Oda és vissza – Malonyai Péter jegyzete

MOST MÁR IGAZI a Bajnokok Ligája, valódi kupacsúcs, hiszen ide-oda meccsek után jut tovább a jobbik. Most már nem liga, hanem kupa – ahogy annak idején az alapítók (a L’Équipe főszerkesztője, Jacques Ferran és Gabriel Hanot) kitalálták. Azóta persze több mint hét évtized telt el, már az sem kell az induláshoz, hogy bajnok legyen egy-egy csapat, jellemző, hogy most a legjobb nyolc között öt tavalyi ligaelső van (Bayern München, Barcelona, PSG, Liverpool, Sporting), ám az új módit támogatja, hogy az sem lett volna csoda, ha a Real vagy az Arsenal nyer hazájában. Egyedül az Atlético Madrid lóg ki a sorból, de csak egy kicsit, hiszen 2021-ben csak megelőzte a két „örökös” spanyol bajnokot, a Barcát és a Realt.

Húzom itt az időt, mert tisztem szerint arról kéne szólnom, hogy mik az esélyek az idei kiírás ma kezdődő negyeddöntőjében. Lehet eső, lehet sár – bizonytalankodom tovább, nem véletlenül, mert ezen a szinten már tényleg minden előfordulhat. Még az is – beszélek haza –, hogy a szombaton gyatrán teljesítő Liverpool megrázza magát (vagy megrázzák) és kiejti a PSG-t. És akkor tovább él az esély arra, hogy Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos BL-döntőt játsszon, nem mellesleg Budapesten.

Nem holnap lesz a döntő (május 30.), ám már most téma, köszönhetően annak, hogy sokan vallják: a Real Madrid–Bayern München negyeddöntő továbbjutója emelheti majd magasba a trófeát. Maradjunk annyiban, hogy nem lenne meglepetés, ennél többet nem érdemes a felvetésre mondani.

A nyolc csapat közül egyedül a Sportingnak nincs idei hőstette, bár a tavalyi döntős Internazionalét kiejtő (3–1, 2–1) Bodö/Glimten bravúrral túljutva (0–3 után 5–0) szerzett némi tekintélyt. Az Atlético idén már nyert a Barcelona (4–0) és a Real ellen is (5–2), az Arsenal Angliában éllovas, plusz a Spor­ting ellen soraiban tudhatja a volt lisszaboni sztár Viktor Gyökerest, a Liverpoolt pedig már csak az érzelmeink (Szoboszlai, Kerkez) miatt sem illendő temetnünk.

Az előzőektől senki sem lesz okosabb, nem is remélem, hiszen én se vagyok az. Legfeljebb a döntő után leszek, de ettől nem vagyok bánatos, hiszen – ismétlem – végre nekem tetszőn igazi kupa a kupa, azaz: egyenes a kiesés.

Örüljünk neki oda és vissza.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!