét évre rá.
A 66. perctől ugyanis beindult a Werder-henger, és huszonhárom perc alatt fantasztikus játékkal, ötöt berámolva megfordította a mérkőzést a német gárda. Ezt a meccset szavakkal nehéz leírni, látni kell!
Bő tizenegy évvel később azonban a németek voltak a szenvedő felek. A nyolcaddöntőben az Olympique Lyon vendégeként esélyük sem volt, a francia bajnok Sylvain Wiltord mesterhármasával, Michael Essien duplájával, valamint Florent Malouda és Jérémy Berthod találatával 7–2-re kiütötte a jóval gyengébb erőkből álló Brémát.
LIVERPOOLI REKORD ÉS A LEGENDÁS MU–BARCA-PÁRHARC
A gólzáporos meccsek sorát folytassuk a Liverpool sikerével. Az Anfield Road közönségének 2007. november 6-án igazi csodában volt része, amikor a kedvencek 8–0-ra kiütötték a török Besiktast, ezzel ugyanis ők aratták a legnagyobb különbségű győzelmet a BL-ben a főtáblán.
Két fantasztikus és gólokban gazdag párharccal folytatjuk a sort. Az 1998–99-es szezonban egy csoportba került a Barcelona, a Manchester United és a Bayern München is. A spanyol és az angol csapat az Old Trafford-i és a Camp Nou-beli meccsen is 3–3-as döntetlent játszott egymással, ám a németektől kétszer is vereséget szenvedtek Rivaldóék, s így nem jutottak tovább a kvartettből.
AZ EDDIGI EGYETLEN MAGYAR GYŐZELEM
1995. augusztus 23-a csodálatos nap a magyar labdarúgás számára, ugyanis e napon jutott be először magyar csapat a Bajnokok Ligájába. A Ferencváros az Anderlecht kiejtésével ugyan megkapta a Real Madridot, az Ajaxot, és a svájci Grasshopperst, ám nem okozott csalódást. Sőt a svájciak elleni idegenbeli 3–0-s sikerrel nyitott, majd a visszavágón és a Real Madrid elleni szintén hazai meccsen elért döntetlenjével végül a csoport harmadik helyén zárt.
Ha már a magyar BL-szerepléseknél tartunk, meg kell említeni a DVSC tizennégy évvel későbbi bravúros főtáblára jutását is. A Loki, miután könnyedén búcsúztatta a bolgár Levszki Szófiát, szinte halálcsoportba került a Liverpool, a Fiorentina és a Lyon mellé. Bár a magyar bajnok pont nélkül végzett a kvartettben, remek meccseket játszott, amelyek közül talán a legjobbat itthon vívta az olaszokkal. A korai vezetés után, az első félidőben kapott három gyors gól végül sorsdöntő volt, ám a 4–3-as vereség ellenére is jól játszott Herczeg András csapata.
Még egy szép magyar sikert érdemes megemlíteni. 2003. október 1-jén az akkor még Stuttgartban futballozó Szabics Imre góllal és gólpasszal járult hozzá csapata Manchester United felett aratott győzelméhez. A magyar válogatott támadó az 51. percben szerzett vezetést, majd egy perccel később Kevin Kuranyit szolgálta ki.
SEVCSENKO, A BARCA-ÖLŐ
Barcelonában nem cseng jól Andrij Sevcsenko neve. Az ukrán aranylabdás ugyanis az 1997–98-as idényében háromszor vette be a katalánok kapuját a Camp Nouban, ráadásul nem egy európai topcsapat, hanem a selejtezőből feljutó Dinamo Kijev színeiben. A kijevi odavágóért (0–3) visszavágni kívánó spanyolok hazai pályán még nagyobb vereségbe szaladtak bele. A többek között Rivaldóval, Luis Figóval és Fernando Coutóval felálló gránátvörös-kékek 4–0-s veresége azt jelentette, hogy az ukránok biztosan továbbjutottak, míg a Barca sorsa már nem csak saját kezében volt. Sevcsenkóék később megnyerték a csoportot, a Louis van Gaal irányította Barcelona utolsóként búcsúzott.
Barcelona - Dynamo Kyiv 0-4 1997/98 Champions League |
Természetesen a Barcának e csúfos vereség mellett több emlékezetes győzelme is volt. Többek között a Manchester United elleni 4–0-s, 1994. november 2-i sikere Hriszto Sztoicskov duplájával, Romário és Ferrer találatával.
PARÁDÉS DEPOR-FELTÁMADÁS, KÍNKESERVES MADRIDI PONT
2001. március 7-én La Corunába látogatott a Paris Saint-Germain. A franciák 55 perc elteltével – Laurent Leroy duplája mellett Jay-Jay Okocha talált még be – gyakorlatilag elkönyvelték a három pontot, ám Walter Pandiani nem így gondolta. Az uruguayi csatár gyorsan szépített, majd Diego Tristán gólja után egyenlített. A 84. percben pedig feltette a koronát teljesítményére, amikor megszerezte csapata negyedik és egyben győztes gólját. És vajon hogyan alakul a mérkőzés, ha az első perctől kezdve játszik így…?
Folytatva a spanyol vonalat, következzen a Real Madrid, amelynek az Olympiakosz Pireusz elleni, 1999. szeptember 15-i meccsén az egy pontért is meg kellett szenvednie. Giovanni góljára Sávio és Roberto Carlos válaszolt, majd a 64. percben ismét Giovanni villant. Három perccel később Zlatko Zahovic újra előnyhöz juttatta a görögöket, ám Raúl tíz perccel a vége előtt megmentett egy pontot. A vége 3–3.
PORTO: CSAK IDEGENBEN MEGY A MILAN ELLEN
Kilenc alkalommal találkozott tétmérkőzésen egymással a Porto és a Milan, ám csupán kétszer nyertek a portugálok. A BEK-ben az 1979–1980-as szezonban az első körben Milánóban 1–0-ra nyert a Porto és ezzel továbbjutott, míg a BL-ben szintén egy sikert könyvelhettek el a „sárkányok”. 1996. szeptember 11-én ismét Olaszországban vendégeskedett a Porto, amelynek előbb Marco Simone, majd George Weah talált be. A brazil Artur ugyan a két zseniális játékos gólja között egyenlített, a portugálok meglepetésgyőzelme azonban a későbbi ikonnak, Mario Jardelnek köszönhető, aki két hajrábeli góljával 3–2-re megnyerte csapatának a meccset.
AZ ELSŐ 1–3 MÉG BELEFÉRT
És jöjjön egy érdekes párharc, amelynek csapatai nem sokkal később a fináléban is találkoztak. 1995. szeptember 13-án Dortmundba látogatott a Juventus. Andreas Möller már az első percben megszerezte a vezetést a Borussiának, de szünetre mégis 2–1-es olasz előnnyel mehettek a csapatok. Michele Padovano és Alessandro Del Piero gólját követően sokáig nem esett gól, végül a 69. percben Antonio Conte mindent eldöntött.
Torinóban azonban a németek voltak a jobbak – 2–1-re nyertek –, majd a Puhl Sándor vezette 1997. május 28-i müncheni fináléban újra 3–1-es győzelem született, de ezúttal a Dortmund örülhetett.
