Boldog zseniket neveltek – Polgár László 80 éves

„Altberger Klára, VILOK (Tiszaújlak), Sztálin u. 76., Kárpáton túli terület, Szovjetunió (16 éves diáklány. Orosz, ukrán vagy magyar nyelven levelezne bélyegek, képeslapok, színészképek gyűjtéséről).”

Polgár László életében különleges pillanat volt, amikor megismerkedett egy tiszaújlaki (a mai Ukrajna területén fekszik, a magyar határ mellett) fiatal lánnyal, Klárával. Amikor személyesen is találkoztak, már régóta tudtak a másikról. Akkoriban nagy divat volt a levelezés magyar fiatalokkal, Klára pedig feladta a fent olvasható hirdetést a Világ Ifjúsága magazinba. Sokan írtak vissza, így László is, de egy idő után már csak ők ketten leveleztek egymással.

Így indult az a kapcsolat, amely páratlan sikertörténetté fejlődött. Évekkel később személyesen is találkoztak, egymásba szerettek, összeházasodtak, majd 1969-ben megszületett Zsuzsa, öt évvel később Zsófia, végül 1976-ban Judit.

Zseninevelés

A szülők már a lányok születése előtt készen álltak arra, hogy a hagyományostól eltérően nevelik fel gyermekeiket. Egyetlen területre koncentrálva akarták bebizonyítani, hogy zseni nemcsak születhet, hanem nevelni is lehet. Szóba került a matematika is, tanultak nyelveket, de a sakk lett a fő terület, mert ebben jobban lehetett mérni az előrehaladást az értékszámrendszerrel és a versenyeken elért eredményekkel.

Polgár László tanulmányozta a szakkönyveket, a zsenik életrajzát, és látta, hogy minden esetben egy területre specializálódtak, és már kora gyerekkorban nagyon intenzív képzést kaptak. A szülők ezt az elvet követték, és úgy, hogy a hagyományos iskolarendszert mellőzve a gyerekek magántanulók lettek.

Ha ez ma történne, már senki sem lepődne meg, de a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországán sokan rosszallással nézték a kísérletet. A Magyar Sakkszövetség akkori elnöke bolondnak nevezte Polgár Lászlót, de a sakkért rajongó Kádár János sem értett egyet a szülőkkel.

A diadal pillanata

Nem volt egyszerű boldogulni a szocialista Magyarországon. A sajtó sem írt mindig jókat róluk, évekre bevonták az útlevelüket, és néhány pályatárs féltékenysége sem tette könnyebbé a dolgukat. Rengeteg lemondással, áldozattal járt a nevelés, miközben erős ellenszélben próbáltak meg érvényesülni. Ám a lányok fejlődtek, egyre jobb eredményeket értek el, majd eljött 1988, és a sakkolimpia Szalonikiben, ami mindent megváltoztatott.

A torna idején Zsuzsa 19, Zsófia 14, Judit 12 éves volt. Ők és a 19 esztendős Mádl Ildikó – aki ugyancsak fontos szerepet játszott, különösen a személyes tragédiája árnyékában – alkotta csapat megelőzte a korábban legyőzhetetlen Szovjetuniót. Judit 13 partiból, 12.5 pontot hozott, az egész olimpia legjobb teljesítményét nyújtotta. A közhangulat egy csapásra megváltozott, ráadásul jött a rendszerváltás is, így a Polgár lányok még jobban szárnyalni kezdtek.

Páratlan eredmények, miközben boldog felnőttek lettek

Közben 1989-ben megjelent Polgár László leghíresebb könyve, a Nevelj zsenit!, amely lényegében egy Farkas Endre által készített interjúcsokor, amiben mindenki megismerheti azokat az elveket, amelyek mentén a három lány felnőtt. Majd az 1990-es sakkolimpián, Újvidékben a négyes megvédte a címét.

Zsuzsa a mai napig az egyetlen felnőtt-világbajnoka Magyarországnak klasszikus sakkban. Zsófia legjobb eredménye az 1989-es római győzelem 2900-as értékszám feletti teljesítménnyel, ami rekord a nők között. Judit a fénykorában a legjobb férfiakkal is egyenrangúvá válva a világranglista legjobb nyolc játékosa közé került. 1989-től 26 éven át gyakorlatilag végig világelső volt a nők között, és a sakk történetének messze legjobb női játékosa lett.

Ami a legnagyobb siker

De hogy mi volt Polgár László és Klára legnagyobb sikere? Erre a válasz ott van a Nevelhetsz zsenit… című könyvben – ez lett volna az első kiadás címe is, de akkor a kiadó másként gondolta –, másrészt ezt említi meg az interjúkban is: „Nem szólítok fel, nem biztatok senkit, mindenkinek saját magának kell eldöntenie, mit akar tenni, viszont átadom pedagógiai rendszeremet, és végigvezetek mindenkit azon az úton, amelyet én is bejártam. Azzal a bizonyossággal, hogy nevelhet zsenit, és érdemes is, mert boldog ember lesz belőle.”

Bár a Polgár lányok már nagyon régen nem versenyeznek – Polgár László is már jó ideje inkább a csillagsakk népszerűsítéséért dolgozik –, és azzal foglalkoznak, amit szeretnek, Zsuzsa és Judit a sakknál maradt, és főleg az oktatás terén alkottak/alkotnak maradandót, Zsófia a művészetekben, a grafikákban, a festészetben találta meg a motivációját. De ami a legfontosabb: mindhárman boldog házasságban élnek, gyerekekkel.

Ez a Polgár szülők legnagyobb sikere.