Prima Primissima: korszakos zsenik közül kerül ki a győztes

KOCSIS FERENC
(olimpiai és világbajnok birkózó, mesteredző)
„Vékony gyerek voltam, reggeltől estig fociztunk, s amikor sötétedéskor hazaindultunk, mindig lebirkóztak a többiek. Azért mentem le a terembe, hogy tanuljak egy-két fogást” – így mesélt a kezdetekről az 1980-as moszkvai olimpia bajnoka, Kocsis Ferenc, aki annyira birkózónak született, hogy Molnár Dániel, a legendás sportriporter szerint beszéd közben is olyan volt a testhelyzete, mintha fogást keresne az ellenfelén vagy a riporteren. A 64 esztendős birkózó tízgyerekes családból indult útnak, s a Kinizsi Húsos edzőtermében hamar elsajátított csípődobás ott is tartotta őt a szőnyegek világában. A Csikó becenévre hallgató sportoló 1977-től súlycsoportjában (74 kg) a világ élvonalába tartozott, 1979-től 1983-ig gyakorlatilag egyeduralkodója lett. Pályafutása alatt egy olimpiai, egy világbajnoki és négy Európa-bajnoki címet szerzett, aminek alapján hat aranyérmével a jelenleg élő legeredményesebb magyar birkózó. 1984-ben vonult vissza, a Budapesti Honvéd, az Újpesti Dózsa, majd a BEK-ezüstérmes Szegedi Birkózó Egylet vezetőedzője lett, 1991 és 1993 között a kötöttfogású válogatott keretedzője és szövetségi kapitánya. Tanítványai összesen két olimpiai, két világbajnoki és négy Európa-bajnoki aranyérmet nyertek.

KOCSIS FERENC
(olimpiai és világbajnok birkózó, mesteredző)
„Vékony gyerek voltam, reggeltől estig fociztunk, s amikor sötétedéskor hazaindultunk, mindig lebirkóztak a többiek. Azért mentem le a terembe, hogy tanuljak egy-két fogást” – így mesélt a kezdetekről az 1980-as moszkvai olimpia bajnoka, Kocsis Ferenc, aki annyira birkózónak született, hogy Molnár Dániel, a legendás sportriporter szerint beszéd közben is olyan volt a testhelyzete, mintha fogást keresne az ellenfelén vagy a riporteren. A 64 esztendős birkózó tízgyerekes családból indult útnak, s a Kinizsi Húsos edzőtermében hamar elsajátított csípődobás ott is tartotta őt a szőnyegek világában. A Csikó becenévre hallgató sportoló 1977-től súlycsoportjában (74 kg) a világ élvonalába tartozott, 1979-től 1983-ig gyakorlatilag egyeduralkodója lett. Pályafutása alatt egy olimpiai, egy világbajnoki és négy Európa-bajnoki címet szerzett, aminek alapján hat aranyérmével a jelenleg élő legeredményesebb magyar birkózó. 1984-ben vonult vissza, a Budapesti Honvéd, az Újpesti Dózsa, majd a BEK-ezüstérmes Szegedi Birkózó Egylet vezetőedzője lett, 1991 és 1993 között a kötöttfogású válogatott keretedzője és szövetségi kapitánya. Tanítványai összesen két olimpiai, két világbajnoki és négy Európa-bajnoki aranyérmet nyertek.

FÁBIÁNNÉ ROZSNYÓI KATALIN
(olimpiai ezüstérmes kajakos, mesteredző)
„Hogy mennyi van még bennem? Hány év, hány olimpia? Ki tudja azt előre megmondani… Most úgy gondolom, ameddig nyitva van a szemem, és képes vagyok beszélni, csinálom. Mert ez nem a megélhetésem, én már nem függök sem juttatásoktól, sem versenyzőktől. Senkitől. Azért csinálom, mert kikapcsol, mert szeretem. Nekem már senki sem tesz szívességet. Én teszek szívességet azzal, hogy átadom a tudásom” – így nyilatkozott 2015-ben edzői pályájáról Fábiánné Rozsnyói Katalin. A kajak-kenu sportág mesteredzője – aki 1968-ban Pfeffer Annával ezüstérmet nyert K–2 500 méteren a mexikóvárosi olimpián – idén novemberben ünnepelte 75. születésnapját, ám nem nyugdíjasként, továbbra is a magyar kajak-kenu sport sikerkovácsaként tölti mindennapjait. 1977-ben kezdte edzői pályáját, öt olimpiai aranyérem és számtalan világbajnoki cím fűződik a nevéhez, a magyar sport kiválóságai közül többek között neki is köszönheti sikereit Dónusz Éva, Kőbán Rita, Douchev-Janics Natasa, Kovács Katalin, Kozák Danuta, Szabó Gabriella vagy éppen Fazekas-Zur Krisztina. Az elmúlt évek során férfi versenyzőkkel foglalkozott, a Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel alkotta négyese Londonban olimpiai ezüstérmes lett. Az idei szezonnak egyetlen kajakossal, Takács Tamarával vágott neki, aki világ- és Európa-bajnoki győzelmet is ünnepelhetett, s aki egyik nagy reménysége lehet a 2020-as tokiói olimpiának.

 

WICHMANN TAMÁS
(olimpiai ezüstérmes, kilencszeres világbajnok kenus)
„Tizenhét évesen felnőtt magyar bajnoki címet szereztem, a következő évben pedig már az Európa-bajnokságon szerepeltem. Személyemben adva volt a sportág számára egy kicsit regénybe illő figura, aki itt volt készen, akit nem kellett kitalálni. Egy gyerek, aki elevenségében, karakánságában, megjelenésében is igazi pesti srác. Akkoriban ez nagyon sokat számított” – így jellemezte önmagát és a közvéleménnyel való kapcsolatát a 69 esztendős Wichmann Tamás, aki annak ellenére tudott sportolói ikonná vagy éppen „népmesei hőssé” válni Magyarországon, hogy nem nyert olimpiai aranyérmet. Saját bevallása szerint élete tele van stációkkal, kezdve a gyerekkori balesetétől végig a sportolói pályafutásán át, amelybe két olimpiai ezüst- (1968 C–2 1000 m, 1972 C–1 1000 m), egy bronzérem (1976 C–1 1000 m) és kilenc világbajnoki győzelem is belefért, s amelyről a mai napig keserédes pillanatok gyűjteményeként vall. 1978-ban Matija Ljubeknek nyújtott önzetlen segítségéért megkapta a nemzetközi fair play díjat, 1979-ben az Év sportolója lett Magyarországon, és sosem szakadt el szeretett sportágától. Volt, hogy edzőként tevékenykedett, ám sokkal jobban megtalálta a helyét mint a sportág nagykövete. Rendszeres résztvevője a kajak-kenus rendezvényeknek, vidéki élménybeszámolókat tart, sportpályafutásával példát állít a fiatalok elé.