Ha olyan helyre szeretnénk eljutni, ahol a közeli és távoli hegycsúcsokon még akkor is fehér hósapkát látunk, amikor Európában másutt tombol a nyár, irány Svédország. Különösen, ha izgalmas és vad utakon vezető, a tapasztalt túrázóknak is kihívást jelentő élményre vágyunk.
A Sarek Nemzeti Parkban kissé úgy érezhetjük magunkat, mintha kisétáltunk volna a civilizációból, hiszen a Svédország északi részén zord és kitaposott ösvény nélküli terep vár a kalandorra, ezért aztán a tapasztalt hegymászók vagy sífutók is szeretik felkeresni. Még akkor is, ha a helyet Svédország egyik legkevésbé megközelíthető nemzeti parkjának tartják, sokáig a helyiek sem ajánlották itt a túrázást.
De ha a másik oldalt nézzük, festői a táj, csaknem száz gleccser és Svédország legmagasabb hegycsúcsai közül hat is felfedezésre csábít. A növény- és állatvilág is magával ragadó, medvék, hiúzok és jávorszarvasok is élnek ott, ráadásul tényleg zavartalanul, merthogy semmiféle turisztikai útvonal vagy infrastruktúra nincs ezen a vad vidéken.
Mindezért tartják úgy, hogy a 109 km-es útvonalra akár egy hetet is érdemes rászánni, és alaposan felkészülni. A tapasztalt utazók szerint a keleti Akkastugornából érdemes indulni, hogy aztán a nyugati Saltoluoktában zárjunk. Akárhogyan is döntünk, már a kezdőpontot is rövid hajóúttal érhetjük el, hogy aztán tundrán és gleccserekkel szabdalt völgyeken át vezessen az út. Az egész nemzeti parkban csupán két hidat építettek, így a legtöbbször önerőből kell átkelni a folyókon.
A panoráma elképesztő, már persze ha az időjárás kegyes hozzánk, hiszen bármikor szinte a semmiből vihar kerekedhet vagy köd ülheti meg a tájat. A vidéket éppen ezért csak kimondottan rutinos túrázóknak ajánlják, akik ismerik a terepet, és persze mindenféle időjárási körülményre felkészültek.
Különben a Sarek, Európa utolsó vadonja a kevésbé vonzó oldalát mutatja meg…
(Nyitókép: wikipedia / Grapetonix)
Az F-csoport küzdelmei dióhéjban
