Az 1964-es olimpián Polyák Imre a Rurua ellen kiharcolt döntetlennel biztosította be az olimpiai bajnoki címét – három ezüst után. A grúz sportoló négy évvel később, Mexikóvárosban „aranyra cserélte" az érmét.
„Párhuzamosan, győzelmekkel haladtunk előre Imrével, fej fej mellett. Én produkáltam magam, dobáltam az ellenfeleket, látványos dolgokra törekedtem, ő pedig mintha minden mozdulatával takarékoskodott volna, és kicsit szürkén darálta le az éppen soron következőt. A döntő után már tudtam, hogy neki volt igaza. Mexikóban aztán már én is úgy birkóztam végig az olimpiát, ahogy ő. Amikor kihirdették a döntetlent, az első gondolatom az volt, hogy ennek a súlycsoportnak Imre a legnagyobb alakja, jogos, hogy ő az olimpiai bajnok" – idézte a Magyar Birkózószövetség honlapja Ruruát, aki 2002-ben Polyák vendége volt Budapesten.
Magyar ezüstérem az újvidéki grappling-világbajnokságon
NS-képeslap: új otthont kaptak az abonyi birkózók
