Érdi Mária: Pályafutásom legnagyobb mélypontján vagyok túl

– Gondolta volna, hogy edzőjével, Fabrizio Lazzerinivel közösen ilyen hamar ekkora sikert tudnak elérni?     
– Mind a ketten tudtuk, hogy képesek vagyunk ilyen eredményre, de azt nem, mikor jön ki – fogalmazott második Európa-bajnoki győzelme után az olimpikon vitorlázó, Érdi Mária. – A rehabilitációm után a mostani volt végre az az év, amikor újra a versenyzésen és az eredményességen volt a fókusz, a pályán hozott döntéseken és azon, hogyan építem fel egymás után a versenynapokat. A szezon első Grand Slam-versenyén még látszott, hogy a rutint vissza kell építeni, de nagyon örülök, hogy sikerült.

– A rossz időjárás miatt az utolsó előtti napot ki kellett hagyniuk az Eb-n. Mentálisan mennyire volt nehéz ez a helyzet?     
– Persze jó az élen állni a verseny kezdetétől fogva, de a lényeg úgyis a vége, amikor az utolsó futam is lemegy. Nem mondom, izgalmas volt várni, hogy akkor most kimegyünk a vízre vagy sem, miközben egyetlen pont volt csak az előnyöm, de ebben is van már rutinom, és ilyenkor úgy állok hozzá, hogy oda kell állnom és teljesítenem kell. Lemeccselem magamban, és tudom, ha sikerül, akkor nyerek, de ha hibázom, akkor legyőznek. Már nem stresszelek, nem bonyolítom túl az ilyen helyzeteket, a sérülésem még jobban megerősített.

– Ez nyílt Európa-bajnokság volt, mennyire figyelt az Európán kívüli versenyzőkre?     
– Nekem fontos volt, hogy az amerikai Charlotte Rose-t is legyőzzem, mert úgy teljes a kép, hogy összetettben is első lettem. Ugyanakkor az is igaz, hogy az utolsó napig nemigen foglalkoztam ezzel, csak az utolsó futamon néztem azt is, kit kell jobban fogni, és nem elsősorban az amerikaira, hanem inkább az angol Matilda Nichollsra vagy a belga Emma Plasschaertre kellett figyelni. De végül erre sem volt szükség. Egyértelműen az volt a célom, hogy összetettben is én legyek az élen.

– A mezőny világbajnoki volt…     
– Valóban ugyanolyan erős volt a mezőny, mint egy világbajnokságon, de itt Európa-bajnoki érmeket osztottak. Viszont a mezőny miatt nagyszerű gyakorlási lehetőséget nyújtott, ezért is örülök, hogy nyílt volt a verseny.

– Kétezerhuszonnégyben nyert először Európa-bajnokságot, ez volt a második. Mi a különbség a kettő között?     
– Az idei siker a sérülésből való építkezés és a visszatérés miatt jelent talán többet, hiszen pályafutásom legnagyobb mélypontján vagyok túl és tértem vissza oda, ahova szerettem volna. Ráadásul ezzel a csapattal! Rengeteg energiát öltünk bele, és nemcsak elszántnak, hanem türelmesnek is kellett lennünk, hiszen nagyon nehéz felépülni egy gerincműtét után. És azt se feledjük, hogy a párizsi olimpia után gyakorlatilag otthagyott az akkori edzőm, és óriási kihívás volt új csapatot összeállítani, de sikerült, és ez az aranyérem a profi munka gyümölcse.

– Most már teljesen egészséges?     
– Igen, rendben vagyok, és nagyszerűen sikerült összerakni a téli felkészülésemet. A tavalyi Európa-bajnokság után kicsit pihentem, majd jött egy hosszú fizikai alapozás, amire ráépítettük a hajóban szükséges állóképesség fejlesztését. A 2026-os versenyszezonban eddig azt érzem, hogy nagyon jó munkát végeztünk, és annak is örülök, hogy Ausztráliában edzőtáboroztam, mert most nagyon éreztem, hogy akkor mennyit tudtunk a sebességen dolgozni.

– Hogyan alakul az év további része?     
– Most lesz egy kis pihenőm, mert az eddigi három idei verseny volt az első etap, most már a világbajnokságra építkezünk. A pihenőt követi majd egy fizikai blokk, majd június 25. és július 26. között egy hónapot edzőtáborozunk Los Angelesben, ahol két verseny is lesz a 2028-as olimpia helyszínén. Ezután már a közvetlen vb-felkészülés következik.