Dupla műtét és a Piros 85 után az olimpiára készül a fiatal paratriatlonos

„Mivel mozgásban korlátozott vagyok, a szüleim hatéves koromtól vittek úszásra, amit nagyon megszerettem. Sok jó eredményt értem el úszóként, 2017-ben, 17 évesen világbajnoki ötödik helyig jutottam – mesélte a kezdetekről Mocsári Bence. – A következő évben sportágat váltottam, ugyanis az úszóedzőm triatlonedző is volt, és meglátta bennem a lehetőséget, a szövetség támogatását is megkaptam, így 2018 óta triatlonozom.”

„Nem annyira drámai a helyzetem. A könyökízületem nem fejlődött ki a bal karomban, a csont nagyjából derékszögben rögzült, így úgy néz ki, mintha mindig be lenne hajlítva. Több izmom elsorvadt emiatt, a mozgástartomány is beszűkült, de összességében abszolút szerencsésnek mondhatom magam, hogy csak ennyi rendellenességem van. Emellett tudom űzni a triatlont, az edzőmmel azt is kitaláltuk, hogyan lehet a kerékpárt hozzám igazítani, mindenre megvan a megoldás.”

Bence a versenyeinek köszönhetően elég sok helyre eljutott. A legemlékezetesebb megméretése Törökországban, Alanyában volt, ahol 2021-ben a világkupán ért el első helyezést. Ugyanebben az évben Yokohamában járt, ahol harmadik lett a világbajnoki futamban, amire szintén nagyon büszke.

„Tavaly Abu-Dzabiban is részt vettem a világbajnokságon, ahol a hatodik helyig jutottam. Ez is hatalmas mérföldkő volt, mivel nagyon népes mezőny indult, és nagyon kemények az ellenfelek.”

Bence elmondása szerint külföldön sokkal népszerűbb a parasport, mint Magyarországon, bár itthon is egyre nyitottabbak és elfogadóbban az emberek, főleg a fiatal generáció.

November 5-én rendezték meg a Piros 85 terepfutóversenyt, ahol Bence is indult egy négyfős csapat tagjaként. Triatlonosként a terepfutás világa új volt neki, ám mégsem ez okozott problémát, hanem egy nem várt betegség utáni hosszabb lábadozás.

„Az ON cipőmárkának vagyok a nagykövete, ők kerestek meg, hogy lenne egy lehetőség csapatban indulni a versenyen. Éppen vakbélműtét után feküdtem kórházban, amikor felhívtak, akkor úgy gondoltam, rendben, hiszen novemberig meggyógyulok. Azzal viszont nem számoltam, hogy ez sajnos hosszabb folyamat lesz, lévén kétszer kellett megműteni. Két hónap kihagyás kicsit sok volt, mindössze három hét futás után mentem el a versenyre. Nem is számítottam jó eredményre, féltem, hogy visszafogom majd a csapatot. Szerencsére nem így történt, mivel a kemény emelkedőkön nem én voltam az egyetlen, aki gyalogolt, ahol pedig lehetett futni, ott meg megtoltam, ahogyan bírtam.”

Végül pozitív élményekkel fejezte be a versenyt, nem bánta meg, hogy elment. Bár alföldiként nincs hozzászokva az emelkedőkhöz, itt meg hétszáz méter szint volt nyolc kilométeren, amitől eleinte kicsit tartott, de összességében élvezte a futást.

„A sport nekem lehetőség arra, hogy kiteljesedjek. Mindig is vágytam az elismerésre, nem feltétlen azért, mert a családon belül elvárták, hogy teljesítenem kell, nálam ez egyszerűen így alakult ki. Örülök, hogy szép sporteredményeket érek el, és mikor az edzőm megdicsér, az is sokat jelent nekem. Emellett a sport egészségesen tart, ami főleg nagyon fontos.”

Bence legközelebbi versenye november 24-én lesz Adu-Dzabiban, ahol a maximumot szeretné kihozni magából annak ellenére is, hogy a vakbélműtétek keresztülhúzták a számításait a felkészülésben.

„Legfőbb célom az, hogy kijussak a 2024-es párizsi paralimpiára. Erre nagy esélyem van, mivel jelenleg a világranglista nyolcadik helyén állok, és az első tizenegy mehet. Az előző olimpiáról éppen egy hellyel csúsztam le, ezt a mostani ciklusban nem szeretném újra átélni. A jövő év lesz igazából fontos, mivel akkor kezdődik a kvalifikációs időszak, addigra egy jó alapozást szeretnék a télen.”

Fotók: Mocsári Bence/archív

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!