Gerecse 50: túrázás legyen, ne sántikálás!

Április 18-án negyvennegyedik alkalommal rendezik meg a Gerecse 50-et, Magyarország második legrégebbi teljesítménytúráját – az első a május végén esedékes Kinizsi Százas –, amely hagyományosan hatalmas tömegeket mozgat meg. A négy táv – 10, 20, 30, 50 kilométer – mindegyikén ezúttal is betelt a létszám, így több ezer túrázó járja Tatabánya környékét április utolsó előtti szombatján.

A legnagyobb, 50 kilométeres táv 1450 méteres szintemelkedést tartogat, és egy kört ír le. Tatabányán, a Megyeháza térről rajtol, érinti a Szent Péter-templomromot, Pusztamarótot és Vértestolnát, majd felvezet a Turul-emlékműhöz, ahonnan már csak be kell érni a célba, amely megegyezik a kiindulási hellyel.

Tapasztalatok szerint a Gerecse 50 népszerűsége akkora, hogy sokan előzetes felkészülés nélkül is nekivágnak a távnak. Hallottak róla valahonnan, kedvet kaptak hozzá, és úgy gondolták, próbára teszik magukat.

Felelőtlenül döntöttek? Igen, de kellő eltökéltséggel teljesíthetik a kitűzött célt, ami még akkor is felemelő érzés lesz, ha utána sántikálva járnak be dolgozni. Hogy minél rövidebb ideig sántikáljanak, abban az alábbi tippek segíthetnek:

1. Bakancs helyett túracipő – A Gerecse 50 terepe nem számít nehéznek, még magyar viszonylatban sem. Bakancs használata felesleges, súlya miatt jobban megterheli a lábat, lassan lehet benne haladni, és az extra védelemre sincs igazán szükség. Egy bejáratott túracipő, annak hiányában futó- vagy sportcipő sokkal jobb választás.

2. Kisebb hátizsák is elég – Az útvonal több települést érint, így – bár az ellenőrzőpontokon is osztanak – be is tudunk szerezni enni-innivalót, vagyis egyikből sem kell túlzásokba esnünk. A nagy hátizsák pluszsúlyt jelent, és csak lelassít, ráadásul mindig rengetegen mennek előttünk-mögöttünk, így bátran szűkíthetjük a valóban szükséges felszerelések körét.

3. A túrabot jó szolgálatot tesz – Manapság egyre többen használnak túrabotot, és nem csak azért, mert divatos színekben kapható. Használatával az emelkedőn levehetjük a terhet a lábunkról, lejtőn pluszstabilitást nyerhetünk. Ötven kilométeres távon már nagyon érezhető a jó hatása.

4. Lejtőkön kocogás – Emelkedőkön jó taktika, ha kényelmesen lassú, de folyamatos tempóban haladunk, így gyorsabban felérünk, mintha sietnénk és meg-megállnánk pihenni, ráadásul energiát is spórolunk. A lejtőkön a kocogás válhat be. Megtöri a séta monotonitását, kissé átmozgatja az izmokat, nem mellesleg gyorsabbak is leszünk.

5. A végére is maradjon erő – Az ötven kilométeres táv végéhez közeledve kell felmenni a Kő-hegyre, a Turul-emlékműhöz. Az izmok ilyenkor már sajognak, a hangulat mélyponton, így jó, ha legalább erővel bírjuk. A túra korábbi részein ennek érdekében igyekezzünk spórolni az energiával, pihenjünk kicsit az ellenőrzőpontokon, igyunk-együnk nyugodtan. Mindig a saját tempónkban haladjunk, ne csatlakozzunk sokáig olyanhoz, aki feltűnően gyorsabb vagy lassabb nálunk.