Aranyéremért ment szülővárosába, meg is nyerte a Kassa–Miskolc Ultramaratont

Az aranyéremért ment a Kassa–Miskolc ultramaratonra?

Bevallom, foglalkoztatott előzetesen a győzelem – mondta a Csupasportnak Rózsahegyi Alexandra. – Előzetesen megnéztem a tavalyi eredményeket, felmértem, mire lehetek képes, és ez alapján az első hely reálisnak tűnt, habár ez volt eddig a leghosszabb távom. Korábban legfeljebb nyolcvan kilométert futottam, így nem tudtam, mi vár rám e fölött. 

És mi várt önre?

Gyorsabban kezdtem a vártnál, elvitt a hév és a mezőny… Talán ha okosabban csinálom az elejét, nem lett volna olyan fárasztó a vége. Nyolcvan kilométerig remekül ment, majd elkezdtem lassulni, kilencvenhat kilométernél jött egy kemény emelkedő, onnan pedig hatalmas küzdelemmé vált a célig hátralévő táv. Eddig kevés alkalommal viselt cipőt vettem fel, fájt a lábam, olyan helyen is jelentkezett fájdalom, amiről nem is tudtam, hogy létezik. 

Milyennek értékelné a versenyt?

A férjem kísért, előre mindent megbeszéltünk, mindig tudta, mit kell éppen adnia, mi a dolga. Az elején 5:10, 5:15-ös tempót szerettem volna menni, de ebből 5:05 lett az első ötvenöt kilométeren. Részben sok lejtő miatt tudtam gyorsulni, és az emelkedők sem tűntek vészesnek, nem is lassultam számottevően. Motiváltan mentem előre, a nők között végig elöl haladtam, majd hatvan kilométernél szakadt szét úgy a mezőny, hogy már egy férfi versenyzőt sem láttam magam előtt. Szuper versenyen vagyok túl, a frissítőpontok is remek ütemben lettek elhelyezve, bár én csak ötven kilométertől vettem el némi gyümölcsöt.

Mi jelentette ezúttal a legnagyobb kihívást?

A meleg. Dél körül lett nagyon rossz a helyzet, hűtöttem és locsoltam magam. Továbbá az aszfaltos részeken jól haladtam, de a murvás, földes szakaszon nehezebben, és ez sokat kivett belőlem. A végén az emelkedőn mélypontra kerültem, nem volt egyszerű felmászni. Azonban megoldottam és büszke vagyok magamra. Egyértelműen ez az eddigi legnagyobb sikerem, alapvetően a rövidebb távokon versenyzek, tavaly teljesítettem az első ultrámat, mégpedig az Ultra Tisza-tó hatvanöt kilométerén. Rövid távokon máshogy kell küzdeni, ha pedig, mondjuk, egyéni csúcsot tudok futni, az nagy siker. Az külön öröm, hogy ezúttal a szülővárosomban értem el ezt a kiemelkedő eredményt. 

Marad a hosszú távoknál?

Még egy verseny erejéig maradok az ultránál, jön az Ultra Tisza-tó százharminc kilométeres távja. Biztosan nagyon kemény menet lesz, majd a tervek szerint maratonira váltok, ugyanis azt még nem teljesítettem versenykörülmények között. Az másfajta edzésmunkát igényel, gyorsulni is szeretnék.