Kosárlabda ez is, de palánkok nélkül és sajátos szabályokkal

Nico Broekhuysen holland testnevelő tanár svédországi tanulmányútja során megismerkedett a svéd eredetű rinkboll játékkal, majd hazatérve kifejlesztette és életre hívta a korfballt, amely hollandul kosárlabdát jelent. Tanítása során olyan elképzelése volt, hogy fiúkat és lányokat ötvözve alakítson ki közös labdajátékot. Sikerrel járt. Hamar megalkotta a játékszabályokat, és népszerűvé is vált az új sportág, olyannyira, hogy manapság már hatvankilenc országban játsszák – Magyarországon is, mi több, szép számú korfballcsapat működik hazánkban. Ha röviden foglalnánk össze játék alapvetéseit, akkor egy 40x20 méteres pályát kell elképzelnünk, továbbá nyolc játékosból (négy férfi, négy nő) álló csapatokat.

A cél az, hogy a csapatok a labdát a pálya végén elhelyezkedő 3.5 méter magasan lévő fonott kosárba juttassák, úgy, hogy a játék során mindenki passzol, és a két térfélen két férfi és két női játékos helyezkedik el.

A játékosok a labdával nem futhatnak, és csak úgy ugorhatnak, hogy ugyanabba a pozícióba kell visszaérkezniük. Mozgás közben a korfballos azonnal továbbíthatja a labdát, amely a játék jellegéből adódóan sajátosan van kiképezve. Labdabirtoklás esetén tilos helyet változtatni, pattogtatni. A védekezőzónából nem lehet kosárra dobni, illetve lehet, de az a kísérlet nem lehet eredményes. Ha a védő közelebb van a kosárhoz, mint a támadó, akkor a dobás szabálytalan. Büntető – két és fél méteres távolságra a kosároszloptól – akkor jár a támadó csapatnak, ha a pontszerzési lehetőségét szándékosan akadályozzák, a játékost ellökik, ha a támadót szabálytalanul tartották fel.

Fotók: wikipedia