TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Elképesztő kihívás manapság szinte minden csapatsportban bíráskodni, ezt meg is érti, el is fogadja a sportoló, a néző. A normálisabbja mindenképpen. Azt már kevésbé, ha a hiba esetleg nem véletlen, nem az érzékszervek csalása.

ALAPVONAL. A tévedéstől nem kell félni, az emberi tényező a labdarúgás esszenciája, a bizonytalan helyzetek, a vitát gerjesztő esetek adják a játék sava-borsát.

ALAPVONAL. Ostobaság lenne boszorkányüldözésbe fogni a tornasportok ellen, de az a különös és zárt közeg, amelyben Nassar ténykedett, nagyban megkönnyítette a ragadozó dolgát.

ALAPVONAL. Hosszan sorolhatnánk még a gyengélkedők, a teniszt ilyen-olyan sérülések miatt idő előtt befejezők nevét, s nem lehet nem észrevenni, hogy valami nincs rendjén a férfiakkal a sportágban.

ALAPVONAL. Az iskola után mászkált, csavargott a környéken, be-belesett riadtan a füstös kocsmákba…

ALAPVONAL. Oda a futballidények szüneteinek remek társasjátéka, a söröskorsókkal körülbástyázott játékosbörze, ahová tízpercenként robbant be egy-egy kellően »motivált« hírhozó, és szállította a legújabb füleseket.

ALAPVONAL.A labdarúgás hazai átfogó modernizációjához szükséges a magas szintű szakmaiság, az európai infrastruktúra, a minőségi utánpótlás-nevelés, a törekvéseket értőn honoráló közvélemény.

ALAPVONAL. Ilyés Feri már jó egy éve magyar válogatott volt, amikor azt találta mondani, még mindig leírhatatlan érzés, hogy belép az öltözőbe, és az áll az ajtaján, hogy HUN.

ALAPVONAL. Az edzők előszeretettel hangoztatják, hogy a honosítást, a honosított játékosok szerepeltetését a kényszer szüli, hiányposztokra érkeznek a kiszemeltek.

ALAPVONAL. Az idei ifjúsági Eb egyetlen magyar érmét, egy ezüstöt hozó Bernáth István a hajdúhadházi cigánysoron – ahogy arrafelé mondják, a »vasúton túl« – mélyszegénységben él.

ALAPVONAL. Rácáfolt arra a balsejtelemre, hogy a profi labdarúgás manapság csakis Mammon játékszere.

ALAPVONAL. Öt év múltán nem pusztán egy szakítás-/eltávolodásféle történt – ugyanannyi idő után a múlt heti Az Év sportolója Gálán láthattuk Tusupot először bocsánatot kérni, legalábbis mások előtt.

ALAPVONAL. Csak egy pillanatig gondoljon bele bárki: milyen magyarságtudatot táplálhatott ilyen körülmények között az alig hatéves korától tömbromán környezetben élő kis Kati?

NS-VÉLEMÉNY. Az elmúlt negyven évben sok Hubertus lefolyt a részeges jobbhalfok torkán, az alapvető tétel azonban nem változott (és most igyekszünk nagyon szépen fogalmazni): az alkohol intenzíven jelen van a magyar futballkultúrában.

NS-VÉLEMÉNY. Amikor külföldi edzők, sportszakemberek, sportújságírók úgy-ahogy megismerkednek a magyar sportközélettel, igen gyakran vetik fel, hogy mi egészen jellegzetes módon folyton a múltban élünk. Szerintem van erre magyarázat, mégpedig épp az, hogy végre szeretnénk megtudni, mi is történt velünk.

NS-VÉLEMÉNY. A szurkolók azon álma, hogy az eddig remek kapcsolatban lévő Belichick, Brady páros egy újabb Lombardi-trófeával, kéz a kézben vonul vissza örök Patriótaként, szertefoszlani tetszik.

NS-VÉLEMÉNY. Az edzések után a klubházban megvendégelik a srácokat, a riporter ottjártakor „tejet szürcsölnek és omlósbélű kalácsot majszolnak hozzá”. A jelszó pedig alighanem örök érvényű: „A futballistát nem kell dédelgetni, a futballistát – szeretni kell!!!”

NS-VÉLEMÉNY. A mai Év Sportolója Gálát tekintsük egy remek játék végkifejletének, amely ráadásul nem is nulla összegű eredményt hoz.

NS-VÉLEMÉNY. Pjongcsang légvonalban több mint nyolcezer kilométerre fekszik Budapesttől, s az egyszeri magyar ember azt sem tudja, eszik-e vagy isszák.

NS-VÉLEMÉNY. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a magyar fogyatékos sport ma előrébb tart, mint a fogyatékosok társadalmi befogadása.