Kiss Balázs 17 kilót fogyott, s a veterán-vb-re visszatér

– A visszavonulását 2021-ben jelentette be, akkor azt mondta, többet biztosan nem láthatjuk versenyezni.     
– Tavaly ilyenkor már tudtuk, hogy mi rendezzük meg az idei veterán-világbajnokságot, akkor még csak eljátszottam az indulás gondolatával – válaszolta a 42 éves világbajnok Kiss Balázs. – Aztán februárban elkezdtek hozzám járni edzeni a veteránok, egyre több olyan impulzus ért, ami miatt elhatároztam: részt veszek a tatabányai vébén. A versenyzés egyébként egyáltalán nem hiányzik, nem ez motivál.

– Akkor miért indul?
– Több összetevője van. A legnagyobb lendületet az adja, hogy a kisfiam láthasson birkózni versenykörülmények között, 2021-ben született, tehát ez eddig nem adatott meg nekünk. Nagyon várja, mindig kérdezi, mikor birkózom már. A másik fontos húzóerő, hogy jó példát mutassak a tanítványaimnak a Kozma István Magyar Birkózó Akadémián és a BVSC-Zuglóban, szerintem így még hitelesebbé válhatok, megmutathatom nekik, hogy alázattal, tudatossággal bármit el lehet érni. A klubom, a BVSC előtt is tisztelgek az indulásommal, a birkózószakosztály épp az idén lett százéves. És hát hazai rendezésű világverseny, eddig kétszer mutathattam meg magam Magyarországon, a 2013-as és a 2018-as vébén, szeretném, ha nemcsak nekem, hanem a családomnak, a barátaimnak és ismerőseimnek is fantasztikus élmény lenne, még egyszer, utoljára.

– Szinte visszafogyott a korábbi versenysúlyára, hiszen a száz kilogrammosok között indul.
– Azt mondtam, hogy ha el is indulok, az kizárólag a versenysúlyomban lehet, több mint tizenhét kilótól szabadultam meg, el kell mondanom, a feleségem maximálisan támogatott. Szerdán már kilencvenkilenc kiló hetven dekát mutatott a mérleg, bárcsak az élsportban eltöltött harminc évem alatt egyszer olyan jól hoztam volna a súlyom, mint most!

– Milyen formában van?
– Próbáltam ugyanolyan professzionálisan felkészülni, mint egykor élsportolóként. Minden hónapra meghatároztam, hogy épp hány kilóval kell zárnom, tavasz elején kezdtem az edzéseket, eleinte kettő, aztán három, majd öt tréninget végeztem hetente. Futás, erősítés és birkózás szerepelt a programban, és nem tagadom, napi szinten meg kellett erőszakolnom magam, hogy olyat csináljak, amihez egyáltalán nincs kedvem. Nem a birkózással volt a bajom, a súlyzós és a futómunka nem ízlett annyira. Készültem a felnőttválogatottal, gyógytornára és masszőrhöz jártam, dietetikus is segített. Amit bele tudtam tenni a munka mellett, azt beletettem, és úgy érzem, meglett az eredménye: hogy a kérdésre is válaszoljak, jó formában vagyok.

– Akkor csak az aranyérem jöhet szóba pénteken?
– Ezt nem jelenteném ki, persze, szeretném megnyerni, de nem mondom, hogy ez az elvárás. A B-kategóriában versenyzek, tizenkilencen neveztek a súlycsoportomban, köztük két olyan versenyző, akivel korábban már birkóztam. A többieket nem ismerem, de ez nem jelenti azt, hogy rossz birkózók, itt mindig történnek meglepetések, ezt már a keddi nyitó napon is láthattuk. Egy biztos: nem lesz sétagalopp, de motivált vagyok, és ég bennem a bizonyítási vágy. Ráadásul ha nyernék, elmondhatnám, hogy utánpótlásban, a felnőttek és a veteránok között is ünnepeltem világbajnoki címet. Végezetül annyit szeretnék mondani, hogy le a kalappal a veteránok előtt, mindenki munka mellett, saját pénztárcáját sem kímélve, a lehetőségeihez képest mindent megtett annak érdekében, hogy tisztességesen felkészüljön erre a világbajnokságra.