„1984-ben még nem vezettek világranglistát, de a 100 kg-os súlycsoportban én voltam az első számú versenyző – nyilatkozta Gáspár Tamás a Magyar Nemzetnek a Los Angeles-i olimpia kapcsán. – Magyarország sokáig kivárt, és az utolsó pillanatig úgy hittük, hogy a románokhoz hasonlóan mi is utazunk, így készültünk. Akkor is edzés előtt voltunk, amikor megszületett a döntés, ezt formálisan a Magyar Olimpiai Bizottság hozta meg. Akkoriban nem volt mobiltelefon, Hegedüs Csaba szövetségi kapitány jött a hírrel. Soha nem felejtem el, leült egy székre, sokáig csendben volt, és akkor már sejtettük, hogy mit fog mondani. Akadt, aki a sarokban sírni kezdett, mások kiszédelegtek a teremből, én jó nagyot belevágtam az öntöttvas radiátorba. Egyértelmű esélyese voltam az olimpiának, abban az évben a félnehézsúlyban én voltam a legjobb formában, a legjobb erőben. Nagyon nehéz volt feldolgoznom, hogy nem indulhatok Los Angelesben, de el kellett fogadnom. Megpróbáltam úgy nézni a dolgokat, hogy egy olimpia még így is van bennem. Az volt a vigasz, a menedék, hogy Szöulban is még csak huszonnyolc éves leszek.”
A világbajok birkózó a szocialista országok „olimpiájának” is nevezett Barátság Versenyről is beszélt, melyet sikerült megnyernie..
„Nagy motivációt jelentett, hogy kiderült, a szovjetektől Balbosin indul, akivel aztán a döntőt birkóztam, és ez lett a versenyzői pályafutásom legnagyobb meccse. 2:2-re végeztünk, a magasabb pontértékű akciómmal nyertem, de a végén úgy keveredtem ki egy szituációból, hogy az szinte hihetetlen volt. Hogy húzzam az időt, kamuból indítottam egy válldobást, de Balbosin megkontrázta, bement a derekamra, és már vitt le a földre. Ekkor egy századmásodpercre bevillant, hogy így veszítek, de ez nem történhet meg. Valahogy belehomorítottam, és kivédekeztem. Hogy honnan vettem az erőt, honnan jött a mozdulat, most sem tudom megmondani, csak úgy kirobbant belőlem” – fogalmazott Gáspár, aki szerint ezt a döntőt Los Angelesben, az olimpián kellett volna megrendezni az akkori erőviszonyok alapján.
Gáspár négy év múlva ott volt Szöulban, de vállsérülése miatt nem juthatott el a döntőig.
A Magyar Nemzet vele készített interjúját itt olvashatja!
