Nem biztos, hogy a „Hogyan melegítsünk be hosszú távú futás előtt?” kérdést Lubics Szilviának kell feltenni. Pontosabban igen, de ne a hagyományos választ várjuk a Spartathlont háromszor, az Ultrabalatont kétszer megnyerő futótól, akinek tanácsait azonban nagyon is érdemes megfogadni, hiszen teljesítményeit látva remekül működik az ő módszere.
„Nem szoktam bemelegíteni – kezdte Lubics Szilvia. – Pontosabban fogalmazva, nem tartom jónak, ha futás előtt hideg izomzattal gimnasztikázni kezdünk. A hobbifutók között idősebbek is vannak, nekik több kárt tehet az ilyen bemelegítés, mint amennyi hasznot hoz. A karkörzés még beleférhet, de a guggolás már nem szerencsés.”
A klasszis ultrafutó praktikája, hogy a futást tízperces kocogással kezdi.
„Alapvetően nem futok magas pulzustartományban, de hogy az ideális állapotot elérjem, tíz perc lassabb futással indítok. Ez tényleg lassú kocogás, megvárom, hogy beálljon a pulzusom és a légzésem, nem hirtelen lököm fel a pulzust. A tízpercnyi kocogás elég ahhoz, hogy kellően bemelegedjek az edzésre.”
Hasonló a menetrend az edzés levezetésénél is.
„A tréning végén ugyancsak szükség van nagyjából tízpercnyi levezetésre. Ebbe belefér, hogy sétálok, emelkedőn gyalogolok. Az edzés után hasznosnak tartom a nyújtást. Ekkor elsősorban az alsótestre figyelek, kicsit a csípőt és a derekat is nyújtom, meg persze a lábat.”
Lubics Szilvia még korábbi, ugyancsak extrém vállalkozásaihoz képest is nagy fába vágta a fejszéjét: szeptember végén elindul egy chilei sivatagi futáson, és erről naplót is vezet a csupasport olvasói számára. Hét napot tölt majd egyedül az Atacama-sivatagban, és a napi vízellátáson kívül mindent a hátán fog cipelni, ráadásul éjszakánként a terepen alszik. A kihívásról itt beszélt hosszabban honlapunknak.
