TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Győzött a józan ész, és minden csapat rábólintott a fenntartható jövő biztossá tételéhez szükséges költségcsökkentési és fejlesztéskorlátozási intézkedésekre.

ALAPVONAL. »Tetszettek volna többet rúgni nálam«, mondhatná a híres Antall József-i fordulatot idézve-kiforgatva némileg, aztán meg a győzelmet nem kell megmagyarázni ezúttal sem.

ALAPVONAL. A hét szomszédos ország U20-as játékosai között összesen egy olyan futballistára bukkantam, akinek a Salzburg ékkövénél, Szoboszlai Dominiknál magasabb a piaci értéke.

ALAPVONAL. Ha sikerül, a csapat is jól jár, ha nem, az edző megjárhatja: az öltözői tekintély már csak olyan, hogy az irodákig is elérhet, ami nem sok jóval kecsegtet viszály esetén.

ALAPVONAL. Ahol nincs belső igény a megváltásra, oda a Messiás is hiába menne. A debreceni futballból elillant a lélek, viszont nem volt benne annyi érzelemmentes, profi tudás sem, hogy kiváltsa.

ALAPVONAL. A második vonalba visszacsúszó női futballistákra még inkább rávetülhet a diadalmas férfiak árnyéka. Értük, a Klopp-gárda legfrissebb diadalát köszöntő városi parádén sem igen hullatnak majd könnyeket.

ALAPVONAL. A törlés momentán nem kevésbé reális jövőkép, mint az, hogy egy tízmilliós metropolisz nagyjából egy év múlva egy hónapra vendégül lát százezres nagyságrendű embertömeget a szélrózsa minden irányából.

ALAPVONAL. E futballhistóriában egyedülálló mutatványt nem tudjuk megismételni ma már, ám a gyermeteg pótcselekvések hajszolása közben értelméről, hasznáról lehet még gondolkodni talán.

ALAPVONAL. Fogadni mernék arra, a labdarúgók többségének jobban tetszett ez a keddtől vasárnapig tartó futballozás – vagyis a nagyobb terhelés –, mint amikor a meccs, regeneráció, edzés körforgás ad szürke egyformaságot.

ALAPVONAL. Sokan azt mondják, ha rájuk teszem a kezem, máris jobban vannak. Ez túl messzire mutat, ezt nem akarom hallani.

ALAPVONAL. Nem véletlen, hogy azok a futballklubok veszik könnyedebben a vírushelyzet jóvoltából sűrűbb bajnoki akadályokat, amelyek nem a nyafogásra pazarolják az energiájukat.

ALAPVONAL. Látva a margitszigeti zarándoklatot, olvasva a megemlékezéseket, amelyben erdélyiek ezrei szinte hozzátartozóként búcsúznak Benedek Tibortól, immár súlyos mulasztásként telepszik rám e hérosz halála.

ALAPVONAL. A kísérlet egyébként sem ördögtől való: a kézilabdában régóta bevált a final four, a vízilabdában előbb a final six, később a final eight. Utóbbi lehetne majd a futballban is. De azt sem bánnám, ha final sixteen lenne.

ALAPVONAL. A sport viszont sokkal több ennél. Hiba, ha ezt csupán olyan tragédiák bekövetkeztekor észleljük, mint Benedek Tibor halála. Falusi csapatok, kisvárosi hősök is szurkolók százainak, ezreinek a napjait aranyozhatják be – mi más lehetne akkor a Ferenc­város célja?

ALAPVONAL. A labdarúgó NB I-ben 12 csapat játszik, van is vita róla. E 12 elleni harc pótcselekvés, a frusztrációs állapot – egyben a torzult tenni akarás – monomániás tünete csupán.

ALAPVONAL. Remélhetőleg hamarosan sztorikká szelídül a karanténidőszak több sportvonatkozása: az elnéptelenedő stadionok emléke, a kettes-hármas csoportokban tartott csapatedzések abszurditása, az elhanyagolt lovak szemrehányó tekintete.

ALAPVONAL. Egyikük sem lett rosszabb edző annál, mint amikor a másodosztályban vitézkedtek, és mindenhol tisztában vannak azzal, hogy ők, már elnézést, de tévedésből vannak az élvonalban.

ALAPVONAL. Debrecenben szenvedélyesen szeretik a futballt. Hogy mi történt, történik éppen a Lokinál, nem tudom, de nem is érdekes. Elég tudni, hogy volt már ilyen.

ALAPVONAL. A sportolási szokásfejlődés túlságosan is gyorsnak bizonyul. Leírtam már tucatszor, s most is megteszem: nem értem, mi értelme van elektromotorizálni szinte mindent.

ALAPVONAL. A szűk keresztmetszet mindenütt más és más, és valljuk be, csődbe került klubot is többet láttunk, mint koldusbotra jutó elnököt vagy főszponzort.