Földesen született, akárcsak a szabadfogású Európa-bajnok Gál Henrik. 1967-ben szerezte meg az első bajnoki címét, de ugyanabban az évben Sillai László világbajnok lett, és ez hosszú időre eldöntötte a válogatottság kérdését. Így viszonylag későn, huszonkilenc évesen, az újoncokkal teli kötöttfogású csapat tagjaként mutatkozott be az első világversenyén, az 1971-es szófiai vb-n, ahol ötödik lett.
A következő évben éremesélyesként utazott a müncheni olimpiára, ott azonban „baleset" érte. Varga Jánost botrányos körülmények között leléptették a nyugatnémet Veil ellen, és a paprikás hangulat kibillentette lelki egyensúlyából a lengyel Kwiecinski ellen szőnyegre készülő magyart. Kikapott, s ezen eldőlt a bronzérem sorsa.
Az 1973-as a helsinki Európa-bajnokságon a sors már az elején összehozta a korszak két legjobbjával, a szovjet Rezancevvel és a bolgár Nikolovval, s egy győzelemmel kiesett. 1974-ben búcsúzott a nemzetközi mezőnytől: a katowicei világbajnokságon előbb a későbbi bronzérmes, a román Monea verte meg, majd megint Nikolov.
Itthon egyéni bajnokságot nyert 1967-ben, 1969-ben, majd 1971-től négy éven át. A Bp. Honvédbannégyszer kötöttfogású, hétszer szabadfogású csapatbajnok volt.Dolgozott edzőként a klubjában, de családi gondjai aláásták az egészségét. Teljesen visszavonultan élt. Földesen díszpolgárrá akarták választani, de nem vállalta.
