Átfutott a Duna alatt, győzött, és hamarosan jöhetnek a terepultrák is

A Duna-Ipoly Nemzeti Park fennállásának 25. évfordulója alkalmából 25 kilométeres terepfutóversenyt szervezett a Pilis Trail, amelynek a különlegessége az volt, hogy a résztvevők a Duna alatti DMRV-közműcsatornán is áthaladtak.

„Visegrádon volt a versenyközpont, onnan vittek át minket komppal Nagymarosra, a rajthoz – meséli a verseny győztese. – A Börzsönyben körülbelül tizenhat kilométert futottunk, majd Nagymarosról átsétáltunk ezen az alagúton, onnan fel a Visegrádi-hegységbe, ahol várt ránk egy kilenc kilométer körüli, szintén »mászós-ereszkedős« szakasz. Elég szintes terepfutóverseny volt, a többségnek nagyjából kilencszáz méterre mérte az órája-telefonja.”

Bence elmondta, hogy nem sokkal előtte egy másik futóversenyen, a Duplakanyaron is részt vett, ahol szintén átkeltek az említett alagúton, bár a mostanira volt meg előbb a nevezése. Nem volt biztos a győzelemben, lévén voltak gondjai a lábával a héten, de úgy volt vele, ha sikerül befejeznie, esélyes a dobogóra.

„Ez volt az első alkalom, hogy megvalósult az esemény, de bátorítom a szervezőket, hogy rendezzék meg jövőre is!” – mondta Bence, aki 2015-ben kezdett el triatlonozni, mindezt úgy, hogy rögtön a legkeményebb távot tűzte ki célul. Január végén egy barátjával kitalálták, hogy beneveznek az Ironmanre, február elején az öt kilométert síkon ötperces tempóban tudta lefutni, ez volt akkor a maximum, innen kezdte a felkészülést.

„Elég meredek úton kellett eljutnom az Ironman-szintig – fogalmazott. – Szerencsére előtte már úsztam néhányszor, a Balaton-átúszáson is részt vettem, a kerékpárral sem volt gond, lévén pár évvel korábban, egy kósza ötletből fakadóan a Balatont kétszer egymás után körbetekertem.

Futni viszont még nem futottam félmaratoninál többet a verseny napja előtt, ott meg a duplája várt rám. Úgy voltam vele, hogy huszonegy kilométerig menni fog, onnan meg majd valahogy bevonszolom magam a célba.”

Néhány kezdő hibát leszámítva a verseny sikeresen zárult, s bár akkor úgy volt vele, hogy soha többet nem indul, azóta még kétszer teljesítette egyéniben az Ironman-távot. Bencére egyébként jellemző, hogy néha belevág „félőrült kihívásokba”. Ilyen volt az egymás után két Balatonkör bringával, de indult a Kinizsi 100-on, a Piros 85-ön, a Spartan Ultrán, attól függően, éppen mi tetszett meg neki. Tavasz óta a Sashegyi Gepárdok egyesületében edz, és próbálgatja a szárnyait, a versenyzésnél azonban sokkal fontosabb neki a sport szeretete és a természet védelme.

Bencének eddig minden verseny emlékezetes maradt, de azon igazán meglepődött, amikor a Kékes Csúcsfutáson harmadik helyen végzett. S bár vannak, aki gyorsabban futnak nála felfelé, a hegyifutó országos bajnokságon a Sashegyi Gepárdokkal, egy csapatban Szabó Gáborral és Komócsin Balázzsal, ezüstérmet szerzett. Az Ultrabalatonon még újoncként, szintén a Gepárdokkal indult nyolcas váltóban, ami igazán összekovácsoló élményt jelentett. További tervei közt ugyan szerepel néhány verseny, de a sport neki nem a mindenáron nyerni akarást és dobogóra jutást jelenti.

CSAK EGY KATTINTÁS,ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!