Kocsis Csillag újabb SUP-bravúrja: junior-vb-arany Abu-Dzabiban

Nemrégiben ért véget Abu-Dzabiban a SUP-világbajnokság, amelyről aranyéremmel tért haza. Elégedett a versenyzésével?

Egyértelmű volt a célom, technikaiban és hosszútávon aranyérmet szerettem volna szerezni, míg sprintben a lehető legjobb eredményre mentem – mondta a Csupasportnak Kocsis Csillag, aki hosszútávon aranyérmet szerzett a juniorok között a SUP-világbajnokságon. – Rendre a legjobb eredményben gondolkodom, mindig nagy elvárásokat támasztok magammal szemben. Merni kell nagyot álmodni, és szükség van kellő önbizalomra is. Persze, nem szabad elbíznia sem magát az embernek. Sajnos a világbajnokságon csak kis részét tudtam teljesíteni a céljaimnak.

Sprintben, technikaiban és hosszútávon versenyzett, ráadásul a junior-korosztályban utoljára. Milyen emlékei maradnak a futamokról? 

A sprinttel kezdtünk, negyedik lettem, ami talán a legrosszabb helyezés, ugyanis közel van a dobogó, de még sincs meg… A százméteres futamon apróságokon múlik minden, van egy előzetesen várt sorrend, de azt sok minden felboríthatja. Elég, ha a közelben elhalad egy hajó, és máris a feje tetejére áll minden… Itt tényleg nincs lehetőség hibázásra. Tavaly ötödik lettem, most negyedik, ez kis előrelépést mutat, de ez a leggyengébb számom, erre is készültem a legkevesebbet. A fókusz most is a technikai és a hosszútávú futamon volt, de becsületesen megcsináltam a sprintet is, s ha azt nézem, hogy világbajnoki negyedik lettem, az nem olyan rossz. Természetesen jobb eredményt szerettem volna elérni, de örülök, hogy végig versenyben voltam.

A technikai futam hogy sikerült?

Már az előfutam is remekül ment, húsz-harminc másodperccel megelőztem a másodikat, s a legjobb idővel jutottam be a döntőbe. Persze nem tudom, ki mennyit adott ki magából az előfutamban, de tény, én is csak maximum nyolcvan százalékon pörögtem, tartalékoltam a döntőre. Bizakodtam, mivel egyrészt címvédőként érkeztem, másrészt ebben a számban szép sikereket értem el az esztendőben, hiszen tavasszal két korábbi felnőtt világbajnokot is legyőztem. Kényelmesen érzem magam ebben a számban, szóval magabiztosan érkeztem a kezdéshez. Az első rajtot korai bemozdulás miatt visszafújtak, s bár nem értettem egyet vele, a hibát rám írták, így figyelmeztetést kaptam. Ez kicsit kizökkentett, a második rajtnál későn kapcsoltam, emiatt bekerültem az úgynevezett dobott vízre… Hátracsúsztam, ugyanakkor az egóm nem engedte, hogy ne az elsők között forduljak az első bójánál, rossz döntést hoztam, aminek esés lett a vége. Tudni kell, hogy a SUP-osoknál a lehető legrosszabb forgatókönyv az, ha vízbe kerülnek… Ez rengeteg idő- és energiaveszteséggel jár, amit szinte nem is lehet behozni. Nyilván próbálkoztam felzárkózni, de nem tudtam olyan szinten előrelépni, mint két esztendővel ezelőtt Thaiföldön. Akkor ugyanez történt meg, de a vízbe esés után a második helyig tudtam magam felküzdeni. Most viszont annyira egyben haladt a mezőny, hogy nehéz volt kibúvókat, réseket találni. Sajnos a hetedik helyen értem be a célba, ami hatalmas csalódás nekem, az edzőmnek és mindenkinek. Nagyon elkeseredtem, de a lehető leggyorsabban össze kellett szednem magam, ugyanis jött a hosszútáv, amelyre másnap már sokkal jobb mentalitással érkeztem.

Ilyen előzmények után a hosszútávú verseny milyen volt?

Erre készültem a legtöbbet, tehát az nem volt kérdés, hogy végig bírom-e erővel. Az előző nap után még inkább dolgozott bennem a bizonyítási vágy, nagyon akartam a kiemelkedő eredményt. Másfél kilométer megtétele után elhúztam a mezőnytől, onnantól egészen tíz kilométerig, a célig magabiztosan vezettem, a végén három perccel előztem meg a másodikat. Tartoztam magamnak ezzel a győzelemmel, sőt, nemcsak magamnak, azoknak is, akik végig hittek bennem és segítettek. Nem okozhattam sem magamnak, sem nekik csalódást. Természetesen volt sírás is, ami nem csoda, hiszen jókora stressz került le rólam – megterhelő időszakon mentem át. Nem is fizikailag volt nehéz, hanem inkább mentálisan. Örülök annak, hogy szépen zárult a világbajnokság, bár van bennem hiányérzet, lehetett volna jóval eredményesebb is. Azonban ilyen az élsport, nem lehet mindig győzni, ez pedig csak motivál, hogy igenis mindig van hová fejlődni, ehhez pedig keményen kell dolgozni. 

A SUP-ban a versenykörülmények is sokat számítanak: Abu-Dzabiban milyen volt a víz és a pálya?

Először versenyeztem ezen a helyszínen, korábban még nem rendeztek itt nívósabb eseményt. Az Egyesült Arab Emírségekben elképesztő módon fejlődik a SUP, egyre többen érdeklődnek iránta, ez volt az egyik oka annak, hogy ide vitték a szervezők a vb-t, és ez szerintem jó ötlet volt. Jó reklámja volt az eseménynek, sok-sok videót láthattunk a pályáról, tudtuk, mire számíthatunk. Gyakorlatilag a Perzsa-öbölből folyt be a víz egy kisebb tószerűségbe, amelynek volt kisebb sodrása is. Nagyon meleg volt, mindhárom napon harminc fok felett, ráadásul a páratartalom is magas volt, ami sok versenyzőnek visszavetette a teljesítményét. Én szeretek meleg, párás körülmények között versenyezni, a szél pedig kellemesebbé tette a hőséget. Nem voltak hullámok, ami lényegesnek bizonyult, tulajdonképpen síkvizes pálya várt minket Abu-Dzabiban, ami teljesen rendben volt.

Nem sokat pihent a világbajnokság után, ugyanis rögtön ezt követően a Nemzetközi Szörfszövetség vb-jén is részt vesz.

Az utolsó utáni pillanatban dőlt el, hogy ott lehetek a szörfvilágbajnokságon, de természetesen SUP-ban versenyzek. Ez ugyanolyan vb lesz, mint az Abu-Dzabiban rendezett, annyi különbséggel, hogy ezt a Nemzetközi Szörfszövetség rendezi, de juniorban és openben a felnőttek között is lehet versenyezni. A világbajnokságot november tizedike és tizenötödike között rendezik Salvadorban, ahová egy-két nappal korábban már kiutazom, szükségem van néhány edzésre a helyszínen, fontos az akklimatizáció is. Több számban indulok, azaz jó néhány futamom lesz, de mindent beleadok az esztendő utolsó versenyén, majd ezt követően lesz időm pihenni.

Meddig bírja SUP, evező és víz nélkül?

A szörfvilágbajnokság miatt a szokásosnál jobban kitolódik az idény, úgyhogy a versenyeket követően karácsonyig biztosan a pihenésen lesz a hangsúly, január, február tájékáig nem is megyek vízközelbe. Természetesen lesz futás és erősítés, de legalább egy hónapig azt csinálom, amihez kedvem van. Az igazi felkészülés januárban kezdődik, akkor heti egyszer biztosan kimegyek a vízre – persze ha az időjárás engedi, hiszen dermesztő hidegben nincs semmi értelme, nem tesz jót az ízületeknek. Idővel jönnek majd az egyre nagyobb intenzitású edzések, tavasszal kezdődnek a versenyek, s mivel jövőre már nem juniorban méretem meg magam, a lehető legjobban fel kell készülnöm az első, már abszolút felnőttidényemre.

Borítókép: ICF SUP World Championship