Kabát Péter: élet a gólöröm után

Másfél éve hagyta abba a profi futballt.

Kis túlzással egyik napról a másikra akasztotta szögre a futballcipőjét, Győrben megköszönte a lehetőséget, és visszavonult a futballtól. Kabát Péter azóta sportkoordinátorként dolgozik Újpesten, a sípcsontvédőt, sportszárat, rövidnadrágot elegáns nadrágra, ingre és zakóra cserélte. A 41 éves korábbi támadó nem tagadja, miután abbahagyta a labdarúgást, tartott tőle, hogy néhány pluszkiló felszalad rá, ám egyelőre jól tartja a versenysúlyát.

„Lassan másfél éve, hogy befejeztem a karrierem – kezdte a játékos. – Az élsportolók közül sokan ilyenkor depresszióba esnek, hétköznapjaikra rátelepszik a rosszkedv, hiszen azt „veszik el” tőlük, amelyben évekig, évtizedekig éltek: az edzéseket, mérkőzéseket, versenyeket. Bevallom, néhány hónapig én is kerestem a helyemet, ám megtalált a televíziózás, és immár ebben lelem az örömömet. Szerencsém volt, hiszen ez az érzés, a forgatásokkal járó adrenalin helyettesíti a futballmérkőzésekkel járó stresszt, izgatottságot.”

Az étkezésre, érdekes módon, nem különösebben figyel oda, mint mondja, egyfelől szerencsésnek mondhatja magát, hiszen abszolút nem hízékony, másfelől egyáltalán nem édesszájú.

„Nagyon ritkán kívánok édességet. Tortát, különböző süteményeket havonta ha egyszer eszem, egyszerűen nem kívánom őket. A jó húsokat viszont nem vetem meg, ha rám jön a rövidzárlat, a szalonnát, kolbászt is simán megeszem, nem számolgatom a kalóriákat. Játékoskoromban sem voltam sajnos túlzottan tudatos ezen a téren – a mérkőzések előtt odafigyeltem, hogy mit eszem, ügyeltem rá, hogy minőségi ételeket vigyek a szervezetembe, ám a hétköznapokon nem követtem semmiféle tudatos étrendet.”