Hatvannyolcadszor rendezik meg a Nemzeti Sport Gálát!

Mostantól új néven, Nemzeti Sport Gálaként, de az utóbbi esztendőkben megszokott magas színvonalon fut tovább az év legkiválóbb magyar sportolóit és sportszereplőit ünneplő gálaest, amelynek immár egymás után negyedik alkalommal ad otthont a budapesti Operaház. Az idei, a sorban 68. gálára január 12-én kerül sor, január 2-án pedig a kategóriák három-három jelöltjét ismerteti az M4 Sport élő adásában 11 órától a szavazást kiíró Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ).

Évről évre emlékezetes pillanatokkal gazdagodnak a gálán részt vevők, emlékezzünk csak például a tavalyi gáláról Kós Hubert (az Év férfi sportolója), Gulyás Michelle (az Év női sportolója), Golovin Vlagyimir (az Év edzője), vagy a hagyományos csapatsportágakban diadalmaskodó női kézilabda-válogatott győzelmére, de sokaknak csalt könnyeket a szemébe az életműdíjas Bölöni László érzelemdús beszéde is. Dísz­vendégként és díjátadóként feltűnt a „panenkázás” névadója, az 1976-os labdarúgó Európa-bajnokság hőse, a cseh Antonín Panenka, a tornasportot forradalmasító német Eberhard Gienger, az Oscar-díjas rajzfilmrendező Rofusz Ferenc vagy a világhírű magyar „mémkirály”, Hide the Pain Harold, alias Arató András. De az elmúlt évekből említhetnénk a díszvendégek közül Carl Lewist, Mark Spitzet, Szeles Mónikát, Fabio Capellót, Fabio Cannavarót és Javier Sotomayort is. 

Akik 68 esztendővel ezelőtt bábáskodtak a gála megszületésénél, talán maguk sem gondolták, hogy egyszer ilyen elegánssá, ünnepélyessé és olykor már-már drámaivá váló kezdeményezést hívtak életre, noha erre az adott kor technikai feltételei mellett többnyire törekedtek a szervezők az évek során. A sportvilág számos remek kezdeményezéséhez – a modern kori olimpia életre hívása, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a futball Európa-bajnokság vagy az Aranylabda kitalálása – hasonlóan az ötlet francia eredetű. A neves sportlap, a L’Équipe 1946-tól már évente megrendezte saját szavazását s megnevezte a „Champions des champions fran­cais”-t, vagyis a francia bajnokok bajnokát. A kezdeményezést a Népszabadság híresen frankomán beállítottságú, „Monsieur” becenéven ismert sportrovatvezetője, Lukács László ültette át a hazai viszonyok közé az 1950-es évek második felében, részben a két háború között, nem kis részben a Nemzeti Sport jóvoltából kialakult hagyományok felélesztése céljából. 

Az első magyarországi Év sportolója-választást 1958-ban tartották, magára a díjátadó ünnepségre pedig 1959. március 22-én került sor az újságírókat, szerkesztőket a soraiban tudó sportklub, a Sajtó SC éves sportbálján. Pataky Károly, a MÚOSZ sportújságíró-szakosztályának elnöke, valamint Kéri János titkár adta át a sportújságírók szavazatai alapján odaítélt díjakat Az első győztes az 1958-as Roland Garrost első – és azóta is utolsó – magyar nőként egyesben megnyerő teniszező, Körmöczy Zsuzsa volt, a férfiaknál a Budapesten világbajnoki címet szerző, későbbi olimpiai bajnok birkózó, Polyák Imre, míg a csapatok között a szintén Budapesten, az Európa-bajnokságon diadalmaskodó férfi vízilabda-válogatott nyert.

Az idők során a helyszínek gyakran változtak. Az első a MÚOSZ Bajza utcai székháza volt. Aztán a hatvanas évek második felében a Magyar Televízió Sportturmix című adásában adták át a díjakat, a hetvenes-nyolcvanas években pedig szimplán egy tv-stúdióban. Az esemény 1987-ben került ki a stúdió sterilségéből, a Budapest Sportcsarnokban tartották meg immár több ezer néző előtt. Ám a díjkiosztó továbbra sem lelt tartósan otthonra sehol, volt példa rá, hogy a szilveszteri tv-műsorban adták át a kitüntetéseket, máskor az öttusázók gáláján vagy éppen különböző patinás szállodákban, például a Duna-korzón az akkori Intercontinentalban vagy a Kempinskiben. Jellemző helyszín volt egy időben a Budapesti Kongresszusi Központ és a Madách Színház is. Sőt, egy ízben még a köztársasági elnök szabadság-hegyi vendégháza is helyszínül szolgált. Ezután költözött az akkor már Sportcsillagok Gálaestje néven futó rendezvény a Syma-csarnokba, amely ugyan maximálisan megfelelt a követelményeknek, de onnan anyagi okokból az Akvárium klubba szorult – mielőtt tíz évvel ezelőtt látványosan megújult volna (lásd keretes írásunkat).

A kategóriák is formálódtak, változtak idővel. Az idén – az életműdíjat is beleszámítva – tizenegy kategóriában adnak át díjat (egyikét, az Év közösségi sporteseményéért járót már a január 2-i sajtótájékoztatón), három kategóriában a parasportolókat is díjazzák.

A díjak tekintetében két úszó tartja az egyéni rekordot: Egerszegi Krisztina és Hosszú Katinka egyaránt hétszer lett az Év női sportolója. Egerszegi 1988 és 1993 között sorozatban hatszor, továbbá 1996-ban nyerte el a címet, Hosszú pedig 2009-ben, aztán 2013 és 2017 között egymás után ötször, majd 2019-ben is. A dobogón még egy úszót találunk, Kovács Ágnest négy elsőséggel. Hármat szerzett Pap Kornélia evezős és Gyarmati Andrea úszó. 

A hölgyek egyéni versenyében a sportágak rangsorát is az úszók vezetik (23 elsőség), megelőzve a kajakosokat (10), valamint az atlétákat (8). A férfiak közül is egy úszó, Darnyi Tamás győzött a legtöbbször (5), míg négyen is háromszor végeztek az élen: Balczó András öttusázó, Magyar Zoltán, Berki Krisztián (mindkettő tornász) és Gyurta Dániel úszó. Tizenkét sportág képviselői nyertek, a legtöbbször az úszók (16), őket követik az öttusázók és a tornászok (9-9).

Ha a csapattagként kiérdemelt elsőségeket is beszámítjuk, senki sem nyert többször Balczó Andrásnál, aki háromszor lett az Év férfi sportolója és ötször volt tagja az Év csapatának megválasztott öttusa-válogatottnak is. 

Ami a csapatokat illeti, a magyar vízilabda háromszoros olimpiai bajnokai közül Benedek Tibor, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás hatszor is tagja volt az Év csapatának, és ugyancsak hatszoros első a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund és Steinmetz Barnabás.

Az egyéni győztesek közül mindössze ketten, Török Ferenc és Storcz Botond nyertek később edzőként vagy szövetségi kapitányként. (A csapatban elsők közül Faragó Tamás, Benedek Tibor és Varga Zsolt is.) Török Ferenc az egyetlen, aki három kategóriában (egyéniben, csapatban és edzőként) is az élen végzett. 

Tíz éve újult meg a sportgála hagyománya. A 2014-es év jelentette a mélypontot, amikor a szűk Akvárium klubban volt az esemény, amelyre maguk a sportújságírók be sem jutottak. 2015-ben jött az új elnökség az MSÚSZ-ben, amely felkarolta Szabó­ László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökének ötletét, hogy a Nemzeti Színházba, minden addiginál méltóbb miliőbe kerüljön az esemény. Ő lett a kreatív producer, és éppen tíz éve tart a Szöllősi György MSÚSZ-elnök vezette szövetség és Szabó László együttműködése, amelynek keretében először 2016 januárjában, és azután még hat alkalommal a Nemzeti Színházban, háromszor pedig a négyszáz férőhellyel nagyobb, ezer vendéget befogadó Operaházban volt a sportgála.