Ez nem a mi túránk volt, a „sógoroktól” is kikaptunk

Nem a legkedvezőbb előjelekkel várta a magyar csapat a harmadik csoportmeccsét, hiszen amellett, hogy az első két fordulóban nyerhető találkozókat vesztett el, sérülések is hátráltatták az utolsó mérkőzésre való felkészülést. Molnár Dávid (liberó) és Mózer Zoltán (nyitásfogadó-szélsőütő) derékfájdalmaik miatt már délelőtt sem edzettek, és a mérkőzésen sem tudtak pályára lépni, így aztán – elsősorban nyitásfogadásban – eléggé meggyengült a nemzeti csapat. A beugró-liberó szerepkört Laszczik Istvánra bízta a szakvezetés, Mózer helyén Németh Szabolcs kezdett, míg Szabó Dávidot Schulcz István váltotta a kezdőhatosban. Eléggé felforgatott összeállításban kezdték tehát a találkozót a mieink.

Ennek ellenére nem indult rosszul a mérkőzés, hiszen tartani tudtuk a lépést az osztrákokkal, ám 3:4 után megtorpantunk, és az első technikai szünetre öt pontos előnnyel mehettek a hazaiak (3:8). Nyitásban és mezőnymunkában is sokat rontottunk, meglátszott a meghatározó emberek hiánya a csapaton. A mieink közül Toronyai Miklós játszott ekkor a legjobban: amellett, hogy jól színezte a játékot, a hálónál is szépen dolgozott – ennek ellenére a hazaiak növelni tudták az előnyüket (10:17). Az osztrák blokkok a folytatásban is jól sültek, a magyar csapat pedig nem tudott újítani, így simán elvesztettük az első szettet (15:25, 0:1).

A második játékrészre cserélt Kántor Sándor, és a térdét fájlaló Veres Péter helyén lehetőséget adott a szegedi Nacsa Gábornak. Jól kezdtek a mieink, és az első technikai szünetig végig mi vezettünk (8:5). A folytatásban váltakozva estek a pontok, a mieink őrizték néhány pontos előnyüket (16:13). Tizenhat pontnál aztán megállt a tudomány, és az osztrákok pillanatok alatt fordítottak (16:17), nagyobb előnyre azonban nem tudtak szert tenni, így szoros végjáték alakult ki. A mieink három szettlabdát is hárítottak ugyan, de a végső szó ismét a hazaiaké volt (26:28, 0:2)

A harmadik felvonás elején nem sok lelkesedés látszott a magyarok arcán, ami nem ígért sok jót. A nyitásfogadás akadozott ugyan, és az ütőink is műveltek hajmeresztő dolgokat ám hamarosan a hazaiak is elkezdtek hibázni, így az első technikai szünetnél mi vezettünk (8:6). Nem tartott sokáig az előny, az első szettben jól játszó Toronyai ekkor sokat rontott, az ütőink és a centereink pedig nem tudtak mit kezdeni a labdákkal (10:13). Ezzel ellentétben osztrák részről Schneider könyörtelenül befejezett minden labdát, Gavan pedig korlátlan úr volt a hálónál. A mieinknél – kis túlzással – Németh Szabolcs volt az egyetlen, aki nyitásból eltalálta az osztrák térfelet, így az ellenfél megnyugtató előny alakított ki (12:17). A folytatásban sem változott a játék képe, így a mieink hamarosan elkönyvelhették a harmadik vereségüket – mind közül a legsimábbat (20:25, 0:3).