Férfi párbajtőr: Mélyebb a gödör, mint hittük – Boczkó Gábor

– A tavalyi világbajnokság után elárulta, sokan odamentek önhöz Tbilisziben, s extrának értékelték a magyar vívók teljesítményét, ám ön mindezt, mivel maximalista, nem tudta ilyen határozottan kijelenteni, bár kétségkívül jónak minősítette a szereplést. A közelgő hongkongi vébét illetően hogyan állunk? Kezdjük a férfi párbajtőrözőkkel, hiszen ott mintha kátyúba került volna a szekér.
– Tudtuk, hogy az olimpiai aranyérem után nem lesz könnyű a folytatás, azt reméltük, a srácokat viszi tovább a lendület, ez meg a szívük vitte is, megvolt az önbizalmuk is, meg persze sok minden más, így a technikai tudásuk is, s ez Tbilisziben ezüstben kerekedett ki – válaszolta Boczkó Gábor. – Aztán ez a lendület az év elején megtört: ahogy az lenni szokott, a csúcsot hullámvölgy követte, s noha voltak már biztató jelek, még tart ez az időszak, bár én már szeretnék erről múlt időben beszélni.

– Hogyan próbálnak kikecmeregni a gödörből?
– Már Antonyban, vagyis az Európa-bajnokságon is leültünk beszélgetni. A fiúkkal, több edzővel, hosszan. Egy hét pihenő után ezt folytattuk a balatonboglári edzőtáborban is. A párizsi arany, az ismertség, az egzisztenciájuk javulása nem kis változást hozott a felnőtté válás egyébként sem könnyű folyamatában. A fiúk persze nem lustálkodtak, dolgoztak tovább, ám a többiek is, és alig várták, hogy elkapják az olimpiai bajnok csapatot – mi meg úgy voltunk vele, a munka majd segít, kijövünk a gödörből idővel, csakhogy ez a gödör meredekebb, mélyebb, mint hittük.

 – A fiúk nem felejtettek el vívni, az egyetlen fegyvernem, ahol mind a négy vívónk kiemelt lesz a vébén, vagyis a legjobb tizenhat között van a világranglistán: nincs meg köztük az összhang?
– A labdajátékoknál gyakorta látjuk, hiába a sok jó egyénileg képzett versenyző, nem biztos, hogy csapatként is képesek működni. Itt van a változás nálunk: Párizsban a srácok csapatként működtek, utána viszont egyéniségekké váltak, mindenki saját magára koncentrált – hogy kiváló vívók, azt mutatja a világranglista is, de míg korábban mindig akadt, aki a hátán cipelte a négyest, ha kellett, ezúttal még az is elbizonytalanodik a nehéz helyzetben, aki éppen kiváló formában van. Meg kell tanulni, hogyan kell ilyenkor összeszorítani a fogat és dolgozni tovább keményen.

– Beleférhet az áprilisban kezdődő kvalifikációs időszak előtt egy esetlegesen érem nélkül zárt vébé?
– A jövő évi Európa- és világbajnokság lesz az igazán fontos, kétségtelen, hogy csúszhatunk vissza a ranglistán, ha nem leszünk dobogón Hongkongban, ennél fontosabb, hogy megtaláljuk az egységet: ha ez a csapat igazán összeáll újra, egyértelmű, hogy gond nélkül ott lehet az olimpián.

– A női párbajtőrcsapat tavaly tizenegyedik lett, viszont szívet melengető szezont tudhat maga mögött. Egyetért?
– Az ő történetük éppen a fiúkkal ellentétes, mivel van egy kiemelkedő versenyzőnk Muhari Eszter személyében, ő tényleg a hátán viszi a csapatot, csakhogy mostanra a többieknek is megjött az önbizalmuk a szezonban elért jobb eredményeknek köszönhetően, így, bár még mindig sok feladata van Eszternek egy-egy meccsen, a többiek már képesek hozzátenni az összteljesítményhez, tudnak egymásért küzdeni.

– Térjünk rá a kardozókra, először a férfiakra: az Eb egyetlen magyar aranyát a férfi kardcsapat szerezte, sorozatban harmadszor lettek Európa-bajnokok a fiúk, ám Hongkongban családi okok miatt nem indul Szatmári András, így Szilágyi Áron és Rabb Krisztián mellett biztos, hogy újoncot avatunk a vébén – Dallos Benedek és Tóth Bertalan a csapattagok. És egy vébéezüstöt kellene védeni…
– Ez sem lesz egyszerű. A fiatalokban azt kell erősítenünk, hogy van mellettük két, a világ élmezőnyét is meghatározó kardozó, és persze azt, hogy bízzanak magukban. Nem szabad, hogy agyonnyomja őket a tét, ha felszabadultan vívnak, ha a padon lévő kicsit is meg tudja őket nyugtatni, akár meg is lephetik az ellenfeleket – csak, hogy pontosítsunk: a csapatversenyen a „nem mínusz” már ezt jelentené.

– Női kardban is van változás, visszatér ugyanis műtétje után Katona Renáta. Ez egyértelmű helyzet, döntés volt?
– Az, hogy számolunk Katona Renátával, nem kérdés, a magyar ranglistán elfoglalt helyezése is egyértelművé teszi ezt, bár januárban műtötték, továbbra is az élmezőnyben van. Rizikóssá az teszi ezt a döntést, hogy öt hónapja nem vívott téthelyzetben. De én nagyon bízom benne, emellett azt is reméljük, hogy már pusztán a személye is megnyugvást ad a társaknak – az első csapataranynál, a kairói vébén Reni asszókat hozott, bízunk abban, hogy ez Hongkongban is így lesz.

– A végére hagytuk a tőrözőket, de nem azért, mert nem fontosak, nem eredményesek, sőt! Egy éve Tbilisziben a legörömtelibb meglepetést a férfi tőrözők szállították a csapatbronzzal és Szemes Gergő harmadik helyével – mit vár tőlük Hongkongban?
– Az egy teljesen más helyzet volt, mint a mostani. Mert ugyan Dósa Dániel rendszeresen megcsipkedte az ellenfeleket, Szemes Gergőnek is voltak szép eredményei, de nem igazán figyeltek ránk az ellenfelek. Ez megváltozott, már figyelnek ránk, már elemeznek minket, mára tényezők lettünk, így nehezebb jó eredményt elérni, én reálisnak gondolom, és utána is jóként fogom értékelni, ha a hat között végez a csapat.

– A sok történés, a sok évközi érem között kicsit elvesztek a női tőrözőink, már a szemünk elől.
– De az állóvizet rendesen megkavarta a Papp Jázmin-jelenség: Jázmin vagány, karakán csaj, aki egyáltalán nincs megilletődve a felnőttek között, ráadásul képes extra teljesítményre – kiválóan ki tudja egészíteni Pásztor Flórát és Kondricz Katát. Ha a lányok elkapják a fonalat, ha tudnak Flórának valamiféle alaptámasztékot adni, az jól is elsülhet Hongkongban… Összességében: ha a tavalyi négy csapatéremből ezúttal három lesz, nem leszek elégedetlen.