TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Két hétig ránk figyel a világ, az országra, Budapestre, Debrecenre, Sopronra, Szegedre, és nem másodlagos sztorik születnek szakmányban. Ezekben a körökben ugyanis nincs térdelgetés, szivárvány a Hajós ötvenese fölött szokott feltűnni egy esős délután végén az andalító naplementében; a medencékben és a Lupa-tóban pedig a világ legodaadóbb sportolói küzdenek majd.

ALAPVONAL. Nem tudom, az angolban megvan-e ez a mondás vagy annak variációja, most mindenesetre tökéletesen ideillik: Isten nem ver bottal! A magyar válogatott tagjai ugyanis nem ültek fel semmilyen provokációnak, sőt, megacélozták a szívüket a nemtelen támadások, s ott ütöttek, ahol a legjobban fáj: a pályán. Nincs rá jobb szó, egyszerűen megalázták Angliát a wolverhamptoni 4–0-val.

ALAPVONAL. Menjenek el abba az országba, amelyben egy sportágat vallásként szeretnek, ráadásul értenek is hozzá. Mint Kanadában a jégkoronghoz. Mindent aprólékosan elemeznek, bírálnak, minden vereséget katasztrófaként élnek meg. Ha egy gárdának rosszul megy, a helyi média krízist kiált. Ha jól, azt kérdezi, mikor jön a válság.

ALAPVONAL. A labda pártatlan: uram bocsá’, még a bíróknál is kevesebb benne az elfogultság; szuverén: csak a fizika törvényeinek engedelmeskedik; öntörvényű: nem feltétlenül arra megy, amerre küldik; bosszúálló: aki rosszul nyúl hozzá, kibabrál vele. Ugyanakkor igazságos: megbünteti, aki félvállról veszi; engedelmes: de csak azzal, aki jól bánik vele; hálás: segít, ha sokat foglalkoznak vele; lelke van: kileheli…, leereszt, és jöhet a cseréje.

ALAPVONAL. Az ezernyi szórakoztató történet mellett a kötet mégsem gegparádé. Sokkal, de sokkal több annál. Ebben az értékzavaros, harsány kisebbségek által tematizált világban különösen. Csendes, eszköztelen, nem érzelgős, de érzelmes kiállás állandó értékek mellett.

ALAPVONAL. Emberemlékezet óta nem volt olyan rájátszás, mint a mostani, amelyben többnyire nem a légiósok, hanem a magyar kosarasok viszik a prímet. Pénteken elképesztően izgalmas párharc zárult le Fehérváron. A Falcóban színtiszta magyar sor harcolt a legkiélezettebb pillanatokban, ami azt is jelenti, hogy jobban viselik a terhet ezek a játékosok, mint a külföldiek, akiknek egyébként is kiegészítő feladat jut.

ALAPVONAL. Az irány mindenesetre jó, mert most már abban a reményben indulhatok el a fiaimmal a németek elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésre, hogy ismét egyenlő ellenfelei leszünk egy klasszisok sorát felvonultató válogatottnak.

ALAPVONAL. Ha a Bayern enged, az új vezérkar szavahihetősége veszik oda, hiszen külön-külön elmondták már mindannyian, őhisztisége nem megy sehova, hanem kitölti a jövő nyárig érvényes megállapodását. Azt meg aligha akarják átélni, hogy néhány héten belül Lewandowski szemberöhögje őket egy barcelonai szerződéssel a zsebében.

ALAPVONAL.Amúgy roppant beszédes a román futballisták Magyarországra szerződésének kommunikációs hátországa. Míg az európai topbajnokságokba tartókkal – ez alig fordul elő...–, az ennél jóval nagyobb tömeget képviselő törökországi idegenlégiósokkal, de mondhatni, bárhová máshová elszegődőkről a büszkeség hangján foglalkozik a média, a Magyarországra szerződők kapcsán szinte kivétel nélkül felbukkannak furcsa felhangok.

ALAPVONAL. Vajon a Balatonon – Közép- és Nyugat-Európa legnagyobb úszómedencéjében – milyen hatékonysággal működhetne manapság mindaz, amit a hetvenes években csupán néhány ember, a sportképzés csúcsát jelentő tanintézmény és a kicsiny, csendes, ám a nyárfíling során mégis jelentőssé emelkedő tóparti települések összefogása eredményezett? Mármint, hogy tanuljanak meg úszni a magyar srácok!

ALAPVONAL. A túlzott fogyasztáson nem lehet csodálkozni, hiszen az országban pocsék volt az ellátás, a Helsinkire készülők viszont mindent megkaptak, ami a háború utáni években kincsnek számított. Nem véletlenül emeli ki az újság, hogy a Tatán edzésre siető versenyzők uzsonnacsomagjában sonkás, vajas zsemle van. Nem egy. Kettő. És egy szelet csokoládé.

ALAPVONAL. Mi választunk térfelet, és mi is kezdünk. Ettől persze még sokszor hibázunk, teljesítünk gyengébben. Mint az a sportoló, aki ezért alkalomadtán megorrol ránk. Ami nála egy pontatlan passz, az nálunk egy pontatlan jelző; ami nála egy kihagyott ziccer, az nálunk egy elbaltázott mondat vagy kérdés.

ALAPVONAL. Az ETO-t most is a legesélyesebbnek tartják, az évad statisztikája, győzelmi mutatója és összteljesítménye alapján teljesen jogosan. A női kézilabda BL négyes döntőjének helyszíne is a győrieknek kedvez, az MVM Dome-ba sokkal többen férnek be, mint a Papp László Budapest Sportarénába, vagyis elképesztő hangulat várható.

ALAPVONAL. A gordiuszi csomót aztán maguk az ukránok vágták el, győzzön a jobbik a pályán, mondták. A glasgow-i Hampden Parkban összecsapott a két együttes, és ahogy azt a feszültséget az utolsó utáni pillanatig fenntartó krimiíró is szeretné, a tettes személyének azonosítására az utolsó oldalig, azaz vasárnap estig kell várnunk.

ALAPVONAL. A Nemzeti Sport a homályos évek során akkor szentelt bővebb figyelmet a csapatnak, amikor a fogadási csalások dagadó botránya közepette fókuszba került egy 2010-es Cremonese–Paganese harmadosztályú bajnoki, amelyen a játékosok furcsán szédelegve, lelassulva mozogtak.

ALAPVONAL. Ha Vinícius Valverdével, illetve Rodrygóval együtt ilyen ütemben fejlődik, néhány hónap múlva már senki sem siratja a Párizsban maradó Kylian Mbappét. BL-győzelmek terén meg már most előrébb tartanak, mint a francia csatárcsillag.

ALAPVONAL. A híres ember megnyilvánulása a rajongóin keresztül jelentős gazdasági, politikai és ki tudja még, milyen hatást fejt ki, ezért nagyon nem mindegy, hogy mit mond, mit csinál, akár pénzért, akár meggyőződésből.

ALAPVONAL. A játék mellett nevelt is a grund, győzelemre, csibészségre, az idősebbek tiszteletére, egymás és a játék megbecsülésére – és így tovább. Generációról generációra öröklődtek a szokások, a szabályok, akkoriban az utcán nőtt fel sok gyerek, s aki nem, az is lejárt a többiek közé, akár a szülői tilalom ellenére is.

ALAPVONAL. Elsősorban azonban nem Rapport Richárdnak kellene tisztáznia a viszonyát a magyar sakkozáshoz, hanem Magyarországnak. Ha fontos nekünk a sakk, tartsuk meg legnagyobb értékünket, talán még nem késő. Ha nem fontos, értsük meg, hogy kinőtt minket, ne bánjuk, ne bántsuk, hadd menjen!

ALAPVONAL. A ma ötvenéves korábbi cselgáncsozó, Kovács Antal nemcsak sporttörténeti tettet hagyott reánk, hanem győzelme az egyik legkatartikusabb – üzenetértékű! – olimpiai diadallá is lett egyben.