TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. A magyar labdarúgás fénykora 1938 és 1954 közé esett. Két elveszített világbajnoki fináléval, köztük egy szintén elbukott világégéssel. Azóta még akadtak fellángolásaink, bár közben az egész glóbusz felzárkózott hozzánk, majd rengetegen lehagytak minket. Lehet ezt magyarázni egymillió módon, a végeredményen azonban nem változtat.

ALAPVONAL. Fazekas László – az Ú. Dózsa saját nevelésű fiataljaként – 18 évesen mutatkozott be az első csapatban, nyert kilenc bajnoki címet (hetet sorozatban), pályára lépett 408 bajnokin, azokon a meccseken rúgott 210 gólt, háromszor lett gólkirály, egyszer európai ezüstcipős, olimpiai bajnok.

ALAPVONAL. Az NB II nézőszámait nem szokás vizsgálgatni, talán mert szinte nincs is mit. A vasárnapi forduló a több mint hatezer kispesti nézővel különleges, ám egy héttel korábban összesen 3862 néző volt kíváncsi a nyolc meccsre, az átlag tehát 483. Jó tudni: az NB II is profi osztály.

ALAPVONAL. Beért a célba, keresztet vetett, majd orrot fújt, ahogy nagyapám szokta a fárasztó kaszálás közben, s minden önünneplő cirkusz nélkül sétált ide-oda, néha-néha mosolyintva egyet.

ALAPVONAL. Izgatottan hallgatták a rádióban a kaposvári kórház betegei is, köztük a tizenegy évvel korábban egy közúti baleset okozta trauma miatt megnémult Pék János. Amikor Szepesi György közvetítésében a 72. percben odáig ért, hogy Turait felvágták a tizenhatoson belül, Pék úr önkéntelenül felkiáltott: Tizenegyes!

ALAPVONAL. Aki pusztán sporteseményként tekint rá, az nem érti az olasz lélek architektúráját.

ALAPVONAL. Móré Imre Kisfalumból a nagyvilágba című, 2006-os visszaemlékezése egy regényes életút hiteles lenyomata, a huszadik századi történelem sajátos metszete, a magyar futballistasors izgalmas tanúvallomása és nem utolsósorban az életigenlés evangéliuma. Az életigenlés pedig két területen mutatkozik meg nála a legszebben, legtisztábban, kendőzetlen őszinteséggel: a labdarúgásban és a szerelemben.

ALAPVONAL. Nem szerelem, hanem vallás a labdarúgás. Az elmúlt időszakban pedig egyfajta kiút is a mindennapok szürkeségéből, sőt, kiválóan alkalmas az életminőség javítására is.

ALAPVONAL. Mire feltűnt az első modern sportlap, a Nemzeti Sport (1903), már lényegében kialakult a sport fogalma, és ehhez nem sokat lehetett hozzátenni. A lap azonban magyarázatképpen hozzáfűzi a sport fogalmához: »nemzedékek boldogulására, népek jövőjére kiható fontosságú intézmény…«

ALAPVONAL. Az emlékek egyébként formálhatók, van olyan szereplő, aki úgy emlékszik, hogy a Fradi negyedik gólját nem Novák tizenegyese jelentette, hanem Albert szerezte, három védő csüngött rajta, s ő velük együtt vitte be a kapuba a labdát. Ilyen körítéssel még a bunda is elfogadható(bb)

ALAPVONAL. Sok klubvezetőnek és főleg edzőnek fájt a feje, amikor tavaly megmondták, hogy a „magyarajánlás” alapján kell dolgozni, összerakni a csapatot, keretet, ez alapján muszáj meccsek közben cserélni is, mindezt úgy, hogy ne menjen a minőség rovására. Azt hiszem, a jutalom nem marad el, még ha nem is manifesztálódik azonnal.

ALAPVONAL. A világvándorok világfutballjában persze legfeljebb egy-két játékost találni mindkét oldalon, aki ezt a száz éve íródó eposzt képes lenne így felfogni, átérezni, a hagyományok tisztelete és az életre szóló elköteleződés manapság már a szurkolótáborok sajátja. Ezért is külön elismerés jár az újpestieknek elképesztő ragaszkodásukért, azért, hogy még mindig nem hunyt ki a tűz, pedig már egy teljes generáció nőtt fel siker nélkül.

ALAPVONAL. A londoni férfiverseny első öt helyezettje közül négy is ugyanazon márkájú, fejlesztésű cipőt viselt, akárcsak a női győztes. Az Adizero Adios Pro Evo 3 nevű csodacipő korántsem vehető ki a pakliból, és ez a pontosítás már csak azért sem minősül reklámetikailag kifogásolhatónak, mert az atlétika futószámai jó ideje nem csak  az edzőpályán dőlnek el.

ALAPVONAL. Ha Milák anatómiai, fiziológiai s tudom is én milyen adottsága – mondjuk – Darnyi Tamás megszállottságával, tudatosságával találkozik, akár nyolc-tíz olimpiai aranyra is képes lehetett volna, kár fantáziálni ma már, ám állítom, ennek fele még meglehet. Ha!

ALAPVONAL. A dél-amerikai zseni úgy gondolta, megnézi magának azt a magyar legényt, aki képes tenyérrel is eldönteni jelentős tétre menő meccset. Mert ugyan az argentin lábbal, fejjel, testtel minden cselt ismert, a tapasztaltabbtól nem szégyen átvenni egy működő rendszert.

ALAPVONAL. A futballtrénerek körében nem mindenki lehet mesteredző. Nyerhet sorozatban akárhány bajnokságot, kupát, tornát, csak akkor van esélye a mesteredzői címre, ha szakedzői diplomája van.  A hétköznapi logika alapján ez természetes, a FIFA-agy azonban másként működik.

ALAPVONAL. Bukovi Márton labdarúgó mesteredző tűnt fel a Népsport szerkesztőségének folyosóján és Pobuda Tiborba botlott, aki akkor már nyugdíjas napjait élte. A mester udvariasan köszöntötte a fotóst, megkérdezte, hogy telnek a napjai, aztán kis szünetet tartva azt mondta: »Apád volt az igazi fotós, te csak az árnyéka voltál!…« Az ítélet szíven szúrta Pobudát, aki – ahogy a szólás tartja – köpni, nyelni nem tudott.

ALAPVONAL. A tavalyi Kazincbarcika elé én is oda helyeztem volna még egy sorompót, az osztályozót, a Honvéd és a Vasas biztosra vehető feljutásával ellenben semmi gondom. Még akkor sem, ha így tizenkettőből ötre nő a fővárosi csapatok száma.

ALAPVONAL. A cél megvolt, vágytam az élményre, de hogy tegyek is érte? Hát hülye vagyok én? Majd megoldom valahogy. Ja, csak ez nem olyan, mint az írás vagy a matematika, hogy jön az ihlet és szevasz, hanem itt bele kell tenni a melót.

ALAPVONAL. Sportújságírói pályafutásom hajnalán hajlamos lettem volna jól odapörkölni, hogy no de kérem, hol vannak a női edzők? Ja, hogy ők maradjanak csak a gyerekeknél, a nevelőedzői szerepkörben, s hagyják a komoly szakmát a férfiakra?! De ma, negyven év múltán elfogadóbban látom ezt.