„Biztos vagyok benne, hogy karrierem egyik legnagyobb lépését teszem előre azzal, hogy csatlakozom a Chelsea-hez” – nyilatkozta a londoni klubhoz igazolásakor Fernando Torres.

Talán a legnagyobb Chelsea- és Torres-fanok sem vitatkoznak különösebben azzal, ha azt állítjuk, a spanyol támadó aligha hasonlóképp képzelte el az „előrelépést”, ahogy az az elmúlt szűk másfél évben megvalósult.

Miközben Liverpoolban 142 mérkőzésen szerzett 81 találatával már-már hasonló megbecsültségre tett szert, mint az Atlético Madridban, ahol becenevéhez hűen már kölyökként – mindössze 19 évesen – alkalmasnak látták a csapatkapitányi karszalagra, és közben egyértelműen a spanyol válogatott első számú gólfelelősévé nőtte ki magát, addig kritikusai kék mezben egy év után nemcsak a Premier League történetének legdrágább, de legelhibázottabb igazolását is látták benne.

A BBC a támadóról szóló elemzéséhez csatolt statisztikából kiderül: Torres liverpooli időszakában 121.3 percenként talált a kapuba bajnokikon, ezzel szemben a Chelsea-nél ez a szám 380.9. Alapvetés, hogy egy csatárt a góljai száma minősít, így a 2666 perc alatt szerzett 7 találatot – amelyből három április végén, a QPR elleni meccsen született! – nevezhetjük szerény teljesítménynek. A kép azonban, mint mindig, ezúttal is árnyaltabb.

Az, hogy Fernando Torres teljesítmény-visszaesésének, pontosabban csökkenő góltermelésének mi az oka, több szakértő többféleképpen magyarázta. Carlo Ancelotti és André Villas-Boas keze alatt sem igazán működött Torresszel a csapat, de Roberto Di Matteo sem hozott igazán fordulatot „Torres-ügyben”. Tény, hogy a spanyol a lehető legritkábban szerepül együtt Didier Drogbával a csapatban, és az is látható, bármennyire is „kapar”, egy év eltelte után is kevésbé érteti meg magát társaival, mint például az elefántcsontparti. Mi lehet ennek az oka?

Hogy nem a flegmaság – ahogy azt sokan hajlamosak rásütni –, az biztos. Torres az Atléticóban és a Liverpoolban is egyértelműen befejező csatárt játszott, magyarán nem a szépségéért, még csak nem is a szép játékáért, hanem a góljaiért tartották, amit meg is hálált. Ezzel szemben a Chelsea-nél hiába passzolnak neki markánsan kevesebbet, ő mégis jóval gyakrabban választja a társakat, mint tette azt még vörös mezben – nem lehet rá mondani, hogy nem csapatember. A Chelsea-nél harmadannyi idő (7886, ill. 2666 perc) alatt például feleannyi gólpasszt (12, ill. 6) jegyzett már, mint korábbi klubjában, ami ugyan a csapat szempontjából bakfitty tényező (ahogy említettük, nem ezért „tartják” – összehasonlításképp: Juan Mata csak ebben a szezonban már 13 asszisztnál tart a PL-ben), mégis jelzésértékű.

Pat Nevin, a BBC elemzője szerint Torres stílusa egyszerűen nem fekszik a Chelsea-nek. A kékeknél másfajta a „kiszolgáló-személyzet”, hiányzik egy Steven Gerrard, aki minden körülmények között képes megtalálni őt a labdával. Ezzel szemben Londonban Torresnek senkivel sem alakult ki olyan játékkapcsolata, mint a Poolnál. Kezdetben a csatárok (Didier Drogba, Nicolas Anelka) közül talán többen féltették vele szemben a helyüket, és (különösen az előző szezonban) mintha a középpályás részleg meghatározó tagjai – Frank Lampard, Florent Malouda, Michael Essien – is jobban bíztak volna a „régiekben”.

Jelenlegi klubjában Torres sokkal kevesebbet vállalkozik és némileg kisebb hatékonysággal is, mint a Liverpoolban. Azaz a számok is alátámasztják azt, hogy a kezdeti rossz meccsek után önbizalomhiányos állapotba került – és ebből a spirálból azóta is nehezen tud kikecmeregni. S ezen a ponton jutunk el egy olyan tényezőhöz, amit a profi labdarúgásban ritkán szoktak figyelembe venni, mert az állandó teljesítménykényszer mellett egyszerűen nincs rá sem idő, sem energia senki részéről, hogy ezzel foglalkozzon: tudniillik egy játékos pályán kívüli személyiségével.

Ryan Babel, a Hoffenheim holland támadója ugyanabban az időszakban szerepelt a „vörösöknél”, mint a „Kölyök”, és szerinte a spanyol játékos érzékenysége áll a háttérben. Nehezen hozta meg döntését a távozásról, és a bizonytalanság a folytatásban rányomta bélyegét a játékára is.

„Számomra megtiszteltetés volt vele játszani. Spanyolországban már komoly elismertségre tett szert, amikor az Atléticóban játszott, és jó emlékeket őrzök a közös időszakunkról. Fernando nagyon csendes ember, mindig a csendes fiúk közé tartozott, aki keményen edzett. Nem hallatta különösképp a hangját az öltözőben. Jó személyiségű játékos, és az egész csapattal jóban volt” – emlékezett vissza a jelenleg a Hoffenheimben játszó Babel.

„Talán minden, ami az átigazolása körül történt, túlságosan nagy hatással volt rá. A topkluboknál nincs túl sok időd. A Chelsea nagy nyomást helyezett rá, és szerintem ezért küszködött. Az én megítélésem szerint ugyanakkor ebben a szezonban nagyszerű munkát végez a Chelsea-ben és valamit törlesztett a Chelsea befektetéséből a Barcelona elleni góllal” – mondta Babel.

Ez a Barcelona elleni gól és az azt követő QPR elleni mesterhármas nemcsak Babel szerint hozhat fordulatot a spanyol pályafutásában, hanem több angol szakíró szerint is. Az internetet elárasztó Torres-tréfák mindenesetre ritkultak. Ma este pedig BL-döntő következik. Torres lehet, hogy nem is játszik. Ha mégis, stílszerűen törleszthet az 50 millió fontért.

De lehet-e vajon ő a BL-döntő hőse?