Már nem a kilométergyűjtés a lényeg, de azért minden csapat számára vezényel még edzője intenzív pályákat vagy résztávokat.
Motorcsónak hiányában persze az edzők nagyrészt a partról vezényelnek, a lányok trénere, Csipes Ferenc viszont maga is hajóba ült, és a vízről diktálta a napi penzumot. Szabó Gabi azonban nem volt rest odaszurkálni mesterének a kiszállás után: „nagyon szuszogtál ott a vizünkön!"
Storcz Botond kapitány sem tétlenkedett a parton, már az első nap vízre tette a hajóját, és személyesen is szemügyre vette a „vízviszonyokat". Ha már vízen volt, a verseny sem maradhatott el, Janics Natasa ugyanis rögtön kihívta egy 100 méteres csatára.
A két, egyaránt háromszoros olimpiai bajnok háziversenyéből, ha csak centikkel is, de Botond került ki győztesen. Kammerer Zoltán, azaz Kamera a kiszállás után meg is jegyezte: „milyen jó, hogy nekünk univerzális kapitányunk van, nem csak irányítja a csapatot, de ha kell, tartaléknak is elmegy".
Kikapcsolódásként hétfőn a hajóhitelesítésen is túlesett a csapat, ami persze ezúttal sem ment zökkenőmentesen, hiszen a bírók árgus szemekkel figyelték a negatív vonalakat és a hajók súlyát. Egy-két plusz súly, egy kis kiékelés, hogy ne legyen behorpadva a hajó, és röpke másfél óra alatt el is készülhetett a jegyzőkönyv: a magyar csapat minden hajója készen áll a csütörtöki kezdéshez.
És lassan így lesz ez a versenyzőkkel is, hétfő estére ugyanis, amikor megérkeznek a kétszázasok, együtt lesz a csapat, és még mindenkinek marad két napja, hogy az utolsó simításokat is elvégezze a rajt előtt.
