Motivációs problémával érkezett, bronzéremmel távozott Balatonfüredről

Köztudott, hogy elég hosszú versenyeket teljesített már, mégis, ez a hetvenkét órás hol van a sorban?

Ez volt a harmadik leghosszabb. Korábban egy hatnapos versenyen tettem meg a legtöbb kilométert, aztán a második az Authentic Phidippides Run, és ezeket követi a mostani hetvenkét órás világkupa – mondta a Csupasportnak Mészáros Tamás.

Volt kitűzött célja kilométerben, helyezésben?

Bevallom őszintén, egy éve motivációs problémával küzdök, így nem is kerestem a kihívásokat. Azóta az Ultrabalatonon vettem részt, ahol a teljesítés volt a cél, majd egy hétig sarokfájdalmakkal bajlódtam, aztán jött a Mátrabérc Trail, ahol pedig kiment a bokám… Mindezek ellenére részt vettem a balatonfüredi hetvenkét óráson, ráadásul még a rajt előtt meg is fáztam. Mindent figyelembe véve négyszáz kilométert tűztem ki magam elé, helyezésben nem gondolkodtam. 

Milyen volt a verseny?

Mindenekelőtt azt terveztem, hogy négy-öt óránként tízperces pihenőt tartok, illetve éjszakánkét egy-másfél órát alszom. Csütörtök délben volt a rajt, és már a negyedik körben elkezdett nagyon vérezni az orrom, nehezen sikerült megfékezni. Ezt követően még sokat vérzett a versenyen, ez pedig igencsak hátráltatott. Az orvosi személyzettel egyeztetve arra jutottunk, hogy a megfázás miatt az orrfújások következtében mindig elpattant egy hajszálér. Egyébként a vérnyomásom és minden más adat teljesen rendben volt, ezért nem szedtek ki. Szóval, ahogy haladt a verseny, úgy figyeltem a körülöttem lévőket, próbáltam feltérképezni, ki milyen állapotban van. Az első nap elteltével a tizenegyedik helyen futottam, majd onnan jöttem fel szépen lassan a negyedik-ötödikre. Aztán az utolsó tizenhat órában kezdődött a buli, észrevettem, hogy a többieknek nem igazán fűlik a foguk a futáshoz, viszont magamban éreztem az erőt. A harmadik helyen Resz András haladt, láttam, hogy sétál és nagy fájdalmai vannak, de húsz kör hátrányban voltam hozzá képest, ami nagyjából tizenhét kilométert jelentett. Szépen lassan elkezdtem ledolgozni, éjszakára már csak három kör hátrányban voltam, majd mindketten elmentünk pihenni. Egy óra múlva kijöttünk, ő nemsokára a második helyre került Nagykéri Györgyöt megelőzve, akit én is lehagytam. A végső győztes Ivan Zaborszkijt és a második Resz Andrást viszont már nem tudtam befogni, András taktikusan versenyzett, ha gyorsítottam, akkor ő is, ha pedig sétáltam, sétált. Ettől függetlenül teljes mértékben elégedett vagyok a harmadik hellyel, élveztem a versenyt, kiváló volt a hangulat. Azt még mindenképpen szeretném elmondani, hogy a feleségem rengeteget segített a frissítésben, ezúton is köszönöm szépen neki.

Mi jelentette a legnagyobb nehézséget?

Az orrvérzés. Körülbelül tizenkétszer eredt el, ami mentálisan és fizikailag is nagy kihívást jelentett. Előfordult, hogy mind a két orrlyukamban tampon volt, ekkor csak a számon tudtam venni a levegőt, és a frissítés sem volt egyszerű… Ilyenkor nem tudtam enni, és az ivás is nehézkes volt. 

A motivációja javult valamelyest?

Abszolút. Ez az élmény nagy löketet adott, szeretnék a negyvennyolc órás eredményemen javítani és egy tíznapos versenyre is elmenni. Még nem néztem ki konkrét eseményeket, de ezek a céljaim. Az edzésekre is rá kell feküdnöm, de most a regenerálódás a lényeg.