A 496-os kísérlet, 24. nap: Üdv a háromszázas klubban!
Mottó:Nem a távolság, az iram öl… (teljesítve: 300 kilométer)
Ha még netán azt is megkérdezik, hogyan bírom a gyűrődést az eddig három és fél hetet felölelő, napról napra ismétlődő futás után, akkor azt felelhetem: minden rendben, igaz, ma már a táv végén éreztem, hogy szépen van kilométer a lábamban.
No de hát pont erre vágytam, erre készültem, és ezért is küzdöttem, úgyhogy örülhetek, hogy idáig már eljutottam – üdv a háromszázas klubban!
A BLOGSOROZAT EDDIGI RÉSZEI:
23 km: Forró vizet a futóra!
22 km: Kacsákra azért nem számítottam
21 km: Mi legyen a konyhakredenccel?
20 km: Nyári zivatar
19 km: Szélvihar utáni Piedone-módszer
18 km: A hozzászólónak üzenem...
17 km: Nicsak, Táska közelében járok!
16 km: A futás nem akkora szívás...
15 km: Lassan, de biztosan haladok a mélypont felé
14 km: Végre csapolhatnak a futók is!
13 km: Találkozás az igazi Jedivel
12 km: A nyűgös futó „szobra”
11 km: Számmisztika, avagy kezdek belegörbülni
10 km: Fuss, futballista, fuss!
9 km: Hajrá, hajnali futók!
8 km: Futóút a semmibe
7 km: Örülni az utolsónak is szabad!
6 km: Hosszú árnyék az éjszakában
5 km: Nem sikerült, megbuktam…
4 km: Szemét ügy négyezer méteren
3 km: Na, a vetkőzést inkább hagyjuk…
2 km: Kocogás a halál elől…
1 km: Versenyfutás a fürdővízért
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
Első helyen végzett élete első huszonnégy órás versenyén
Bódis Tamás negyedik lett a 24 órás ultrafutó-vb-n
