Amikor én még kissrác voltam...
...pontosabban nem több, mint két éves! Igen, akkor volt utoljára csoportelső a Benfica, megelőzve a Hajduk Splitet, a Steaua Bukarestet, és az Anderlechtet. Tizenhét év után újra itt az esély, csak egy másik román bajnokot, az Otelul Galati eddig nullpontos csapatát kell megvernünk!...pontosabban nem több, mint két éves! Igen, akkor volt utoljára csoportelső a Benfica, megelőzve a Hajduk Splitet, a Steaua Bukarestet, és az Anderlechtet. Tizenhét év után újra itt az esély, csak egy másik román bajnokot, az Otelul Galati eddig nullpontos csapatát kell megvernünk!
A hasonlóság egyébként kísérteties, három győzelemmel, és három döntetlennel sikerült kivívni akkor is az elsőséget, mint ahogy ez ma este is így lehetséges csak, más esetekben vagy a Basel, vagy a Manchester United valószínűleg elénk kerül.
Utoljára ők tudták kivívni a csoport elsőséget. Nem a mai divat, na...
A statisztikusok persze kicsit összehúzhatják a szemöldöküket, hiszen a BL-ben nem sikerült idén egyik meccsünket sem megnyerni, de ez inkább jelentheti véleményem szerint azt, hogy még nem játszottunk otthon a Galati-cal, mintsem hogy szarok lennénk...
A hatezernyolcszázhuszonnégy tengő-lengő bukaresti néző után most egy igazi, Bajnokok Ligájához méltó összecsapást vívhatnak a felek. A Galati számára már igazán a becsület sem tét, lélektelen játékukkal a mezőny egyik leggyengébb produktumát mutatták be, mi viszont még meg szeretnénk nyerni ezt a csoportot, hogy aztán egy jó kezű sorsolóbiztos egy könnyebb második kalapos ellenfélt húzzon nekünk a tizenhatban.
A keretünk éppen ezért semmiképp sem mondható tartalékosnak, csak az eltiltott Maxi Perreira, és a sérült Luisao fognak hiányozni, de ha a jó Isten egy kicsit is szereti a jó futballt, akkor nekik ma amúgy sem lett volna sok dolguk, hiszen egy passzorgiába fulladó 5-0-al térhetünk majd nyugovóra...
A helyzet persze közel sem ennyire egyszerű, ugyan a Galati pontok nélkül szomorítja a román UEFA-együtthatót (így is hoz annyit, mint pár éve a Loki...), volt pár olyan meccsük, ahol 2004-es görög fegyelemmel szegezték magukat kapujuk elé, és kevésen múlott, hogy nem csípnek el egy-egy pontot. Talán mondanom sem kell, hogy bármilyen gyengék is, és az NBIII Dráva-csoport válogatottjával hasonlítgatja már a szurkolók vérmesebb része, senkinek sem sikerült kiütnie őket...
Van egy olyan jóslatom, hogy mi sem fogjuk: a portugál bajnokságban sem szokásunk ez, nemhogy a nemzetközi porondon, ráadásul biztos előny tudatában Garayt és Aimart (és Arturt, de ő talán kevésbé veszélyeztetett) is mielőbb kímélő üzemmódba kell kapcsolnunk, hogy nehogy megkapjanak egy olyan sárgát, ami miatt tavasszal ki kell hagyniuk az első meccset.
A meccset erősen nekünk adják a fogadó irodák(a Maritimo ellenit is így tették), a hazai pálya mellettünk szól, a csapatunk pedig bőven van olyan bivalyerős, hogy nemhogy egy Galati ellen hazai pályán, de Manchesterben sem kellett barna gatyával kimenni.
Tizenhét év után csoport elsőség? Benne vagyunk!
