Birkózás: Lévai Zoltán a világválogatott tagjaként küzd Bakiban

– Hogy van?
– Szerencsére teljesen jól, minden ugyanúgy megy, mint a szívizomgyulladás előtt – felelte a Nemzeti Sport kérdésére Lévai Zoltán. – Legutóbb augusztus elején voltam kontrollvizsgálaton, amelyen mindent rendben találtak. Az eddig megszokott három hónap helyett már csak félévente kell járnom.

– Szeptemberben Belgrádban csalódottan fogadta, hogy „csak” ezüstérmet szerzett. Azóta megbarátkozott vele?
– Pozitívan tekintek a történtekre, ha az egész évet nézem, meg kell állapítsam, a maximumot hoztam ki a felkészülésemből. A tavaszi Európa-bajnokság nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna, de nem tört meg, mert tudtam, a világbajnokság lesz a fő verseny – ott viszont a dobogó felső fokára akartam állni. Nem álltam messze tőle, öt olyan mérkőzést nyertem meg, amely együtt máskor aranyérmet ért volna. Ezúttal nem így történt, ha viszont azt nézem, hogy öt klasszis birkózót is legyőztem, nagyon jó előjel a jövőre nézve.

– A döntőben a kirgiz Akzsol Mahmudovtól kapott ki, aki ellen másfél hónappal a vébé előtt simán nyert, s aki ellen Lőrincz Tamás is diadalmaskodott a tokiói olimpia aranycsatájában. Másfél hónap távlatából miben látja a vereség okát?
– Felkészült belőlem, de nem ezért nyert. Sokat számított, hogy amíg nekem öt igazán éles mérkőzésem volt, neki csupán kettő. Még ez sem lett volna probléma, nem voltam fáradt, mert kiemelkedően jól sikerült a felkészülésem. Ugyanakkor ott motoszkált bennem a korábbi meccsünk, és az is, hogy mennyire jól birkóztam az első napon. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy túl nagy lett volna a mellényem, hanem arról, hogy sokkal bátrabban küzdöttem, mint kellett volna, több türelemre lett volna szükség.

– Az ezüstéremmel kiharcolta, hogy a világválogatott tagjaként részt vegyen az Azerbajdzsánban szombaton kezdődő világkupán.
– Szerda este érkeztem, három óra az időeltolódás, kevés az idő a tökéletes átállásra. Örülök, hogy szerepelhetek ezen a csapatversenyen, ez is azt jelzi, hogy jó úton haladok. Az eredeti terv az volt, hogy a világválogatott mellett a vébé csapatrangsorában az első öt helyezett indul. Szerbia is velünk azonos, tehát a B-csoportban szerepelt volna, de déli szomszédunk koronavírusos megbetegedések miatt visszalépett, így az azeriekkel küzdünk meg a vasárnapi döntőért, ami nem lesz egyszerű. Az A-csoportban Irán, Kirgizisztán és Törökország méri össze a tudását egymással, szerintem előbbi kettő közül kerülhet ki a döntős. Két meccsem lesz, azokat természetesen szeretném megnyerni, és abban is bízom, hogy miénk lesz az aranyérem.

– Baki után kezdetét veszi a felkészülés a jövő évi olimpiai kvalifikációs világbajnokságra?
– November közepén már alapozunk, az időszak február elejéig tart. Nem kérdés, kvótáért utazom a vébére, és hiába is szeretnék, amíg nincs meg, nem tudok arra gondolni, hogy milyen célokkal vágok neki a 2024-es párizsi olimpiának. Lépésről lépésre haladok, egyelőre kizárólag a kvóta lebeg a szemem előtt.