TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. A modus vivendi megtalálása a sport területén tetszik az egyik legfontosabb feladatnak. És nemcsak ama lassan közhelyszámba menő párhuzam jegyében, mely szerint egy mérkőzés maga az élet, a küzdelem, a bajtársiasság, a győzelmek és csalódások feldolgozásának zanzásított »tananyaga«.

ALAPVONAL. Azóta tudom, hogy női kézilabdában verseny közben lakodalmat ülni, temetni, ítéletet hozni és hirdetni a könnyelműségnél is több. Ostobaság. Mert az eddigi tizenhárom vb, amelyen jártam, mindegyike a hullámvasutat idézte, legfeljebb a pálya vonalvezetése, a magasságok, a mélységek voltak mások.

ALAPVONAL. A Rangnick-felfedezettekből, így Erling Haalandból, Joshua Kimmichből vagy éppen Dayot Upamecanóból sem csupán azért lettek sztárok, mert annyi tudás volt bennük, hanem azért is, mert olyan szakemberekkel dolgozhattak együtt, akik ezt ki is hozták belőlük.

ALAPVONAL. Nem azért érdemel emlékművet az uszodában, mert ő nyitotta leggyorsabban a szekrényeket, kabinokat, mindig volt nála, fésű, olaj, krém, még kétféle (fekete, barna) cipőfűző is, hátha szüksége lesz valamelyikre a vendégnek. Tiszte szerint természetesen nem volt más dolga, mint hogy nyisson és zárjon, ám ő többet tett.

ALAPVONAL. Nehéz lenne megtippelni, Vörös Virág búcsúja után mikor kerülhet vissza a magyar síugrás a szakág világtérképére. Manapság, amikor idehaza alig látni havat telente, sokan talán elképzelni sem tudják, hogy valaha mifelénk is beszélhettünk aranykorról.

ALAPVONAL. Komolyan mondom, még egy vaskosabb fiaskónak is jobban örülnék, ha nyílt sisakos, tűzzel teli csatában születik, mint egy újabb egy-két gólos »helytállásnak«. Tudom, részemről ez érzelmekkel teli szurkolói hozzáállás, ám azt hiszem, a hatból egyszer meg lehetne kockáztatni.

ALAPVONAL. A korábbi válogatott csatár profi karrierje során egy-egy mérkőzésen a védők darálójában teljesített kocogva, sprintelve, felugorva, megindulva körülbelül hét kilométert (feltéve, hogy végig a pályán volt), s ha ezt az adatot vesszük alapul, akkor az Athén–Spárta–Athén futása során zsinórban hetven egykori meccspenzumát tudta le 95 óra leforgása alatt.

ALAPVONAL. Valentino Rossi egy generációban változtatta meg a motorozáshoz való hozzáállást, sokakat függővé tett, emiatt az iparágban senki sem lehet eléggé hálás neki. Nem szívesen beszélt, sokkal inkább versenyzett és cselekedett, hogy fő küldetését teljesítse. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy neki kell megmutatnia, a mezőnyben nem a gép, hanem az ember jelenti a legnagyobb különbséget.

ALAPVONAL. November 25., a magyar futball napja. Egyébként nem véletlen, hogy olyan meccseket idéztem fel, amelyeket ritkán emlegetnek, szándékosan tettem. Hiszem ugyanis, hogy ami nekem, neked, neki, sőt nekünk maradandó, az még nem minden. Valamennyiünknek megvannak a magunk – reggelig idézhető – emlékei.

ALAPVONAL. Solskjaer szinte valamennyi játékosa lelkében megtalálta azt a húrt, amelytől edző és futballista egyszerre rezonál. Főnök, akit szerettek a labdarúgói – annyira ritka eset, hogy már-már életszerűtlen. Részben talán azt is magyarázza, miért kellett vége szakadnia ennek a mesének.

ALAPVONAL. Kevés dolog borzaszt el annyira a futball világában, mint a kétévenkénti vb gondolata, hiszen ezzel nem csupán a hagyományokat tipornák sárba, de sokat veszítene rangjából a torna. Épp attól mindenekfeletti az értéke, hogy ritkán van, és épp az adja a drámaiságát, hogy aki hibázik, négy évet várnia kell a javításra.

ALAPVONAL. Zakariás József, az Aranycsapat »szürke eminenciása«, akit a legkevésbé emlegettek, emlegetünk, s a leginkább titokzatos alak egyben, aki a legelsőként – ma ötven esztendeje, 1971. november 22-én, élete negyvennyolcadik évében – ment el a tizenegy legenda közül.

ALAPVONAL. Ha fogalmazhatok ilyen bárdolatlanul, azt utálom a legjobban a sportban, ha ilyen »meccseket« nem játszanak le. Ha nem hirdetnek végeredményt ott, ahol az elemi emberi tisztesség, a sport maradék – de a közélet egyéb terepeihez képest még így is üdítő – tisztaságába vetett hitünk a tét.

ALAPVONAL. A sportorvoslás tehát igyekszik megfelelni az élsport követelményeinek. Ahogy én látom, a szemlélet is változott. Régebben a sérülések után jöttek az orvosok, most már az esetleges károsodások előtt is – igen, a már említett megelőzés.

ALAPVONAL.„Ugyanazt az esélyt akarjuk megadni a gyerekeinknek, amit Messi vagy Ronaldo csemetéi is megkapnak. A gyerekeinkért és az unokáinkért dolgozunk. Jobbá tehetjük nekik a világot.”

ALAPVONAL. Megemlítendő: azon csoportellenfeleink, amelyeket tavaly a Nemzetek Ligájában magunk mögé utasítottunk, most egytől egyig vb-szereplők lehetnek. Illetve a szerbek már azok, de pótselejtezőn az oroszok és a törökök is kijuthatnak Katarba.

ALAPVONAL. Emlékszem egy megbeszélésre a MOB-ban, amikor Schmitt Pál kijelentette: »Ha el kell adnunk a gellérthegyi székházat, akkor is tisztességgel eltemetjük Puskás Öcsit.«

ALAPVONAL. A román kommunista rezsimben ugyanis Comaneci életének egyenes vonalúnak, konformistának és előreláthatónak kellett volna lennie, a legszigorúbb ellenőrzés alatt zajlania, hiszen az ország emblematikus sportolójáról volt szó, akinek a pályafutásán túl is hirdetnie kellett a rendszer magasabbrendűségét.

ALAPVONAL. Vannak persze elítélendő és menthetetlen cselekedetek kortól függetlenül – és vannak olyan magatartásformák, melyek húsz-harminc-negyven éve még csupán feltűnést sem keltettek, sőt szépen illeszkedtek a korszellemhez.

ALAPVONAL. Nem szeretnék azzal a hatásvadász szöveggel érvelni, hogy na, ugyanezt nem csinál(hat)ná meg a Herthánál edzősködő Dárdai Pál, de az a helyzet, hogy – ugyanezt nem csinál(hat)ná meg a Herthánál edzősködő Dárdai Pál.