Simonyi Balázs: Futás közben kreatívnak érzem magam

Melyik nagyobb kihívás: egy év alatt 1074 kilométert teljesíteni versenyen – mint tette 2018-ban –, vagy a Dumaszínház Mixát Dumaklubjában 120 percen át, két részben fenntartani másfélszáz néző érdeklődését?

A flow-elmélet szerint akkor jön létre a tökéletes pillanat, ha megfelelő a kihívás és a képesség aránya. Ezt kell mindig egy kicsit, de persze nem vállalhatatlan mértékben, feljebb tornászni. Az említett két kihívás nagyjából ebbe a kategóriába tartozik. Négy évtizede állok színpadon, vagyok mikrofon mögött, húsz esztendeje sportolok – én ebben élek, ezt vállaltam, különösebb pluszmotivációra nincs szükségem, mindkettőt szeretem csinálni, de mindkettőre sokat kell készülni, edzeni. Sokkal rosszabb lélekben egy lakógyűlést várni, s azon részt venni…

Hosszútáv a dumaszínházi önálló estjének címe, ami egyszerre utalás ultramaratoni futásaira és arra a hitvallására, hogy ha valamibe belekezd, azzal hosszú távon foglalkozik. Milyenek voltak az első reakciók?

Ez az előadás nemcsak könnyed standup. Az estem a Duma Akadémia-sorozat részeként kerül színpadra, s nem csupán álló-, hanem ülőképességet is igényel a nézőtől. Az akadémiai estek fellépői különböző szakterületek képviselői, akik beszélnek a munkájukról, az életükről. Afféle infotainment, amikor nem feltétlenül a nevettetés a cél, hanem akár komolyabb témák figyelemfelkeltő, szórakoztató kitárgyalása is humorba csomagolva. Én egyszerre jövök a művészvilágból mint előadó, rendező, író, színész, a tudományból mint PhD-s kutató, valamint a sportból. Az elhangzó történeteimben – amelyek, s ez fontos, nem csak futóknak szólnak – a nézők számos kapcsolódási pontot fedezhetnek fel saját életükhöz: a munka, az életszervezés, a sport, a hozzáállás kapcsán ugyanazt vagy éppen annak tökéletes ellentétét élhetik át. Vannak közben „nagy aha-élmények”, hogy „ezzel én is így vagyok”, meg a rádöbbenések, hogy „Úristen, én ezt nem csinálnám”, vagy „én nem tudnék így élni” – az est sok regisztert képes megmozgatni a hallgatóságban.

A BEAC atlétikai pályáján ültünk le beszélgetni egy kiadós edzése után. A statisztikák szerint idén négy nagy versenyen, a Spartanionon, az Ultrabalatonon, a TorTour de Ruhron és a Kronion Perasmán összesen 607 kilométert futott. Most mire készül?

Szeptember végén jön a 246 kilométeres Spartathlon: remélem, ez lesz sorozatban a 13. célba érésem. Szeretek futni, versenyeken részt venni, helyzetekbe keveredni, emberekkel találkozni, olyan helyeken megfordulni, ahová az ember egyébként nem jutna el. A saját teljesítményem, a saját kifáradásaim révén olyan tapasztalatokat szerezhetek, amelyeket másképpen nem gyűjthetnék be. 

Ezzel együtt minden nap tréningezik?

Vallom, amit idősebb Plinius mondott, hogy „Nulla dies sine linea”, vagyis „Nincs nap írás nélkül”. Akkor élek, ha mozgok, futás közben kreatívnak érzem magam, s amíg tudom, igyekszem megtartani a gyorsaságomat, mert szeretek rövid idő alatt messzire eljutni. Mi, emberek szerintem arra teremtődtünk, hogy mobilak legyünk; elvesztegetett lehetőség, ha nem vagy nem eléggé élünk ezen adottságunkkal. Egy nemzet prosperitásához elválaszthatatlanul hozzátartozna, hogy mozogjunk, de a kor, amelyben élünk, a kényelmes életet nemcsak preferálja, még jutalmazza is. A Nemzeti Sportot sokan azért olvassák, mert keresik a bálványokat, akik helyettük megcsinálják, amit ők nem tudnak. De miért nem hiszünk magunkban, hogy ha nem is klasszis szinten, de mi is tudunk színvonalasan úszni, futni vagy éppen futballozni? Az extra-hosszútávfutás tipikusan az a sportág, amelyet bármikor el lehet kezdeni. Az életkori medián 47 év a versenyek statisztikái alapján, vagyis nincs belépési küszöb, nem kell szerencse, nem befolyásolja ízlés, kapcsolatrendszer vagy pontozás. Van egy angol mondás, ami nagyon tetszik: „Mentality beats quality”, vagyis „A mentalitás legyőzi a minőséget”. Sok tehetséges ember eljut magas szintre, de a szorgalom, a befektetett idő és a kitartás minimum kiegyenlíti, sőt, le is győzheti a tehetséget. Ha a kettő együtt jár, az a legjobb.

Futás közben milyen gondolatok foglalkoztatják? Kérdezem azért is, mert a Wikipedia elsőként mint filmrendezőt említi, s olyan sikeres alkotások fűződnek a nevéhez, mint az Ultra és a Kékkör.

A rendező jól hangzik, de azért Magyarországon öt-hat évente lehet normális filmezési lehetőséghez jutni, ezt a mesterséget nem tudom napi szinten gyakorolni, így nem is tölti ki a napi gondolkodásom. Futás közben „kettő az egyben” tevékenységet folytatok: sok podcastot hallgatok és hangoskönyveket, most éppen Krasznahorkai László utolsó regényét, A magyar nemzet biztonságát Máté Gábor felolvasásában. Próbálom a futásra szánt időt valamivel párosítani, az idő ugyanis az ember egyetlen meg nem megújuló energiaforrása.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. szeptember 5-i lapszámában jelent meg.)