Koch Róbertet csábították, de Piacenzában maradt

Néhány hete megkerestük Koch Róbertet, a magyar válogatott, és az olasz Copra Berni Piacenza feladóját. Mint kiderült – akaratunkon kívül –, éppen egy zűrös időszak kellős közepén hívtuk a kiváló röplabdázót: pont akkor csábította kezdőjátékosnak a Marmi Lanza Verona, amikor jelenlegi csapatában is több lehetőséghez jutott. Akkor azt mondta: várjunk egy kicsit, ha tisztázódik a sorsa, jelentkezik. Csütörtökön megcsörrent a telefon…

– Nos?
– Maradok!

– Miért?
– Kezdjük az elején a történetet! Október tizenötödikén játszottuk az utolsó meccsünket, három kettőre nyertünk az Itas Diatec Trentino otthonában. Ezután kezdődött az a – világbajnokság miatti – kéthónapos szünet, amely jelenleg is tart. Az említett mérkőzés után szólt a menedzserem, hogy a Veronának kellenék elsőszámú feladónak. Nagyon örültem, boldog voltam, hogy rám gondoltak, de kettős érzések kavarogtak bennem.

– Mi szólt a maradás mellett?
– Az, hogy jó a csapat, profi a légkör, két hónapja vagyok itt, lassan megszokom a körülményeket, és a társak befogadtak. A bajnokságban és a CEV-kupában is a dobogóra akarunk kerülni, s ha ezeket a céljainkat elérjük, jó eséllyel igazolhatok egy másik csapathoz. Most érkezett el az az időszak, amiért egyáltalán ide jöttem. Az elsőszámú előkészítő, a szerb Nikola Grbics a válogatottal Japánban van a világbajnokságon, számos felkészülési meccset játszunk, ezeken főszerep jut nekem. Legutóbb az olasz válogatott ellen léptünk pályára, ezen a találkozón megsérült a térdem, öt nap pihenő vár rám.

– Mi szólt a Verona mellett?
– Az, hogy ott kezdő lettem volna, tehát elértem volna a célomat. Bár az nem olyan jó csapat, mint a Piacenza, hiszen a tabella utolsó helyén áll, elsőszámú feladónak lenni az olasz A1 Ligában nem akármilyen dolog.

– Mi döntött végül a maradás mellett?
– Egyéves szerződésem van jelenlegi csapatommal, tehát kölcsönadásról, illetve eladásról szó sem lehetett. Egy megoldás volt: ha a Piacenza vezetői elengednek, én dönthetem el, hogy maradni akarok, vagy menni. A menedzserem tanácsát kértem, ő azt mondta, szerinte nem engednek, de ha akarom, nyomást gyakorol a főnökségre, annál is inkább, mert a veronai, és a piacenzai klubvezetők üzleti kapcsolatban állnak egymással, tehát jó viszonyban vannak. Közben az újságban olvastam, hogy a Verona Brazíliából igazolt egy feladót, de nekem egy szót sem szóltak. Ekkor eldöntöttem: történjék bármi, én maradok!