– Hat perccel a szintidő lejárta előtt ért be a célba a Darálón: nagyon kemény volt?
– Korábban már értem el jó eredményeket körözős versenyeken, sőt, egy ízben futottam nyolcvan kilométert egy futópályán edzésként hajnalban, szóval, attól nem féltem, hogy unalmas lesz vagy, hogy beleunok a körözésbe. A murvás borítás viszont megnehezítette a dolgom. Az ízületek is jobban igénybe voltak véve – mondta a Csupasportnak Kuzsmiczky Péter, aki 16 óra 48 perc alatt teljesítette a Darálót, azaz száz kört futott, 137 kilométert tett meg az Edelényi Kastélysziget külső sétányán.
– Ki hívta ki a kihívásra?
– Egy jó barátom, Hadi Attila, de jó fej volt, ugyanis néhány nappal korábban megkérdezte, hogy lenne-e hozzá kedvem, így nem ért váratlanul. Mivel tökéletes volt az időpont, nem gondolkoztam rajta. Remekül illeszkedett a naptárba.
– Milyennek érezte a futását?
– Azt terveztem, hogy az esti rajt után bekezdek, mert nagyobb esőt jósoltak éjfél környékére, majd az idő előrehaladtával és az időjárás melegedésével belassulok. Természetesen ez nem jött össze, a negyvenedik körig semmi kedvem nem volt a futáshoz és a körözéshez. Talán az hatvanadik tudatosult, hogy mi is a célom, fel kellene pörögni. Mivel elég rosszul álltam az idővel, muszáj volt feljebb kapcsolnom. Addig hét tizes volt az átlagom, onnan mentem öt harmincra. Sajnos túl sok idő ment el a frissítéssel, az állásidőm is egy óra volt. Ezenfelül az állandó balra kanyarodások miatt a bal combom is elkezdett fájni, majd más ívben vettem a kanyarokat, ami javított a helyzeten. Éjszaka esett egy kicsit az eső, a pályának a nagy részén pedig nincs világítás, csak a fejlámpa fényében lehetett tájékozódni. Csakhogy az eső miatt eléggé korlátozódtak a látási viszonyok, szinte vakon kellett haladni. Körülbelül a táv felénél voltam az idő felénél is, ami elég rossz hír, ugyanis tudtam, hogy a második ötven kört nem ugyanazzal az egészségügyi állapottal kezdem, mint az első ötvenet. Akkor realizálódott, hogy nem lesz ez így jó.
Nyomtam egy gyors tíz kilométert, vérszemet kaptam, és úgy voltam vele, hogy bármi áron, de megcsinálom.
A hatvanadik kör körül átkattantam, végig szorított a szintidő, így csak a legvégén tudtam, hogy meglesz. A barátnőm frissített, remélem ő is ugyanúgy élvezte a kastélyparkot tizenhét órán keresztül, mint én, illetve Kreipos Róbert korábbi Daráló teljesítő is kijött szurkolni az utolsó körökön.
– Mi okozta a legnehezebb kihívást?
– Nem készültem rá, hogy van szintemelkedés a pályában, márpedig ezt a kört százszor megtenni igazán kellemetlen tud lenni. Illetve, éjszaka azt gondoltam, hogy több fény szűrődik be a pályára, alig lehetett látni valamit, olykor azt hittem, erdőben futok. Továbbá a kastélypark vadasparkká változik éjszaka, rengeteg állattal találkoztam. A bal lábam? Hozzászoktam már a fájdalomhoz, az ultrafutásban ez benne van. Sokan buknak el abban, hogy nem bíznak benne, hogy idővel jobb lesz, pedig tapasztalatból mondom, hogy idővel mindig enyhül a fájdalom.
– Tekintsünk egy kicsit előre: mi lesz a következő versenye?
– Nagyon szeretném idén teljesíteni a Kört a Börzsönyben. Minden feltétel adott hozzá, jó lenne szeptemberben megcsinálni.
Pályacsúcsok sora dőlt meg az idei UTT-n
Kérdőjelek után pályacsúcsot ért el a kedvenc versenyén
Az ultrafutás új oldalát tapasztalhatta meg Edelényben
