TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. »A modern kultúra standardizálta az embert, egyformán telítődő gépeket teremtett. Ennek a standardizált embertömegnek elsőrendű cikke lett a futball. Hogy miért éppen a futball, miért nem az irodalom, vagy a különféle művészetek, ennek oka legfőképpen a futball kollektivizmusa és a modern ember aktivitása.«

ALAPVONAL. Napjaink kozmopolita világában nem meglepő, ha külföldi szövetségi kapitánya van egy-egy ország válogatottjának, a most zajló Eb-selejtezőn csaknem fele-fele arányban osztoznak a honi és határokon túli erők a pozíción, de még a 2022-es világbajnokságon is akadt kilenc »légiós« szakvezető.

ALAPVONAL. Eszembe jutottak azok a labdarúgók, akiket roppant tehetségesnek tartottam, ám nem mindegyiküknek adatott meg, hogy itthonról legálisan nyugat-európai klubhoz igazolhassanak. Arra már nem kaphatunk választ, mi történt volna, ha erejük teljében külföldi nagycsapatban futballozhatnak.

ALAPVONAL. Mi már régen az »elégetett pénz« játékainak nevezzük az eseményt, rengeteg pénzt költöttek rá, ami nem térül meg soha. Sok fiaskónak bizonyuló esemény zajlott itt, ráadásul a sportban nemcsak az eredmény számít, hanem a látogatottság, a tömeg, a szurkolók lelkesedése is. Itt viszont nincsenek szurkolók, nincs lelkesedés.

ALAPVONAL. Az atlétikai világbajnokságon hasonló jelenetek nem várhatók, a Kipchoge-ultrák a legkevésbé sem akarják lerohanni az Ingebrigtsen-rajongókat.

ALAPVONAL. Jobb helyeken még fotó is megtámogatja a közös boldogságot, a labdarúgó és a fővezér kifeszíti a szerzemény mezét. Megjegyzem, úgy tartanám korrektnek, hogy amikor a futballista ne adj' Isten távozik a csapattól, a szokásos lózungok (»További sikereket kívánunk neki...!«) mellett is lenne fénykép, mondjuk arról, hogy leadja a szerelését, csomagol, kihajt a stadion kapuján (és vissza se néz).

ALAPVONAL. Ez a történet és publicisztika azonban nem elsősorban rólunk és a labdarúgásról szól. Mert ha arról szólna, az eddigi vb-szereplések és az aktuális FIFA-ranglista alapján földrészünknek mintegy 25-30 kvótája lenne.

ALAPVONAL. Annyi azonban bizonyos: az ősi kultúra fennmaradt, a maga töredékességében is lenyűgöző ismeretanyaga pedig azt bizonyítja, a sport, a mozgás és a versengés, ássunk bármilyen mélyre is a múltunkban, nem hiányozhatott az emberiség életéből.

ALAPVONAL. A többség tényleg gyerekkora óta együtt játszik. Hasznot húztak abból, hogy a feröeri csarnokok éjjel-nappal nyitva vannak, hogy arrafelé az önkéntes munkának megvan a maga becsülete, márpedig sok lelkes, a kézilabdáért tenni akaró ember élt, él arrafelé.

ALAPVONAL. Különös a női kosárlabdázás. A pörgő ritmus, a sok pont, a gyakran másodpercekbe sűrűsödő drámaiság még a sok pontatlanság ellenére is az élvezhetőség olyan elegyét kínálja, amire több országban megtelnek a lelátók.

ALAPVONAL. Biztos-e, hogy egy pályafutás értékéről, minőségéről a legtöbbet mindig, minden körülmények között a számok mondják el? Biztos-e, hogy aki több gólt szerzett (sőt, több gólpasszt jegyzett, osztott ki), több trófeát gyűjtött be csapatával, több BL-meccse van, több válogatottságig ért, az jobb is (volt) a másiknál egyértelműen?

ALAPVONAL. Rerrich Bélát nyolcvanadik születésnapján a stockholmi Olimpiai Stadion dísztermében 420 személyes vacsorán köszöntötték, korábban megkapta a Svéd Sport Aranyjelvényét, amelyet alapítása (1912) óta először ítéltek nem Svédországban született sportembernek. Rengeteg reformterve volt, már akkor a vívás televíziós közvetítése járt a fejében, amikor az a sportszerkesztőknek még eszükbe sem jutott.

ALAPVONAL. Mai szemmel nézve szinte elképzelhetetlen, hogy ennyi mozgás beleférhetett a délelőtt, a délután és a szürkülő este tizenkét-tizennégy órájába; azt pedig nem tudom ¬felidézni, hogy a futás, ugrás, dobás közben mikor ettünk, ittunk, úgyhogy valószínűleg igazak azok a szintúgy sokat emlegetett történetek is, melyek szerint anno nem »sajtburgersültkrumplikólából«, hanem zsíros-kolbászos kenyérből és csapvízből állt a kölyökmenü…

ALAPVONAL. Természetesen az említett emlékhelyek egyikén sem úgy hivatkoznak Weisz Árpádra mint a szombathelyieket az első osztályból kiejtő trénerre.

ALAPVONAL. Amennyivel a mezőny előtt járt, kétszáz pillangón alighanem még, mondjuk, 80-85 százalékos állapotban is győzhetett volna, legfeljebb váratlanul izgalmasan alakult volna a hajrá. Milák azonban attól az, aki, mert neki nemhogy a 80, még a 95 sem elég. A 99 is fintorogva.

ALAPVONAL. A korosztályos világversenyeken ezzel együtt születhetnek nagy meglepetések is, egy-egy szerencsés generáció összeérése, a ritka alkalom által meglökött adrenalinszint olyan válogatottak egy nyáron át táncolását is hozhatja, amelyek amúgy nem tartoznak a futballnagyhatalmak közé.

ALAPVONAL. Habitustól függően mindig lesznek, akik belekötnek a végső határozatba. Lesz, aki az emberi oldalt hiányolja a döntésből, más meg adott esetben a gyakorlatiasságot nélkülözi. Ami viszont biztos: dönteniük egy adott pillanatban, az akkor meglévő információk birtokában, általában létező protokoll alapján kell a felelős pozícióban lévőknek.

ALAPVONAL. Jellemző őszinteségével együtt a ma 80 esztendeje született Szuromi Tóni (Antalként csak a meccsjegyzőkönyvekben szerepelt) csendes ember volt, miközben igazán társasági. Mindegy hol volt – öltözőben, lelátón, presszóban, utcán – futballista maradt.

ALAPVONAL. Ám itt is fordult a kocka, egyre gyakoribbak a sikerek, egyre többen látják a benne rejlő lehetőségeket, s valóban, ha egy teniszező ér el jó eredményt, az hatásában, médiavisszhangjában sokkal nagyobb durranás, mint – maximálisan elismerve minden teljesítményt – egy-egy hagyományos magyar sportágban elért kiemelkedő produktum.

ALAPVONAL. S hogy ebben hol rejtőzhet a magyar sport esetleges kára? Például abban, hogy az elmúlt két és fél esztendő eltávolítása – a múltat végleg eltörölni... – több százezer romániai magyar fiatal sportos közegben és mentalitásban nevelésében húzhatja be a képzeletbeli kéziféket. Miközben áldozati nemzedékből már így is több van, mint amennyi elviselhető lenne.